Címerhatározó/Jenei címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Jenei , Jeney családok címerével foglalkozik.
Jenei 1665
[szerkesztés]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
borosjenői Jenei
[szerkesztés]
Jenéi, Borosjenői, olykor Szöllősi, 1730-848-ig 1—2, 1848. és 1910. 10 ref. cs. Eredetét N Kallóból vette. Az itteni [Hódmezővásárhely] Jenéi, máskép Szabó, István és testvérei ugyanis Lipót királytól nemesi levelet nyertek 1659. szept. 5. Ezek ivadéka, István, bizonyos kellemetlenségek miatt ősei földjét kis fiával Jánossal együtt 1726. elhagyta s Szöllősi név alatt nálunk telepedett le, hol uradalmi pusztai csendbiztosnak alkalmazták, fia azonban 1770. már a város főbírája lelt. Minthogy a többi rokonok Kallóban visszamaradtak s Jánosnak nálunk a szerencse folyton kedvezett, Szölló inek nem volt nehéz a Jenei családhoz tartozását s nemesi rangját kimutatni, a mi Szabolcsmegye bizonyítványa 1772. alapján itt s Csor.grádmegyében is megtörtént 1772., miről a vármegye később 1832. Lajos, József és Márton kérésökre ujabb bizonyítványt is adott ki.
Ferenc 1812. Makóról jött. G e r ő, Imre fia, városi főmérnök m.h. 1891. 43 é„ Géza szalmánmegyei főszámvevő, földbirtokos, 1908. óta m. ref. egyetemes konvenli számvevő, Gyula gazdatiszt, Imre 1820-1909. ügyvéd, János fia, a város kulturális fejlesztésének lelkes bajnoka, forradalmi nemzetőr kapitány, megyei főügyész 1861., azután magán ügyvéd, kartársai a szegedi ügyvédi kamara megalakításakor h. elnöknek választották meg, 50, majd 60 éves ügyvédi jubileumára pedig értékes emlékekkel és jegyzőkönyvi dicsérettel tisztelték meg, gimn. a.-nya 1852-ből 400 k., neje Rullkai Jozefa, Kossuth rokona, már 1884-ben m.h. Gyermekei: a fentebbi Gerő, Gyula, Piroska Rá-kóci Aladárné, Géza debreceni v. főszámvevő, Jolán Rákóci Zoltánná, Etelka Endrey Gyuláné; ellenben Iréné Vég Sándor lurkevei lelkész neje, Imre testvére, István 1843, Sámsonról, a f. ni. 1886., Lajos ügyvéd, kir. albiró 1860—76., szintén Imre lestvére, Márton 1832—38, a szabó m.h. 1842 42 é., Sándor kőmives 1910., Sándorné női szabó 1910., János f.m., kiről fentebb szólottunk, v. esküdt 1778., ref. egyházi gondnok 1798—9, nemesek hadnagya, egy másik e néven m.h. 1813. 57 é., az ügyvéd, városi jegyző 1820-44., m.h. 1871. 82 é., hasonlókép Imre testvére, a f. m, 1886. 33 éves. Józsefi, m. 1838—69. és egy másik f. ni. (a Szabadság-téren lakik) ki az ősi családi okiratok egy részét őrzi. [1]
._varm-szatmar-190-7.jpg)
Egy törzsből való a nagyenyedi előnevű Jeneyekkel. Szintén erdélyi család, de idővel átszármazott Szabolcs, Nógrád és Szatmár vármegyékbe. Tagjai közül Imre, ügyvéd, 1848-ban Csongrád vármegye főügyésze, utána nemzetőrkapitány, később 1861 és 65-ben ismét főügyész. - Lajos, (megh. 1877) járásbíró. - Géza, földbirtokos, ny. vármegyei főszámvevő. - Dániel, volt megyei főjegyző. - Károly, volt m. főszámvevő, 1848 előtt huszárkapitány, később honvéd és mint ilyen fogságba került.
Czímerük más változatban fordul elő, mint a másik Jeney családé: kékben, zöld alapon ágaskodó aranyoroszlán, jobbjában kardot tart. Sisakdísz: a pajzsbeli alak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.[2]
- Irodalom:
Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története. V. KÖTET, A KÖZMIVELŐDÉS TÖRTÉNETE 1526-1848. MÁSODIK RÉSZ. Hódmezővásárhely, 1913. (reprint: Tótkomlós, 2001.)[3]
- Külső hivatkozások:
nagyenyedi Jeney
[szerkesztés]._varm-szatmar-190-8.jpg)
A Marosszékből származik, a hol Mezőcsáváson most is birtokos. Egyik ága az újabb korban Szatmár vármegyében telepedett le, de a Szilágyságban is elterjedt. 1847-ben József, István, Ferencz igazolják nemességüket. Tagjai közül József, 1847-ben csongrádi mérnök, 1848-49-ben tűzérkapitány. - Ferencz, ugyanakkor ügyvéd, István pedig zászlótartó strázsamester; 1848-ban mint főhadnagy, Maróthy Jánossal ő alapitotta és tanitotta a szatmármegyei önkéntes lovascsapatot és később Bem hadseregében szolgált. - István, 1818-45-ig gróf Rhédey Ferencz inspektora. - Viktor, a 70-es és 80-as évek elején kolozsvári egyet. tanár. - II. József. 1848-49-ben honvédőrnagy. - II. István, jelenleg m. á. v. főmérnök Nagykárolyban és szilágymegyei birtokos. - III. István, okleveles gazda. - Viktor, joghallgató. - Elek, Alsófehér vármegye árvaszéki elnöke.
592 Czímer: kékben, zöld alapon ágaskodó szárnyas aranygriff, jobbjában kardot, baljában vörös szívet tart. Sisakdísz: hatágú aranycsillaggal megrakott kettős ezüstszárnyú vörös szív. Takarók: vörösarany, kékezüst.[5]
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: