Címerhatározó/Ivánczy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Ivánczy család címerével foglalkozik.


A szentmártoni Ivánczy-kastély romjai közül előkerült 1550 körüli kályhacsempe-töredék Ivánczy-címerpajzzsal és ismeretlen személy ábrázolásával (Horváth István tulajdona)
Ivánczy János nagyprépost győri székesegyházban lévő sírköve a címerrel

Ivánczy Mihály 1431.jpg

Ivánczy Mihály 1431-ben Zsigmond királytól nyert címere

Ajkas vagy Ajakas Miklós megjelenésével új fejezet kezdődik Ivánc és a hozzá kapcsolódó falvak életében. A régi, messze élő birtokos helyett az új azonnal Iváncra költözött, új falvakat alapított, és egy idő után felvette az Ivánczy („de Iwanch”) előnevet. 1309-ben a Nádasdiak nővérüknek, Csalának („Chala”) és férjének, Ajkas Miklósnak, illetve az ő addig született örököseiknek adták Himföldét (ma Himfamajor). 1317-ben a vasvári káptalan privilegiális formában átírta az oklevelet. Ezek voltak az első lépések az 1353-ig tartó birtokszerzésben, mikor is végleg az övék lett az egykori Gatal-birtok.

Ajkas Miklós messziről érkezett. Eleinte a leánysoki („de Leansuk”) előnevet használta, ami leánynegyedként kiadott birtokára utalt, és az azóta elpusztult Moson megyei falu, Lehndorf régi neve volt. Miklós apja, Balázs viszont a Vas megyei Surányról nevezte magát. Surány (ma Vassurány) falu is egyébként egészen 1750-ig, tehát több mint négy évszázadig Ivánc mindenkori birtokosáé volt, előbb az Ivánczyaké, később a Sigrayaké. (A surányi rész jelentéktelennek számított a hegyháti Ajakas-birtokhoz képest.)

1328-ban egy immár sűrűn lakott Lugos-völgy rajzolódik ki az Ajkas fivérek osztálylevelében. Öt falut sorolnak fel: Vásárlugast, Németlugast, Cenkfalvát, Miskét és Felsőlugast. Az Anjou-kor elején telítődöttnek tekinthető a faluhálózat, a Lugos pataknak középső és alsó szakaszán egymást érik a falvak, elérik azt a számot, ami a későbbiek során csak csökkeni fog.

Ajkas Miklósnak négy fia volt: Domokos, János, László, ifjabb Miklós és egy leánya: Bogy. Az utóbbi a Mákfán birtokos Petőhöz ment férjhez, tovább erősítve a rokoni szálakat a Nádasd nemzetséghez.

A két ismertebb családtag Ivánczy Gergely és fia, Mihály. Gergely Szentmártonban lakott, sokszor érte itt támadás mind a csákányiak, mind a maráciak részéről. Támadás érte viszáki, himföldei részeit is.

Gergely fia Mihály szentmártoni lakását abból is sejthetjük, hogy nádori emberként eljárva az oklevél Szentmártoni Ivánczy Mihálynak („Michaelis Iwanchy de Zenthmarthon”) írja 1454-ben. Fiatalkorában, 1431-ben Zsigmond királytól címeres levelet kapott rokonaival, a Dobri és a Fernekági családbeliekkel. A címeren balra dőlt kerek talpú pajzs kék mezejében arany koronából kinövő, szembenéző, kivágott ruházatú női mellkép, elválasztottan leomló szőke hajfürtökkel, fején aranykoronával, füle helyén egy-egy hatágú arany aganccsal látható.

Ivánczy Domokos és István (utóbbi a győri egyházmegye papjaként) ugyanabban az évben, 1442-ben az olaszországi Pádua egyetemén tanultak. A XV. században néhányan alispáni posztot értek el az Ivánczyak közül.[1]

  • Irodalom:

BENCZIK GYULA: Ivánc. Száz magyar falu könyvesháza. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs