Címerhatározó/Jancsó címer

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Jancsó családok címerével foglalkozik.

nyújtódi Jancsó

Nagynyujtódi Jancsó Istvánt és testvérjét Gáspárt 1625. jan. 25-én Bethlen Gábor Gyula-Fejérvárott czímeres levéllel tüntette ki.

Tőlük több ágban vezethető le a család, akiknek egyes ágai a nyújtódi, kézdivásárhelyi, esztelneki, gidófalvi, hévizi előneveket használták.

Kézdivásárhelyi Jancsó János, Tamás, Jakab, Simon címere

A család czímeres nemes levelét 1613. július 13-án Báthory Gábortól kézdivásárhelyi Jancsó János lovas nemes és testvérei Tamás, Jakab, Simon kapja.^[1]

Címerleírás: "Pais ég színnel, melyben egy egész oroszlán, szája kitátva, nyelve kinyújtva, a maga természetes színében lefestve, utolsó két lábán állva, elsők közül pediglen jobblába egy mezítelen felfelé tartott kardot, a másikba pedig egy koronát, és abba egy írótollat tartani láttatik. A Paison feljül egy szájával lefordított katonai sisak tétetett, a melynek tetejét, a királyi ajándék drága kövekkel és gyöngyökkel kiczifrázva ékésit; az ormójáról pedig a sisak oldalán lefolyó abroncsok fejér színűek és mind a két részit a paisnak szépen körülveszik és megékesítik," [1]

„Nemességnek czimere Pais ég színnel, melyben egy egész oroszlán, szája kitátva, nyelve kinyújtva, a maga természetes színében lefestve, utolsó két lában állva, elsők közül pediglen jobblába egy mezítelen felfelé tartott kardot, a másikba pedig egy koronát, és abba egy írótollat tartani láttatik. A Paison feljül egy szájával lefordított katonai sisak tétetett, a melynek tetejét, a királyi ajándék1 drága kövekkel és gyöngyökkel kiczifrázva ékésit; az ormójáról pedig a sisak oldalán lefolyó abroncsok fejér színűek és mind a két részit a paisnak szépen körülveszik és megékesitik, a mint ezek eképpen ezen Levélnek kezdetében tudós és mesterséges kéz által világosabban lerajzolva lenni láttatnak, melyeket meghatározott elméből és ismerve a magunk szabadságunkat, említett Jancsó János, Tamás, Jakab és Simonnak, maradékainak és utánnok következendőiknek mind a két nemen mindnyájoknak” Bakk E.: Kézdivásárhely s az ottani Jancsó családok története. 1896.

Nagynyújtódi Jancsó István és Gáspár címere

Wappen: In B. siehen aus gr. Boden sich erhebende g. Waizenähren, überhöht v. zwei gegeneinander gekehrten, geharnischten, gebogenen, mit Krummsäbeln bewaffneten Armen. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: rs. – bg. Adels- u. Wappenbrief v. Gabriel Bethlen, d. d. Gyulafehérvar, 25. Januar 1625 (kundgemacht: Háromszék, 23. April 1625) für Stefan u. Caspar Jancsó v. Nyujtód. (Nach d. Orig., Bakk Endre, A Bak és Jancsó család története. Bpest, 1883. p. 150. – Vergl. auch N. J, V. 295–296).Forr,:Siebmacher's Wappenbuch. Nagy Iván, 1893. Nürnberg.

Jancsó Mátyás, neje Pászty Zsófia, gyermekeik György, János, Mihály, Ilona és testvére Mihály. 1654. évi júl. 26-án nyertek címerlevelet. Kihirdettetett 1656. évben. (1656. év 37. jkl.) Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyékben. [2]

A kézdivásárhelyi és nyújtódi Jancsó családok címere

Nem ismert ki készíttette, de feltehető, hogy egy nyújtódi és egy kézdivásárhelyi családtag házassága miatt készülhetett ilyen felírással. Feltételezhető, hogy nyújtódi Jancsó János (1783-) és kézdivásárhelyi Jancsó Rebi (1818-) Mózes fia (1839-1902) - szeszgyáros - használhatta.

Jancsó Ferenc címere

Wappen: Greif aus einer Krone wachsend. (Siegel d. d. 1755 des Franz Jancsó aus Siebenbürgen). Forr.:Siebmacher's Wappenbuch. Nagy Iván, 1893. Nürnberg

Esztelneki és nagynyújtódi Jancsó családok címere

Jegyzetek

↑ Jancsó János lovas nemes és testvérei Tamás, Jakab, Simon részére adományozott czimeres nemes level Báthori Gábor által 1613 július 13-án. (Ez eredeti elégett az 1834 évi kézdivásárhelyi tüzvészben, de magyar fordításban fennmaradt.) „Mi Báthori Gábor, Isten kegyelmességéből Erdély, Oláh és Havasalföld Fejedelme, Magyarországhoz tartozó uradalmaknak ura, és a Székelyeknek Grofjok s a tbb. Emlékezetben hagygyuk ezen írásunk által, tudtára adván mindeneknek a kiket illet, hogy midőn számban vetetődnék, hogy ki lett légyen segítségül az uradalmak legnehezebb környül-állásaiban a Fejedelemnek, főképpen pedig ezen nevezetes villangós időben; azért illőnek ítéltük, hogy a méltók valójában a Nemesség fényével jutalmaztassanak meg; és Mi is, kinek-kinek a maga virtusaihoz képest a Tisztesség méltó titulusait nem ok nélkül végezvén, annak okáért, ennek megfontolásában, az előbbeni Fejedelmek nyomdokait követtük; úgyszintén némely hűséges Tanácsossainknak. Igy hát mind a különös be-folyást megtekintvén; mind pedig megfontolván hűségét és hivséges szolgalatjait Kézdy-Vásárhelyi Lovas-Nemes Jancsó Jánosnak Méltóságos Veselényi Anna Nemes és Mlgs Ke-resztszegi hajdani Csáky István ur elmaradott Úrasszonya biztossának, kivel eő Kegyelme, még a maga Ifjúságának virágjában, tulajdon honnyaiból a Meltóságok és Ország-Elöljáróinak udvarokba jutván, mind magok az urak, mind ennek a mi legkedvesebb Hazánk Erdélyországa, végre mi irántunk is igaz szorgalmát és a maga elméjének teljességét dicséretesen kimutatta, kijelentette, és az aránt, hogy jövendőre is hasonló hűség és lélek nagyságát fogná mutatni és fordítani meggyőződvén; annakokáért, o Kegyelmét, a ki különben is a régi és helybenhagyott Nemességnél fogva, mely még az Erdélyi szabad székely uraknak a hajdani Felséges és Törvényes Ma-gyarországi Királyoktól és Erdélyi Fejedelmektől meghagyatott és mindig számba vétetett, mind szabad és Hazafiui Személy és soha a jobbágyi állapot alá nem vettetett, és ő általa Lovas és vele edgyütt levö Kézdy-Vásárhelyi Jancsó Tamás, Jakab, ugyszintén Simon testvéreket, az ő testvéreit, a mi különös Kegyelmességunkből és ha-talmunk teljességéből, a mi Erdélyországi és hozzá tartozó Részei Nemes Férfiainak Társaságokba és számok közé számláljuk és írjuk; nyilvánságosan végezvén, hogy mostantól fogva ugyanazon Jancso Tamas, János, Jakab és Simon, azoknak maradékai, és utánna következendői, mind a két nemen, mindnyájan igaz és ketsegnelkul való Nemeseknek tartódjanak és vétetődjenek. Az ilyen forma igaz és tökeletes Nemességnek jeléül pedig adtuk a Nemességnek czimerét: tudniillik a Paisot ég színnel, melyben egy egész oroszlán, szája kitátva, nyelve kinyújtva, a maga természetes színében lefestve, utolsó két lában állva, elsők közül pediglen jobblába egy mezítelen felfelé tartott kardot, a másikba pedig egy koronát, és abba egy irótollat tartani láttatik. A Paison feljül egy szájával lefordított katonai sisak tétetett, a melynek tetejét, a királyi ajándék1 drága kövekkel és gyöngyökkel kiczifrázva ékésit; az ormójáról pedig a sisak oldalán lefolyó abroncsok2 fejér szinűek és mind a két részit a paisnak szépen körülveszik és megékesitik, a mint ezek eképpen ezen Levélnek kezdetében tudós és mesterséges kéz által világosabban lerajzolva lenni láttatnak, melyeket meghatározott elméből és ismerve a magunk szabad¬ságunkat, említett Jancsó János, Tamás, Jakab és Simonnak, maradékainak és utánnok következendőiknek mind a két nemen mindnyájoknak kegyelmesen adtuk, ajándékoztuk. Ennek felette ajándékozván nekik a fennebb irt fegyvert, vagy nemesség czimerét, mint más nemes férfiaknak és nemességgel megdiszittetnek, szokások szerint, kik fegyverrel élnek, mindenütt a háborúba, kardoskodásokba, kaszászkodásokba, dösöléseskbe, bíráskodásokba és más akárminemü nemesi és katonai gyakorlásokba, úgyszintén pecsétekkel, zászlókkal, medenczékkel, takarókkal, fedezőkkel, gyűrűkkel, házakkal, Paisokkal, temetési ceremoniákkal és közönségesen akarminemű dolgokkal és szolgálatok nemével igaz és valóságos Nemesi Titulussal, a milyenek közöttünk mindnyájan és különösön is minden karba, rendbe, állapotba és fényben élö emberek vagynak jegyeztetni, tartatni és neveztetni akarjuk, és élni mindazokkal a tisztességekkel, kegyelmekkel adományokkal, ajándékokkal és szabadságokkal a magok függetlenségekbe, a mellyel más igaz született Nemesek és velek egy sorsú emberei a megnevezett Erdélyországnak és az ő hozzá¬tartozó meghódolt helységeknek akármi úton-módon törvénye¬sen és a régi szokásnál fogva élnek, tartatnak és birnak, ugy ők is örökösön éljék, tartsák és bírják; és hogy minden más kifejezés nélkül, az ő irántok levö kegyelmességünknek, az ő házaik Lovas Bajo Márton és Gergely északi szomszéd¬ságokban, délről pedig a Parochialis Házak mellett a Szé¬kelyföldön mezőváros Kézdy Vásárhelyen, és az ahoz a házhoz tartozandók, minden felszámlálás taxája alól és a nekünk tar¬tozó akár rendes, akár rendetlen,1 akármely adók, segedelmek, a mi cassáinkban illő nyereség fizetése, akármely közrendü és hazafiui" szolgálatok, tized, kilenczedbeli dézmák, akár szöllö, akár vetés, akár szántóföldön levő majorkodására nézve, akár¬mely fizetés, mind jussaik, mind Birodalmaik megszámlálása jussokért való fizetés, mind az utazóknak hozzájok való szál¬lításokra nézve örökre kivétetni, kiemeltetni, nemesittetní akarjuk; a mint ki is vesszük, kiemeljük és nemesítsük, ezen írásunk erejénél fogva, helyben hagyván mindazonáltal a Hely¬ség jussait, a mennyiben azok a mi Érdemes, Jeles és Nemes¬ségünkkel nem ellenkeznek. Annakokáért ugyanazokat szemé¬lyekben, vagyonaikban, vagy akármely Javaikban háborgatni s nyughatatlanitani, vagy akármely módon nekik kárt okozni ne igyekezzetek és ne is merészeljetek valamely módon, ha¬nem ugyanazon személyeknek házait a fennirt mód szerint ki-vévén, kiemelvén és nemesitvén, a mint megiratott a Helység Jussaik megmaradásokkal örökösön tartani kötelesek lesztek és tartsátok is. Ha pedig különben cselekesztek Ezen írásun¬kat elolvasván, a megnevezettek holyreállittattnak.' Mely dolog valóságára és erősségére nézve, ezt a mindig megmaradandó írásunkon függő és a mi oltalmunk alatt megerősített Pecsé¬tünk által említett Jancsó János, Tamás, Jakab és Simonnak, mindnyájoknak, Kegyelmesen adtuk, engedtük, ajándékoztuk. Költ a mi városunkban, Nagy-Szebenben, június 3-án Krisztus Urunk születése után Ezerhatszáztizenharmadik esztendőben. Küljel: A Nemes levél párja a k.-vásárhelyi Jantso Famíliáé Magyarra lefordítva.

Jancsó 1700

Jancsó György címere

Wappen: In B. auf gr. Boden stehender r. gekleideter Krieger mit umgürtetem Säbel und Helm, worauf rothe und blaue Straussenfedern. Mit der Linken fast er einen gegen ihn aufspringenden g. Löwen bei der Kehle, während er mit der Rechten eine gold. Lanze mit der Spitze aufwärts hält. Kleinod: gr. Baum, auf dessen Spitze ein s. Helm. Decken: gb. – sr. Adels- und Wappenbrief v. König Leopold I. d. d. Wien, 24. April 1700 für Georg Jancso, dessen Frau Anna Vaidovich und Kinder Franz, Stefan, Katharina, Maria und Elisabeth. (Legal. Abschrift im Comitats-Archive in Vukovar.) Forr.:Siebmacher's Wappenbuch. Nagy Iván, 1893. Nürnberg

Irodalom:

A Jancsó család történetéről bő forrásanyag áll rendelkezésre. A legtöbb összeállítás Bakk Endre szentkatolnai, vizaknai plébános, 1883 és 1896-ban kiadott családtörténeteire támaszkodik.

Bakk E.: A Bak- és Jancsó-család története. 1883. (Gyfv. LR. XV/109, 110.)

Bakk E.: Kézdivásárhely s az ottani jancsó családok története. 1896.

Külső hivatkozások:

[3]

[4]

Rövidítések

Lásd még: