Címerhatározó/Kötélverőcéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések kötélverőcéheinek címerével foglalkozik.
Győri kötélverőcéh
[szerkesztés]
A győri kötélverőcéh pecsétje, 1628, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A nagy tipáriumhoz (lásd 32.) hasonló, annak kicsinyített változata. Bronz nyomólapján keskeny, ívelten vékonyodó lap fogantyú van. A méretek miatt csupán a mesterségcímer, valamint az „1628”-as évszám kapott helyet a köriraton belüli mezőben. A kerek talpú pajzs ábrái (sodróhorog, száltartó, nyílvessző) megegyeznek a nagy pecsétlő címerének rajzolatával. Körirata német nyelvű: „D(es): SALLER HANTWERCK(s) S(iegel) IN RAB”.
A győri kötélverőcéh pecsétje, 1670, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Nyolcszög alapú, hasáb alakú, vasnyélre szerelt bronz nyomólapos példány. A levélkoszorú kerete alatt húzódó köriratot alul megszakítja a címerpajzs kerek talprésze. A pajzson a szakma hagyományos címerét láthatjuk stilizált, heraldikus szerkesztésű szerszámábrákkal. A címerkép központi elemeként szerepeltetett szív is átvitt értelmű, mely az összetartozás jelképeként szerepel. E hangsúlyos elem egyébként ismét visszatér a pecsétkép másik címerpajzsán, a birodalmi sas mellére helyezve. A sodróhorog és a száltartó felismerhető eszköze a kötélgyártásnak, a nyílvesszőről viszont nem tudni, hogy szerszámot vagy eszmei tartalmat jelöl-e. Mindenesetre a nyílvessző megjelenik a kötélverő céh ládáján is (lásd 102.). Körirata német nyelvű: „DER SAILLER HANT WERCKS INSI(egel) IN RAB”. A pecsétkészítés dátuma a mezőben olvasható: „1670”.
A Győri kötélverőcéh ládája, 1685, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A láda felépítése, külső megjelenése még az oszlopokkal tagolt architektonikus elvet testesíti meg, a középső mezők keretét már csupán enyhe kiemelkedésű sima vonalú lizénák alkotják. Az oszlopfők aranyozott korinthoszi fejezete, a szélső sávok ablakkeretének kagylós lezárása és hullámléckerete, valamint a bennük elhelyezett szentek — Szent Sebestyén és (talán) Szent Rozália — testhelyzete már a barokk megoldások alkalmazását példázzák. A fedél kiemelkedő tagozatán — amely ezúttal is csupán díszítő kellék — oroszlán hivatott a láda kincseinek őrzését kifejezni, a lábakat helyettesítő testvéreivel együtt. Így veszi át a hagyományos, bibliai eredetű őrangyalok szerepét egy új, általánosabb értelmű motívum. A láda reteszes zárszerkezetét az előlapra szerelték, kulcsnyílását áttört, ívelt vonalakból összefont címerpajzs hatású fedőlemez borítja. Alaprajza szinte megegyezik a fölötte elhelyezett domborművű Mariahilf típusú Madonna kontúrjával, amely a keret ék alakú beszögellésébe illeszkedik. A ládafedél csuklópántjai a szegeléseknél kikerekedő szárú, csúcsban végződő, karcrajzzal és színezéssel díszített vasak. A láda oldalain — tört vonalú hullámléckeretben — elhelyezett hajlított vasfogantyúk alaplemeze hajókormányhoz hasonlítható, küllős kerék alakú lap. A képi és írott információkat — az előlap szoborábrázolásai mellett — a fedél belső lapjára festették: „Anno 1685. der 16. decbr. Ist das Erlaube Handewerckh der Sailler. André Böckh, Hans Conrat Lech, Matthias Lech; Hans Thurner, Mathiasz Fredll, Hannsz Georg Josef”. A pántok közötti felületet egy fekete-vörös-arany színekkel festett, az uralkodóházra utaló kétfejű sas tölti ki, mellén a céh címerével (piros szíven egymáson keresztbe helyezett száltartó-fonóhorog-nyílvessző).
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi köteles-, szitás- és kefegyártócéh
[szerkesztés]
A veszprémi köteles-, szitás- és kefegyártócéh pecsétnyomói
A textilipari céhpecsétek sorát a veszprémi kötélverők, szita- és kefekötők pecsétje zárja le. A XIX. század közepéről való pecséten három egymás mellé állított pajzs közül a két szélsőn két különböző szita és kefe látható, a középsőn a kötélverők hagyományos emblémája: a „szívbeli köteléket" jelképező szív mögött függőleges zsinegverő fogas gereben és két egymással keresztbe rakott tekerőkampó (238. kép). (206-207. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: