Címerhatározó/Héderváry címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Héderváry család címerével foglalkozik.


Héder nembeli Hédervári[szerkesztés]

Hédervári cs. czímere.PNG

Köszegi.svg A Héderváry család címere.jpg

Hédervári János győri püspök (1388-1410) pecsétje. A középső fülkében a győri egyházmegye védőszentje, Szűz Mária a gyermek jézussal; a felső fülkékben Szt. János evangélista és sárkányolő Szt. György; az alsó fülkékben Szt. László (harci bárddal) és Szt. István (országalmával és pálcával); legalul Hédervári János térdel püspöki díszben, a fülke mindkét oldalán a Héder nemzetség hasított címere látható.
A bevándorló Hedrich lovag ábrázolása a Képes Krónika iniciáléjában
Magyar címerek (Cillei, Garai, Korbáviai, Hédervári) a Livro de Aurotos (1416 k.-1417) című portugál címerkönyvből. (Fektetve.) Egy ismeretlen portugál herold műve, aki részt vett a konstanzi zsinaton.
Livro de Aurotos 1416-17, magyar címerek 0108.jpg

Németújvári Henrik bán pecsétje.jpg

A címer ábrája a Címerhatározó kulcsában:→Címerhatározó/EGY/K/pvá

A család a Héder nemzetségből származik. Ősi címerük a hatszor hasított pajzs lehetett.

Majd húsz évvel később, 1980-ban került sor az újabb ásatásra [Héderváron]. A Zsidó-domb ötven méter átmérőjű magaslatán megtalálták a Héderváryak első várának helyét. A kerámialeletek és az írásbeli források is egyértelműen bizonyították, hogy ez az erősség a XIII. században épült, és az 1530-as évekig állhatott fenn.

A Héderváryak ma is álló kastélyának építése csak az 1570-es években kezdődhetett. A maradványokból ítélve, eredetileg egy fallal körülvett lakótorony állhatott a helyén, gazdasági épületekkel, fallal övezetten. Az ásatás kemencékkel ellátott épületeket és a kerítő fal egy részét hozta felszínre. A gazdag kerámiaanyag mellett vaseszközt és néhány gótikus kőfaragványt is találtak.

A Héderváry család fontos szerepét mutatja, hogy a Képes Krónika iniciáléjában a bejövő nemzetségek között a család címerét is ábrázolja. Egyébként tévesen, mivel ott Héder ruháján, pajzsán, zászlóján egy hatágú arany csillag látható holdsarlóval, a címer valójában azonban egy ötször hasított pajzs, amely látszik a Héderváry család pecsétjén is.

Thuróczi János műve szerint Wolfer „…Alemanniából jött testvérével, Hedrikkel és háromszáz páncélozott vezetéklóval. Géza fejedelem neki adta örök szállásbirtokként Güssing hegyét és Győr környékén a Dunának egy szigetét. Itt épített egy favárat, a hegyen pedig egy kolostort is, ott temették el. Ezektől származik a Héderváry nemzetség.”

A két testvér Magyarországra érkezésének idejét a történészek azóta már régen tisztázták. A bejövetelt és adományozást nem Géza fejedelem idejére, nem a X. századra teszik, hanem II. Géza (1141–1162) uralkodásának periódusára, 1142-re, esetleg 1146 utánra. A krónikaírókat vezethette a névazonossággal kapcsolatos tévedés vagy egyszerűen az, hogy a család régiségét, ezáltal tiszteletreméltóságát emeljék.

A bevándorló lovagok származási helyét azonban megbízhatóan máig sem azonosította a történettudomány. Már a krónikások is eltérő helyeket emlegettek, Kézai Simon Vildoniát, Kálti Márk Németországot, Thuróczi János az alemanniai Hainburgot. Kiderült, hogy a stájerországi Wildonból való eredeztetés téves, mivel Wildon vára 1157-ben még nem állt. Így a Képes Krónikának lehet igaza, amikor Hainburgból származtatja a testvéreket, mivel az Au-Erlachi nemzetségben valóban élt a XII. században egy Wolfger von Erlach nevű lovag.

Magyarországra érkezésük után II. Géza Wolfernek Güssinget (Küszint) a mai Németújvárt, Hédernek a Győrtől északnyugatra lévő, a mai Hédervárt is magába foglaló területet adományozta szálláshelyül.

Wolfer Németújváron monostort építtetett, és ide is temetkezett. Hédert már 1146-ban ispánként említik, 1150–1157 között II. Géza udvarbírája, 1162-ben pedig III. István nádora. Annak ellenére, hogy a testvérek közül Wolfer volt az idősebb, a nemzetséget Héderről nevezték el. Ez könnyen magyarázható utóbbi tehetségével, illetve magas, matuzsálemi életkorával, esetleg mindkettővel. Karácsonyi János így ír erről: „Volfer Héder nevű testvére vagy nagyon kiváló férfiú volt vagy szerfelett nagy kort élt el, mert csak így érthető meg, miért nevezték el az egész nemzetséget róla és nem Volferről.”

III. István nádorának, azaz I. Hédernek a fia, de lehet, hogy unokája a már említett 1210-es oklevélben szereplő Héder comes. A család már a XIII. század közepén három ágra szakadt: Köcskiekre, Kőszegiekre és Héderváryakra.

Az okleveles említésekből is világosan kiderül, hogy a Héder név német eredetű, s csak összetett változatban jelenik meg: Héderfája (Kis-Küküllő vármegye, ma Románia), Hedrekhely, Hederhel (Somogy megye). Ezért egyesek a Héder személynevet a Héderváry család nevéből vagy a Hédervárból származtatják, és az oklevélkiadók alkotásának tartják, esetleg feltételezik, hogy valamilyen történeti munkában keletkezett.

Valójában Hédervár nevének Héder tagja a német eredetű Hedrich személynévből alakult ki. A második tagja, a magyar „vár” főnévből származik. Azaz a latin „Castrum Hedrici” magyar fordításának „Hedrich vára” összevonásából jött létre, úgy, hogy a „vára” szó birtokos személyragja elmaradt. A Héder név jelentése Kristó Gyula szerint „körülkerített birtokán uralkodó”. Mindenesetre a település egy erdőirtáson nyert tisztáson alakult ki a mai Zsidó-domb környékén. 1540 után már csak a Héder változat szerepelt előtagként.

A mai Zsidó-dombon emelt nemzetségi központ XIII–XIV. századi létezését az ásatások és az itt talált Áprád-kori cserepek is megerősítették. Az erősség eredetileg negyven-ötven méter átmérőjű lehetett. Mindenesetre e régészeti eredmények nem támasztják alá Járdányi Paulovics István feltételezését, hogy a várat, pontosabban annak egyik tornyát egy római őrtorony alapjaira emelték, és ezt bővítették tovább. Ez az erősség a mai falu közepén, a kastélypark végén állt, s vizesárokkal övezték. Az ezt megelőző XII. századi favár nyomait nem sikerült megtalálni.

A Héderváry család középkori neves személyiségeinek tetteit megörökítették a krónikák is. Elhíresült Dezső esete Károly Róbert havasalföldi hadjáratában (1330), ahol páncélt cserélt királyával, így halt hősi halált, megmentve a király életét. A nemes cselekedetet két miniatúra örökítette meg a Képes Krónikában. Thuróczi János krónikája is megemlékezik a hősi tettről: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét Dénes fia Dezsővel, ezt pedig mivel azt hitték róla, hogy ő a király – kegyetlenül legyilkolták. A király kevesed magával tudott megmenekülni, néhány hű emberének védelme alatt.”

1348. szeptember 5-én Nagy Lajos király megadta a Héderváry családnak a pallosjogot, tehát a teljes körű ítélkezési jogkört jobbágyaik felett. „Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, kijelentjük…, hogy Héder nembeli Héderváry Miklós fia Miklós mester felségünkhöz járulva jó emlékű István testvérével hűségét és hűséges szolgálatait kinyilvánította, és kezünkbe ajánlotta… István fiaival, Miklóssal, Györggyel, Jánossal és Mihállyal együtt. Mivel birtokaikra jószágaikra különböző tolvajok, latrok és más gonosztevők járnak, azzal kívánjuk biztatni őket, hogyha valamely ártó szándékkal közeledő gonosztevőt az előbbiek közül birtokaik határán belül elfognak, szabadon cselekedhessenek ezek méltó elítélésében és megbüntetésében” – szól az oklevél szövege magyarul.

A szájhagyomány a hédervári Parázsszeg dűlőnevet a középkori istenítéletekben szereplő parázsszék, tüzesvaspróba helyszíneként azonosítja, és úgy tudják, a Héderváry uraság is ezen a területen ítélkezett pallosjogát gyakorolva. Sokan azt tartják, hogy a Viczayak által állított Pietà-szobor engesztelésképpen került éppen erre a helyre.

Héderváry Kont István összeesküvése Luxemburgi Zsigmond ellen vérbe fulladt, 1388-ban több társával együtt kivégezték. Thuróczi János krónikás így ír a gyászos eseményről: „Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ez Zsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő gyanakodva, hogy felkelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket… Mikor azonban Haram városához érkeztek, súlyos bilincseket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket. A nemesek… összebeszéltek, hogy ha a király színe elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg… Ezért heves haragjában Buda városában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket. Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezés büntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulva akarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sokszor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal, és most sem fél tőle… Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartozhatatlan könnyekben tört ki”, s a következőket vágta Zsigmond király fejéhez: „Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó.” Ezek után őt is kivégezték.

Kont hagyományát a mai napig őrzi Héderváron a Kont-fa és a körülötte kialakított emlékhely. Úgy mesélik, a főúr ez alatt a fa alatt gyűlt össze társaival, és itt szervezték meg összeesküvésüket.

Héderváry Lőrinc (1413–1447) is jeles személy, bárói címre érdemesítették, diplomata, és az ország nádora is volt. A család vele érkezik a fénykorához. Jelentős hatalmának bizonyítéka, hogy a Héderváryak Pozsony védelmére 1435-ben két zászlóalj katonát állítottak ki.

A vitézség és dicső tettek mellett a család egyes tagjai nem rettentek viszsza a törvénytelenségektől sem vagyonuk gyarapítására. [1]

A XVI. században a török hódító hadjáratai új fordulatot hoztak mind a Szigetköz, mind a hatalmuk csúcsán lévő Héderváryak és központjuk, Hédervár történetében.

A dicső napokat látott, most stratégiailag ismét előtérbe kerülő Nándorfehérvár bánja 1521-ben Héderváry Ferenc volt. A török támadás előtt erőssége szükségleteire négyezer magyar forintot vett fel úgy, hogy szigetközi birtokait elzálogosította. Az egyébként is szorult helyzetben lévő bán kikötötte, hogy ha Nándorfehérvárra nem térne vissza, a zálog a kölcsönzőre, fivérére, Istvánra, és fiaira, Lőrincre és Györgyre szálljon.

Héderváry Ferenc Budára is fölutazott segítségért, de Nándorfehérvárra már nem tért vissza, és a vár 1521. augusztus 29-én elesett. Az őt ért vádak alól nem sikerült tisztáznia magát, ezért II. Lajos király (1516–1526) mint a végvárak árulóját hűtlennek nyilvánította, és eladományozta birtokait. Az adományozásra 1526. július 19-én került sor, a kedvezményezett a hat Bakics testvér volt. Ez a család még 1522-ben csatlakozott Tomori Pál seregéhez Rácországban. Magyarországra menekülésük után érdemeikért a nemesi címet és a Somogy megyei Lak várát kapták.

A mohácsi csata – 1526. augusztus 29. – elvesztése után Magyarországon két királyt választottak I. (Szapolyai) János (1526–1540) és I. (Habsburg) Ferdinánd (1526–1564) személyében. A két magyar király küzdelme elősegítette a török térhódítását, és teljesen szétzilálta a lassan három részre szakadó ország politikai életét. Természetesen jelentősen befolyásolta a Szigetköz és Hédervár mindennapjait is.

Ennek egyik első jele az volt, hogy a János király mellé álló Héderváry Ferenc visszakapta ugyan a fennhatósága alá tartozó területeken levő birtokait, de 1527. augusztus 4-én I. Ferdinánd király kihirdette: Hédervár Héderváry Lőrinc hűtlensége miatt a koronára szállt, ezért azt Szalay János pozsonyi várnagy hatósága alá helyezte, továbbá előírta, hogy az adók és szolgáltatások ezután már őneki „szállítandók és teljesítendők”. Bakics Pált pedig már 1528-ban megerősítette a frissen megszerzett szigetközi birtokaiban.

A maga és családja szempontjából kilátástalan helyzetbe nem tudott belenyugodni Héderváry István. A győri káptalan 1528. március 1-jén jelentette Báthory István nádornak, hogy február 25-én Héderváron harmincketted napra megidézte Héderváry Istvánt, mivel 1526. szeptember 21. körül rátört Kisbarát falura, elfoglalta Sárkány János és Ferenc birtokát, s elvitte nyolcvan hordó borát és egyéb terményeit kétezer forint értékben.

Míg Szulejmán szultán 1529 őszén Bécset ostromolta, szövetségese, János király híveket gyűjtött. Csatlakozott hozzá Héderváry István is. A visszavonuló törökök nyomában azonban jöttek Ferdinánd emberei, Salm gróf Pozsonyt, Sopront és Magyaróvárt szállta meg, Kaczianer János és Bakics Pál a Duna bal partján nyomultak előre, s elűzték a János-pártiakat Nagyszombatról és Trencsénből. Bakics Pál pedig elfogatta a Héderváryakat. Az a hír járta, hogy a szigetközi kastély falában aranyakat rejtettek el, Bakics Pál a rab Héderváry Györgyből próbálta kiszedni az igazságot.

Ezt a kastélyt Héderváry István emelte a század elején. A középkori vártól nyugatra épült többszintes reneszánsz úri ház négyszög alakú udvarában emeletes palotaszárnyak voltak. Külső lépcsőkön lehetett megközelíteni a felsőbb emeleteket, ahol, csakúgy, mint a földszinten, kőkeretes ajtók, ablakok törték meg a falak síkját. A szobákban színes, mázas cserépkályhák adták télen a meleget. A szépséges épületet a középkori várral együtt Bakics Pál talán az aranyforintok, de inkább saját erejének fitogtatására és a Héderváryak megtörésére 1534 decemberében a földig leromboltatta, a kövekből Rárón emelt magának tornyot, valószínűleg lakótornyot.

A birtok új urai, a Bakicsok nemcsak a Héderváry-kastélyt rombolták le, az uradalom lakóinak lelkében, hitében is hasonló rombolást vittek végbe. A tisztán katolikus falut Bakics a maga evangélikus hitére kényszerítette, szó szerint értelmezte az „akié a föld, azé a vallás” elvét, és a katolikus templomot is az evangélikusoknak parancsolta átadni.

Az elkövetkező években a Héderváryak – felismerve a Habsburg befolyás megerősödését a Dunántúlon – átálltak Ferdinánd pártjára, s küzdelmet indítottak szigetközi birtokaik és befolyásuk visszaszerzésére. Így Héderváry Lőrinc, amikor 1535-ben kiszabadult fogságából, rögtön kérte új urát, Ferdinánd királyt, adja vissza a család javait. Az uralkodó „új” híveinek kedvezve felszólította Bakics Pétert és Mihályt a birtok visszaszolgáltatására.

A központi akaratnak nem lett foganatja, sőt a Bakicsok jogtalan adót is kiróttak jobbágyaikra. A királyi utasítást a káptalan megbízottjától, Erdewtheleki (Erdőteleki) Pál kanonoktól a Bakics család rárói udvarbírája még átvenni sem volt hajlandó. A káptalan megbízásából a kézbesítést megpróbáló remetei (Dunaremete) embert agyonverték, a remetei bíró állatait elhajtották, és akasztófával való fenyegetéssel rávették, hogy a királyi idézőparancsot küldje vissza Pozsonyba.

A Héderváryak próbálkozása birtokaik visszaszerzésére 1542-ben fordulópontjához érkezett. Ekkor ugyanis Bakics Péter azt közölte Thurzó Elek országbíróval és királyi helytartóval, hogy csak abban az esetben hajlandó Héderváry Lőrincnek és Györgynek birtokait visszaadni, ha ő tizenöt nap alatt visszakapja a Somogy megyében levő Lak várát, és megadóztathatja jobbágyait. Egyben azt is kijelentette, hogy a Héderváry család hédervári várát és szigeti kastélyukat leromboltatta. I. Ferdinánd ezért Bakics Pétert és Bakics Pál özvegyét a királyi személyes jelenlét elé idéztette meg.

A kiegyezésre a két fél, Bakics Péter és néhai Héderváry István fiai, Lőrinc és György között I. Ferdinánd jelenlétében került sor 1548 augusztusában. Az egyezség lényege az volt, hogy Bakics Péter és örökösei bírják a néhai Héderváry Ferenc birtokait, amelyet még II. Lajos király adományozott nekik Héderváry Lőrinc hűtlensége után, viszont megfizetik Héderváry István örököseinek azt a négyezer forintot, amely összegért Héderváry Ferenc még Nándorfehérvár bukása előtt zálogba adta szigetközi birtokait Héderváry Istvánnak, valamint azon felül háromszáz forint perköltséget. A kért összeg megfizetésére 1549 végén került sor.

A birtokaikat visszaszerző Héderváryak a korábbi castellum helyén újra felépítették központjukat, továbbépítéséből alakult ki a most is álló kastély. A bontási törmeléket elegyengetve, a korábbi falakat alapozásként megtartva épült a közel négyzet alaprajzú épület. A déli homlokzaton lévő Héderváry János nevét és az 1578-as évszámot mutató címeres kőlap az építkezés befejezését jelzi. Az ekkor emelt épületet alakították át sorban az utódok, Héderváry István, a Viczayak és Khuen-Héderváryak a XVII–XIX. században a kor és a maguk ízlése szerint.

A hagyomány – a falu és a Héderváry család hite – szerint a Kont-fáról minden egyes családtag halálakor lehullt egy ág. Sajnos nem örökítették meg a források, hogy 1662-ben, amikor Héderváry Jánossal kihalt a család fiúága, megtörtént-e a gyászos esemény. Már 1658-ban, Héderváry Lőrinc halálával bizonyossá vált a magszakadás, mivel János pap volt. Héderváry Katalin a jog szerint csupán a leánynegyedet örökölhette, ezért szükséges volt „fiúsítása”, azaz a vagyonba fiúi jogon való beiktatása. Férje, Lósi Viczay János, így a jószág a Viczay családban öröklődött tovább. A Viczayakkal pedig egy új korszak kezdődött a birtok és a falu történetében. A Viczay grófnéról, Héderváry Katáról fennmaradt, hogy „jóságos szívű”, mélyen vallásos hölgy volt, gondoskodó anyja a lelkeknek. 1681. március 13-i végrendelete – sok más mellett – a településen működő ispotályról, amelyet a „szegények és ügyefogyottak táplálására” épített...

Nevéhez fűződik a hédervári lorettói kápolna, a falu és a környező falvak nem egy templomának felépítése is. [2]

  • Irodalom:

Nagy Iván VIII. 92-94. l.

NÉMA SÁNDOR: Hédervár. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest é. n. Megjelent a magyar állam millenniumára. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007

[3]

  • Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: