Címerhatározó/Koháry címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Koháry család címerével foglalkozik.


csábrághi és szitnyai Koháry[szerkesztés]

Koháry Címer.jpg Coa Hungary Family Koháry.svg

Hont vármegye keleti határán, ott, ahol az Ipoly a vármegye területére lép fekszik a mai Kóvár helység. Kóvár, mint általában az Ipoly vidéke, a Hont-Pázmány (egyes források szerint Hunt-Pázmány) nemzetség ősi birtoka. Hont és Pázmány lovagokat még Géza fejedelem marasztalta hazánkban 983 körül. Később első királyunk Szent István testőrségének parancsnokaiként harcoltak annak oldalán Koppány ellen. Szolgálatukért cserébe, István király hatalmas birtokokat adományozott nekik a Felvidéken. Az évszázadok során a nemzetség egyre nőtt és ágakra vált szét. Míg egyes ágak tagjai az ország leghatalmasabb földesurai közé emelkedtek, mások beleolvadtak a köznemesség soraiba. A tatárjárás után tűnik fel a Kóvári és Kicsalomjai ág, melynek őse Lampert kalocsai érsek (1246-1275) testvére Miklós. Miklósnak két fia közül Pázmány a Kóvári, Miklós, pedig a Csalomjai család ősatyja. Pázmány fia László 1338.-ban királyi emberként már a Kóvári nevet viseli. Unokája Pál (1388-1425) Garai Miklós nádor ítélőmestere volt. Az ő unokáját, Györgyöt (aki 1472-ben Mátyás király udvarnoka volt) tartják a források a mai Koháry család ősének (Nobilis Georgius Koháry Matthiae Corvini Regis Hungariae Aulicus).

Benedek: Nem sok adatunk van róla, Koháry György fia, mint II. Ulászló udvari nemeseként említik. (Benedictus Kohary sub Uladislai Regis Hungariae Aulae familiaris 1510.)

Imre: Egy ősi nemzetség leszármazottjaként, köznemesként lép elénk, de kardjával hamar tekintélyt szerez nevének. Amikor Koháry Imre a szereplés terére lépett a Dunántúlt láng és vérözön borította el. A Duna-Tisza köze pedig már török iga alatt nyögött. Először az egri hős Dobó István alatt szolgál Léván. Ezután Korpona alkapitánya, majd Csábrág várába kerül. Itt hal meg 1574-ben. Gazdag házassága révén (ráhói Jákóffy Kata) jelentősen növelte a családi birtokokat.

Az bárói rangot 1616. február 15-én II. Mátyás király adta Koháry I. Péternek. A grófi rangemelésre 1685. július 15-én került sor, amikor I. Lipót Koháry II. Istvánt, Koháry I. Farkast és Koháry I. Jánost egyaránt grófi ranggal jutalmazta. A fent említett három fiún kívül volt még egy fiú testvér Koháry I. Gábor, aki ekkor mint bencés szerzetes a világtól elvonultan élte életét, így a grófi rangot az uralkodó nem terjesztette ki rá. Az utolsó rangemelésre 1815. november 15-én került sor, amikor is Koháry Ferenc József grófot I. Ferenc király osztrák birodalmi hercegi rangra emelte.

1826-ban Koháry Ferenc József halálával férfiágon kihalt a Koháry-család, mert az ősiség törvénye szerint a lánya, Koháry Antónia nem örökölhetett, és így a Koháry-család öröksége, birtokai, címei a királyra, I. Ferencre szálltak, aki viszont 1827-ben Koháry Ferenc József vejének, Koháry Antónia férjének, Szász-Coburg-Gotha-i Ferdinánd hercegnek adományozta mindezt, honfiúsította és a magyar főnemesség soraiba emelte, aki így tagja lett a főrendi táblának is. Koháry Antónia legidősebb fia, Ferdinánd 1836-ban feleségül vette II. Mária portugál királynőt, és fiuk, Péter születése után, 1837-ben megkapta a a Portugália királya címet, és utódaik 1910-ig uralkodtak Portugáliában. II. Ferdinánd portugál király 1836-ban lemondott a Koháry-örökségről, Ágost öccse javára, akinek a legkisebb fia, Ferdinánd herceg 1887-től Bulgária hercege lett, majd 1908-tól királya (cár), és ez az ág vitte tovább a Koháry nevet. A család 1946-ig uralkodott Bulgáriában, II. Szimeon trónfosztásáig, aki 2001-től 2005-ig Bulgária miniszterelnöke is volt.

[1]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: