Címerhatározó/Kőrös vármegye címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Kőrös vármegye címerével foglalkozik.


Az egyesített Belovár-Kőrös vármegye címere

Körös vármegye (Krievačka upanije) legrégebbi említése, 1193-ból ered, ebben az oklevélben jelent meg Körös ispánsági vára is. A vármegye ekkoriban aránylag kis területet, Körös (Krievci) és Verbőc (Vrbovec) közét foglalta magába. Más akkori vármegyék is kis területűek voltak. A magyar királyságbéli mintákra, 1350. körül ezeket a kisebb vármegyéket összevonták. Ekkor csatolták össze Körös és Rovistye (Rovićanska) vármegyéket, majd ebből létrejött a hatalmas Körös vármegye, mely nyugaton Ludberg városától és a Kemléki hegységtől terjedt keletnek, a Pszunj (Pakrác települése) és a Papuk (Raholca települése) hegységekig, továbbá a Lonja és a Száva folyók közére délnek és a Dráva folyónak északon. Körös vármegyében a középkor folyamán, 76 várkastélyt és erősséget, továbbá 72 földesúri várat és uradalmat említettek meg [20]. A középkori Körös vármegye nyugati felén, Pakrác, Trnava és Csáktornya (Čaklovec) környékén, a templomosoknak voltak hatalmas birtokai.

A 16. századra, Körös vármegye területe nagyon lecsökkent, a török foglalások és a Varasd székhelyű Katonai határőrvidék megalapítása következtében. A keleti határvonala ekkoriban Dubravának és Gerécnek (Gradec) haladt el. A gyakori török betörések és a falvak pusztulása miatt, Körös vármegyét néhány évre mentesítették az adófizetéstől, a lakosainak pedig a török határra eső erődítések felújításában kellett közreműködnie. A horvát szábor, 1558-ban hozott rendeletet Zágráb és Körös vármegyék egyesítéséről, valamint Szentgyörgyi Ambróz albánná és a két vármegye ispánjává történő kinevezéséről. Ezután Zágráb és Körös vármegye együttműködése, két évszázadon át, tartott. Ebben az időszakban a körösi vármegyegyűlés nem ülésezett, hanem a vármegyére vonatkozó minden kötelezettségről a horvát szábor döntött, a vármegye azokat csak megerősítette és alkalmazta.

A 17 század folyamán a török betörések jelentősen csillapodtak, sőt teljesen megritkultak. A lakóságnak a törökök helyett, a nagyobb gondot az osztrák katonaság parancsnokai és katonái okoztak, akik a Körösi kapitányságon belül (mely hol a Varasdi, hol a Szlavóniai Katonai határőrvidékhez tartozott), bitorolták a horvát nemesség birtokait és nem ismerték el a horvát szábor és a bán joghatóságát. Körös vármegye terheit és mennyiségét, 1640-től külön szabályozták. A vármegyének, a királynő és a szábor utasítására 1759-től le kellett mondania ezekről a szabályokról, és azokat a pozsonyi szabályokat kellett bevezetniük, melyeket az Osztrák Monarchiában használtak.

Körös vármegye, 1756-ban vált le Zágráb vármegyétől és Körös vármegyeszékhellyel, újból önálló lett. Körös vármegye leválását, még 1730-ban vitatta meg a horvát szábor, hogy aztán húsz év múlva meg is valósuljon. Első főispánjának, Draskovich Józsefet nevezték ki. Az ispáni címet viselte még: Draskovich Józyef Kázmér (1756-1761, 1763-1765), Bedekovich Antal (1761-1762), Patacsich Iván (1765-1767), Draskovich Iván (1767-1773), Niczky István (1773-1777), Petricsevich György (1777-1780), Erdődy László (1780-1791), Marich Lajos (1792-1800), Koritich István (1800-1825), Bedekovich Ferenc (1825-1827), Bedekovich Lajos (1827-1837), Zdencsaj Miklós (1838-1845), Pejácsevich Péter (1845-1848), Zidarich Iván (1848-1850), Sermage Ottó (1850-1854), Vukotinovich Farkas Lajos (1861-1687) és Fodróczy Sándor (1868-1871).

Körös vármegye, 1859-ben, az alábbi járásokra oszlott: Körös (Krievci), Kapronca (Koprivnica), Ludberg (Ludbreg), Novi Marof, Verbőc (Vrbovec) és Monoszló (Moslavina). A vármegyének ekkoriban volt: 21 körjegyzősége (körzete), 83 katasztrális körzete, 3 mezővárosa (Ludberg, Szentilona-Sveta Helena és Verbőc), 71 kisebb falva, 7.684 épülete, ebből 23 várkastély, 29. nemesi kastély és 31 major. Körös vármegyének, 1859-ben, 72. 894 fő lakosa volt. A vármegye egyetlen városa, Körös volt.

A Katonai határővidék megszüntetése után, a Körösi és a Szentgyörgyvári ezredek területén, 1869-ben formálisan, majd 1871-ben ténylegesen, megalapították Bélavár-Körös vármegyét, melyet két alispánságra, a Bélavárira és a Körösire osztottak. A Horvát Királyság és Szlavónia, 1886-os politikai irányításának átalakítása után, a vármegyében az alábbi járások voltak: Belovár (Bjelovar), Körös, Kapronca, Szentgyörgy, Grubišnjo Polje, Garešnica és Szentkereszt (Križ). Ludberg és Novi Marof járásait, ekkoriban csatolták Varasd vármegyéhez. A szentkereszti járást, 1894-ben két további járásra, csázmaira (Čažma) és kutényaira (Kutina) osztották. Bélavár-Körös vármegye első ispánja Ternszki Iván (Ivan Tnski) ezredes, író, a Horvát Állami Könyvtár első elnöke lett. A tisztséget ő utána az alábbiak viselték: Reizner Lajos (1872-1874), Dávidovich Lázár (1875-1881), Fodróczy Sándor (1882-1886), Prijedori Budiszavljevics Buda (1887-1888), Lábas László (1880-1890), báró Rubido Radoszláv (1890-1891), Kuljevich Milutin (1892-1903), Georgijevich Tódor (1904-1910), Dedovich György (1911-1913), Bosnyák Tódor (1914), nemes Baranyai Trestyec Vladimir dr. (1915), nemes Blaskovecski Lábas László (1915-1917), Zrelec Péter (1917-1918), Gojkovich Gavro (1919).

Gazdaságból (uradalmoból) a vármegyében sok volt, de kis területűek voltak, bár ez inkább északnyugat Horvátországra volt jellemző. Körös környékén (a kemléki vidéken) az alábbi gazdaságok léteztek: Gornja Rijeka (Kis Kemlék), Csanjevó (Čanjevo), Kustyer (Gućerovec), Raven, beketinec, Nagy Kemlék (Veliki Kalnik), Breani, Greurovec, Dubovec, piranec, Bogačevo, Beketinec, stb. A Verbőc vidéki gazdaságok székhelyei, Verbőcön, Rakolnokon (Rakovec), Dulepskában, Dubraván, Gerécen (Gradec), Lovrečinában, Tkalecen, Preseken voltak.

Körös vármegye története jegyzi az egyik legnagyobb, 1755 tavaszi, paraszt és határőrvidéki (határőr katonaság) felkelést. A határőrvidékiek a kiváltságaik védelme érdekében és az adók ellen lázongtak, a parasztokat, a lakóság és javaik, összeírása vezette lázadásba, mely új adók bevezetéséhez vezetett. A felkelés Ravenből indult ki, ahol a parasztok öt nemesi kúriát gyújtottak fel, aztán kifosztották és felperzselték, Pogančeca, Presek, Rakolnok, Tkalec és Verbőc nemeseinek kastélyait is. A gyorsan tóduló parasztoknak, 32 nemesi kúriát és kastélyt sikerült kifosztaniuk, megsemmisíteniük és felperzselniük. A lázadást Gornja Rijekánál fojtották el.

Körös vármegye múltját mind ez idáig nem kutatták meg elegendően, úgy különben az összes többi horvát vármegye történetét sem. A vármegye levéltárát 1761-ben választották le Zágráb vármegye levéltáráról és a körösi, pálos kolostorba szállították át. Jelenleg a zágrábi, Horvát Állami Levéltárban őrzik [21]. [1]

  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs