Címerhatározó/Gombkötőcéhek címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a gombkötőcéhek, kapcáscéhek és harisnyakötők címerével foglalkozik.
A textilipar két alapvető mestersége a gyapjútakácsok és a lentakácsok iparága. A gyapjútakácsok, másnéven gyapjúművesek (lanifices), posztókészítők (Tuchmacher), szűrvégszövők, vagy szűrcsapók a felső ruházat céljára szolgáló sima szűrposztót, szűrvéget, az abaposztót készítették és a gyapjúmosás, csapás, tépés, fonás és szövés műveletei után a kallás segítségével (posztóabárolás) adták meg a posztó, illetve szűrvég sűrű, szinte vízhatlan tartós minőségét. A csapók által készített posztó további finomításával külön mesterség foglalkozott, a nyirők mestersége. A nyirők végezték a posztó csinozását, azaz borotválását, kefélését, a takácsmácsonya útján történő felborzolását és végül ollóval való simára nyirását. Mesterségük legtöbbször egybefolyik a szabókéval, akik a posztóból a felső ruhákat szabták és varrták és akik közül a XVIII. és XIX. század fordulóján a speciális szűrszabó céhek váltak ki. Technikájában a csapók mesterségével rokon a süveggyártók, illetve kalaposok szakmája.
A textilipar másik alapvető ága, a lentakácsság, főleg az alsóruházat és az ágyneműk vásznait szőtte. Speciális magyar textiliparág volt a gombkötők mestersége, amely a magyar ruhaviselet paszományait készítette. Ezzel szemben a német öltözködési divatot szolgálta a harisnyakötők (kapcások) iparága. Végül a kötélverők, szita-, kefekötők és kelmefestők mestersége egészíti ki a céhes textil és textilfeldolgozóipar szakmáinak sorozatát. (198-199.)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
Győri gombkötőcéh
[szerkesztés]
A győri gombkötőcéh pecsétje, 1650, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Vörösrézből készült nyomólapját vaskos, esztergált fanyélbe erősítették. A lap kerületével megegyező széles rézgyűrűvel forrasztották egybe és ezt szorították a fanyélre. A nyomólap vastag levélkoszorúval keretezett körirata latin nyelvű, az apró számjegyekből rótt évszám utolsó számjegye nehezen vehető ki, ezért 1650-nek és 1651-nek egyaránt olvasható. A körirattal határolt belső mezőben a gombkötők eredeti címere, a kócsagtollas forgó a hangsúlyos elem, mellette hat sorban zsinóros gombolás, másik oldalon zsinóröv vagy gallér visszahajló sávja látható. Körirata latin nyelvű: „SIGILVM NODORVM MAGISTRORVM IAVRIEN(sis) 1650”(?). A tárgy lappang.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
A győri gombkötőcéh pecsétje, 1670, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
Vágott élű, hasasodó hasáb alakú, vasnyélre forrasztott ezüstlapos dúc. Körirata latin nyelvű: „SIGIL(l)VM GOET NODIFIG(um) IAVRINENSIS : AN(no)”. A pecsétlőn pálmaágak koszorújában stilizált, jobb kar által tartott kócsagtollas forgó, öt sorban zsinóros gombolás, valamint zsinóröv látható. Ez a címerábra csupán annyiban tér el előző társáétól (lásd 18.), hogy a kócsagtollas forgó ,,kar markába” került és bokrétája szélesebb ívelésű. (XJM céh. 54.7.1.) Hasonló címerkép foglalja el a legények társládájának homloklapját is. (XJM céh. 54.7.1.) A győri gombkötők szakmai társulása 1629-ben alakult meg hivatalosan, mikor az érsekújváriak szabályzatát a káptalannal átíratták maguknak. (Gecsényi 2008, 103.) A pecsét a mezőben olvasható „1670”-es évszám szerint mintegy 40 évvel később készült.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
A győri gombkötőcéh zászlója, 1812, Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A céh homorú ívekkel vágott sarkú, karéjos zárású, téglalap alakú zászlóképei fölött virágfüzérekkel körített koronás magyar címer, illetve babérkoszorús, négy sarkában birodalmi címer kapott helyet kerek talpú pajzsra helyezve. A birodalmi címernek ez a — magyar és cseh királyság, burgund hercegség és tiroli grófság címerelemeit egyesítő boglárpajzsán a Habsburg-család genealógiai címerét viselő — típusa egyedülálló a győri zászlóanyagban. A szentképek karéja fölött ívben húzódó szövegek és évszám a képek tartalmához kapcsolódó fohászt, illetve egy bibliai idézetet tartalmaznak. A oldalon: kép felett: „ARON = EXTENDENS MANUS AD POPULUM BENEDIXIT”; kép alatt a gombkötő címer által kettébontva: „AZ MAGYAR GOMBKÖTÖ / NEMES CZÉH ZÁSZLAJA / 18. / 12.”; B oldalon: kép felett: „SANTA MARIA ORA PRO NOBIS”; kép alatt a gombkötő címer által kettébontva: „AZ MAGYAR GOMBKÖTÖ CZÉH ZÁSZLOJA 18. / 12”. Az A oldali zászlókép előterében a díszes papi öltözék és a kép fölé írt idézet szerint az ószövetségi Áront ábrázolták, kezében a virágos vesszővel, mely az Úr általi kiválasztást jelképezi. Áron személyének a gombkötő szakmával való kapcsolatát főpapi méltósága magyarázza, elsősorban a szentírásban megörökített díszes öltözék feltételezett gombkötő munkái révén, melyet a képen a 18. századi felfogás szerint ábrázolt bojtos zsinóröv jelez. A kép hátterében megjelenik a frigyláda, amelyben Áron vesszejét is őrizték. Maga a frigyládahordozás Áron halála után történt. A kép felirata a főpapi áldást idézi. Áron és a frigyládahordozás jelente mögé Jerikót festették. A város egyik házának ablakából egy bojtos zsinóros drapéria lóg ki, mely szintén a gombkötő mesterekhez kapcsolja a zászlót. A B oldali kép festése erősen megkopott, a lepergett festék miatt a jelenet alakjainak egy része nem is látható. Az égi szférát az Immaculata tölti ki: az angyalok által mennybe emelt Szűz Mária látható, kétoldalt adoráló angyalokkal. Kezeit imára kulcsolja, arcával Szent Istvánra tekint. Mária alatt a kép két sarkában térdeplő magyar szent királyok, Szent István — aki a képen nem látszik — és Szent Imre herceg szerepel. István ország-felajánlása és Imre fogadalma együttesen jelenik meg. Szent Imre hermelinpalástban, zsinóros magyaros ruhában látható, jobbjában liliommal, előtte bojtos párnára helyezett hercegi koronával. Azonban az ábrázolás hagyományos, hiszen a kép alján középen a Szent Korona az országalmával egy bolyhos párnán látható. Ez az ábrázolási mód kapott helyet a gombkötők zászlóján kívül a magyar szabók 1828-as (lásd 154.) és a csizmadiák 1840-es zászlóképén (lásd 136.) is. A magyaros öltözék kellékeit készítő iparosok szívesen választották a szent királyt patrónusuknak, méghozzá főúri viseletben ábrázolva. A győri zászlóképekhez jó mintául szolgálhatott a karmelita templom hasonló témájú, zaklatott sorsú főoltárképe is.
Herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh
[szerkesztés]
A herendi egyesült kovács-, bognár-, pintér-, csutorás-, kapcás- és festőcéh pecsétnyomója 1847-ből
A herendi mesteremberek 1847. évi céhpecsétje a kisebb falvakban értelemszerűen kialakult egyesített, úgynevezett vegyes céhekre jellemzően hat, teljesen különböző iparágat képvisel. A hét mezőre osztott címerpajzsban a kovács, bognár, pintér, csutorás (asztalos), kapcás (csizmadia?) és kelmefestő ipar jelvényei láthatók (253. kép). (209. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Nyitrai gombosok céhe
[szerkesztés]
A nyitrai gomboscéh címere, a 18. sz. vége
- Irodalom:
NOVÁK, Jozef – ŠVEC, Ján: Cechové znaky. Bratislava: Mladé letá, 1975
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pápai gombkötőcéh
[szerkesztés]A másik Veszprém megyei gombkötő céh, a pápai pecsétjének csak a lenyomatát ismerjük arról, az iratról, amellyel a pápaiak ártikulusaikat a székesfehérváriaknak 1698-ban átadták. A lenyomat pontosan ugyanazokat a motívumokat ábrázolja, mint amelyek a veszprémiek pecsétjén láthatók. A pecsétre vésett évszám 1618 (de olvasható 1648-nak vagy 1678-nak is.)
Ez az embléma a kizárólagosan magyar, speciális gombkötőmesterség ősi és általánosan elterjedt jelvénye. Első ábrázolása a samarjai gombkötők 1515-ből származó pecsétnyomójának dekoratív renaissance címerpajzsán látható, és ugyanez az összeállítás szerepel végig a XVII—XVIII. századon keresztül egész az 1800-as évek elejéig az összes (20 darab) ismert gombkötőcéhpecséten, amelyeknek körirata, néhány latin nyelvűt leszámítva, kizárólag magyar.
Ezzel szemben a németes divat mestersége volt a harisnyakötők, illetve kapcások és kesztyűsök mestersége. (205-206. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Pécsi gombkötő céh
[szerkesztés]
A pécsi gombkötőcéh pecsétje 1744
A pécsi gombkötő céh pecsétjének alakja állított tojásdad forma, magassága 3 cm, szélessége 2 cm. Anyaga viasz, színe vörös. Körirata PECSI. GOMBKOTOCHEPÉTE, vagyis a pécsi gombkötő céh pecsétje. A pecsét 1744-ből származik. A gombkötő céhek magyar céhek, így a pecsét körirata is magyar nyelvű. A pecsétmezőbe a pecsét alakjához idomuló gombot helyeztek, ami a pajzs szerepét is betölti.
Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A XVIII. SZÁZADBAN I. rész In: Baranya História. Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi gombkötőcéh
[szerkesztés]
A veszprémi gombkötőcéh pecsétnyomója 1672-ből
A ruházati ipar egyik jellegzetes, rég megszűnt, kifejezetten magyar ága volt a gombkötők mestersége. 1672-ből maradt fenn a veszprémi gombkötők magyar köriratú pecsétnyomója. Közepén kalpagba való kócsagbokrétát (tollforgót) tart egy kar. A naturalisztikus magyar heraldikai stílusnak egyik jelegzetes megoldása ez, hisz a magyar nemesi címerekben is a legtöbb tárgyat könyöklő jobbkar kezében ábrázolják (kard, buzogány, zászló, búzakalász, virág stb.). A tollforgó két oldalán 3 gombos és 3 gomblyukkal ellátott zsinóros sujtás (paszomány) (236. kép). (205. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Veszprémi kapcás- és kesztyűscéh
[szerkesztés]
A veszprémi kapcás- és kesztyűscéh pecsétnyomója 1781-ből
Ezzel szemben a németes divat mestersége volt a harisnyakötők, illetve kapcások és kesztyűsök mestersége. 1781-ből maradt fenn veszprémi pecsétjük, bár 1794-ből Pápán is van tudomásunk „kapcakötő" céhről. A német feliratú négyelt pajzsban harisnya (gyapjú kapca), háromágú csévetartó, a tricot szabásához használt különleges formájú olló és kesztyű látható (237. kép).
Magyarországról a veszprémin kívül mindössze egy harisnyakötő céhpecsétet ismerünk, egy ismeretlen városét 1804-ből, hasonló motívumokkal. (206. lap)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
I. S. gombkötőmester
[szerkesztés]
I. S. gombkötőmester pecsétje, 18. sz., Xántus János Múzeum, Győr
Leírás
A mesterbélyegzők tipikus darabja. Sárgarézből készített, kisebb nyomólap, karéjosan ívelő átfúrt végű lapos nyéllel. A pecsétlapon pálmaágak koszorújában stilizált, jobb kar által tartott kócsagtollas forgó, valamint négy darab négykaréjos bojtos fonat stilizált rajza. A fonatok alakjában talán az ún. „duplaszíves győri remek” pecsétbe vésett rajza fedezhető fel. (XJM céh. 54.7.23.) Feliratában mindössze csak az „I S” monogram olvasható. A bélyegző tulajdonosa a monogram szerint az 1785-ben céhbe állt Steffl János lehet. (XJM céh. 54.7.4.)
- Irodalom:
A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: