Címerhatározó/Jankovics címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Jankovics, Jankovich családok címerével foglalkozik.


jeszenicei Jankovics[szerkesztés]

vadasi és jeszenicei Jankovich Miklós műgyűjtő pecsétje (1830) Bonyhai Simon György album amicorumában

Jeszenyicei Jankovics.PNG

A horvátországi Jeszenicéből származtak. A nemességet és a címeroklevelet I. Lipót királytól kapta Bécsben 1686. augusztus 5-én Jankovics Miklós mint főadományos feleségével, Rayszudy Zsuzsannával és leányával, Katalinnal.

Mellékági adományos volt András nevű fiútestvére. A Jankovich család a török területhódítások idején telepedett át Komárom és Trencsén vármegyébe.[1]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Jegyzetek:

  1. ANGYEL MIKLÓS: UDVARD NEVEZETESSÉGEI. MADÁCH - POSONIUM, 1994. Elektronikus megjelenítés: ÖKOEK Szerkesztőség - 2008 [1] VIII. AZ UDVARDI NEMESI CSALÁDOK [2]

bribiri és athynai Jankovich gróf[szerkesztés]

pribéri és vuchini Jankovich címer

Jankovich grófok címere.jpg

A votyini uradalom, a nemes Jankovich család székhelye volt, akik a nemesi előnevükben a birtokaik, Bribir és Voćin nevét hordták (Jankovich de Pribérd et Vuchin). A magyar-horvát nemesség között, jó néhány, különböző származású Jankovich volt. A bribiri és vuchini Jankovichok, azzal emelkednek ki a magyar-horvát főúri családok közül, hogy az ősnemes horvátok közé tartoztak. Királyi adományként, különböző birtokokon kívül, a család 1262-ben kapott nemességet, ezt III. Ferdinánd király is megerősítette 1642-ben. A család Verőce vármegyében bírta, Voćin, Cabuna, Szuhopolje és Graduša uradalmait, valamint voltak birtokaik Szerém és Pozsega vármegyében is. Nemes bribiri és vuchini Jankovich Lászlónak, 1885. október 3-án adományozták a magyar-horvát grófi címet, akit már a Cabunáról szóló fejezetben megemlítettünk. Nemes Jankovich Iván Nepomuk (V 1817.), volt az első Jankovich Voćinban. A halála után az uradalmat először két részre (votyini és szuhopoljei székhellyel) osztották, majd utóbb a votyini uradalomból kiszervezték, a cabunai uradalmat is.[3]

A XIX. század végétől 1919-ig, a cabunai uradalom tulajdonosa bribiri és athynai Jankovich I. Aladár gróf, császári és királyi kamarás, titkos tanácsos volt134. A cabunai birtokot apjától, Lászlótól135 örökölte, aki a családból elsőnek kapta meg a grófi címet 1885-ben. [4]

+++++

Gőzsy:

Horvátországi származású, régi nemesi család. Somogyban 1563 óta voltak birtokaik. István 1726-ban már tíz községben és 25 pusztán volt kizárólagos birtokos. Ő az első a családból, aki részt vett a megyei közéletben. Meg kell említenünk Jankovich Lászlót, aki 1860-1862, illetve 1868-1886 között Somogy vármegye főispáni tisztségét töltötte be. A régió fejlődésében betöltött szerepe is közrejátszott abban, hogy 1885-ben elnyerte a grófi rangot. Ez az ág Szöllősgyörökön, a nemesi ág Öreglakon volt birtokos.

Az ősi címer, melyet a grófi ág is változatlanul megtartott, hasított pajzs, a jobboldali vörös mezőben négy ezüst pólya, a baloldali kék mezőben zöld hármas halmon álló arany oroszlán, mely bal lábával hegyével a halmot érintő kardra támaszkodik. A sisakdíszben két fekete sasszárny között három lefelé fordított arany nyílvessző látható. A takaró jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. A pajzsot alul két, kifelé forduló arany sárkány övezi. [5]

  • Irodalom:

Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000.[6]

Viktor Anton conte Dušin: Zbornik plemstva u Hrvatskoj, Slavoniji, Dalmaciji, Bosni-Hercegovini, Dubrovniku, Kotoru i Vojvodini. Codex de la noblesse en Croatie, Slavonie, Dalmatie, Bosnie Herzégovine, Raguse (Dubrovnik), Kotor et Voivodine. Kodex des Adels in Kroatien, Slavonien, Dalmatien, Bosnien-Herzegovina, Dubrovnik, Kotor und Vojvodina. Zágráb, 1939. II. 1. rész. 53-54.[7]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Jankovics alias Doctorovics[szerkesztés]

Doctorovics címer.jpg

Doctorovics György pozsegai kereskedő 1802 ápr. 2-án kapta a nemességet. A nemeslevelet 1805 nov. 28-án és 1830 dec. 31-én hirdették ki Temes vármegyében. A család 1802-ben megvette a lukareczi és a belinczi nemesi birtokokat. Az utóbbi még a XIX. század közepén is a család birtokában volt.

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs