Címerhatározó/Fiáth címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Fiáth család címerével foglalkozik.
eörményesi és karánsebesi Fiáth[szerkesztés]
.jpg)
Régi magyar nemes család. Már a XIV század közepén Krassó megyében a Szörényi bánságban vagyonosabb birtokosok sorában találjuk őseit. Ismert törzse Örményesi Mihály a család ősi birtokáról Örményesről írta nevét, míg fiai már 1480-ban a Fiáth nevet vették föl. Nevezett Mihálynak egyik fia László (Lado) 1467-ben mothnoki Zayk Lászlóval, és ennek testvéreivel István Szörényi bánnal és Sandrinnal az orodi káptalan előtt magszakadás esetében kölcsönös örökösödési szerződésre léptek. Ez oklevél szerint László bírta a karánsebesi kerületben Örményes, Gyurov, Zadva, Mastakon, Zekas helységet, Zlatina fele részét minden tartozékaikkal. 1468-ban Örményesi László és testvére Lajos, továbbá Macskási Jakab I. Mátyás királytól új adomány-címmel kapják a karánsebesi kerületben fekvő Goliecz, Badurencz, Miraya, Petropnicza, Bokosthicza, Valisvara és Csrnecz helységeket, melyeket már elődeik régtől fogva békésen bírtak, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak. 1480-ban örményesi Fiáth László és testvére Lajos, továbbá Macskási János nagybátyok királyi adományt nyertek Mátyás királytól néhai Macskási Imre magvaszakadtán a Szörényi kerületben fekvő felső, alsó és középső Bolvasnicza, Huszarszki, Csarski, Zepmezeje, és Kriva, és a karánsebesi kerületben fekvő Jaz, Mezfalu, Cherenyes és Keregh helységekre.1489-ben örményesi Fiáth László és Lajos testvérek Mátyás királytól ismét új adomány-levelet nyertek (a Karan) sebesi megyében fekvő, és már őseik által is bírt Beken, Polyana és Polyanicza helységre; melyekbe az orodi káptalan által be is iktattattak. 1500-ban ismét örményesi Fiáth László és Lajos II. Ulászló királytól királyi adományban nyerik a Mihaldi kerületben fekvő, és Parethai Kukanicz Miklós és Mihály birtokában volt, de ezek által vallások változtatása miatt elvesztett a mihaldi kerületben fekvő Alsó- és Felső-Paretha és Simon-uth nevű pusztákbeli minden részjószágaikat, és azokba az orodi káptalan által be is iktattattak. 1501-ben szintén fölebb említett Fiáth László és Lajos testvérek Gerlisthei Jakab és bellai Bellaj Barnabás Szörény megyei Bánok előtt abban egyeztek meg, hogy mivel nevezett Lajos bizonyos Kain Péter nemes embernek meggyilkolása miatt a király kegyelméből kiesett, és Szörény vármegyében, a nagy-mihaldi és karánsebesi kerületben fekvő jószágait, (úgymint: Bukin, Polyana, Polyanicza, Petrosnicza, Valsora, Golacz, Zlatina, Zaraspatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Zadova, Felső- és Alsó-Jarmenes (=Örmenyes), Gyuro, Felső és Alsó-Fenes, Gino, Kriva, Felső- és Alsó-Bolvasnicza, Huszarczki, Felső-Poretha, Alsó-Poretha és Simon-út helységek fele részét) saját élete és feje megvédelmezése miatt részint a megölt Kain Péter rokonaira, részint a királynál kegyelem-eszközlés végett közbenjáróira tett költségek fejében idegen kezekbe juttatni kényteleníttetett, azokat testvére László saját erejéből szerzé vissza, ámbár jogosan magának tarthatá, mégis testvére iránti szeretetből abban egyeztek meg, hogy ezen fele részben Lászlónak fia János, és leányai Kata, Erzse és Anna, és ezeknek mindkét ágon álló utódai abban egyenlően bírják és osztozzanak. - Ez egyességre II. Ulászló király 1501-ben B. sz. Mária menybe-menetele utáni szombaton kelt adomány-levelében királyi megegyezését adván, azokba az orodi káptalan által nevezett László gyermekeit be is iktattatá. 1548-ban Fiáth Katalin Lászlónak leánya azért perelt ifjabb nővére Anna Bakoczy Ferenczné ellen, mivel ez a neki csupán törvényes használatul átengedett birtok-okmányokat visszaadni vonakodott, a minthogy ezeknek visszaadásában Suraklini Petrovics Péter temesi főispán, és Magyarország alsó részeinek főkapitánya által az alperesnő el is marasztatott. 1691576-ban Fiáth Lajos neje Kollovai Gámán Anna Szörény vármegyében a karánsebesi kerületben fekvő Koliova, Obresia, Varcziorva, Rauma, Glomboka és Mál, - továbbá Hunyad megyei Benczenes helységbeli atyai örökségképen reá jutott birtokrészekre Báthori Kristóf erdélyi fejedelemtől adománylevelet szerezvén, miután ennek a Gámán családbeliek név szerint Gámán Miklós ellentmondott, 1589-ben a gyulafehérvári káptalan előtt nevezett Fiáth Lajos, említett nejének és tőle származott Borbála, Gábor, Zsigmond és János gyermekeinek nevében Gámán Miklóssal kiegyezett, és ezen egyesség folytán Benczenes helységbeli rész is Fiáth Lajos és utódainál maradt. 1611-ben Fiáth Zsigmond és Miklós Szörény megye alispánjai, Kornis János fejedelmi pohárnok és udvarnokkal egyetemben Bethlen Gábor fejedelemtől Szörény vármegyének Halmosdi kerületében fekvő egész Ruszka és Prigor helységet, és Tengova helységnek felét nyerték adományban. 1613-ban örményesi Fiáth Zsigmond Szörény vármegyéből a karánsebesi kerületből saját és testvére Miklós úgy János unokatestvére (frater patruelis) nevében a Kolos-monostori Convent előtt óvást tesz azon megyében fekvő egész Alsó- és Felső-Bukiny, Poyan, Polyanicza, Velisora, Golecz, Zlatina, Zarazpatak, Zekas, Valemare, Nyres, Felső- és Alsó-Eörményes, Felső- és Alsó-Gyuro, Glino és Kriva helységek elidegenítése vagy eladományozása ellen is. 1633-ban Fiáth Zsigmond karánsebesi harmincadost, Fiáth Miklóst és Jánost, továbbá Kricsovay Jánost, Szörény megyei minden javaikra nézve előbbi kiváltságaikban, mely szerint minden adózás, dézsma- és kilenced-fizetéstől mentesek és szabadak voltak birtokaik, I. Rákóczy György újólag megerősíti. 1639-ben karánsebesi Fiáth Zsigmondnak a gyulafejérvári káptalan előtt karánsebesi Groza Ferencz Szörény megyében fekvő Szakul, Morencz, Belyen, Mothnoki, Ohaba, Chernota és Almassa helységbeli részét örökre beírja (inscribálja). 1654-ben néhai Fiáth Zsigmondnak fiai Gábor, Lajos és Boldizsár Floka László karánsebesi al-bán, s több Szörény megyei hivatalnok előtt néhai Thivadar Gergely utódaival az atyjaik által folytatott pereknek letétele mellett egyességre léptek, mely szerint a peres Prebuli jószágban (mely - úgymond - Pogonicz vidéken van) egyformán osztozzanak. Mindezen eddig előadott birtokviszonyokat tárgyazó okleveleket örményesi Fiáth János mint Győr vármegye alispánja 1698-ban az Úr menybemenetele ünnepén a győri káptalan által hitelesen átirattá. I. Zsigmondnak hat fia által a család elterjedvén, II. Boldizsárnak fia János Győr vármegyébe költözött, s a máig virágzó Fejér, Veszprém stb. megyében birtokos családnak alapítója lőn. Először Győr város jegyzője, azután a győri várbeli gyalogság fővajdája, utóbb - mint említők 1698-ban - Győr vármegye alispánja (1688-ban Komárom megyének is alispánjául választatott), majd az erdélyi királyi kancellárián titkár és referens tanácsos, utóbb m. helytartósági tanácsos. Meghalt 1727-ben Pozsonyban. Özvegye Fördős Katalin, kitől következő gyermekei maradtak: 1) Ferencz Győr és Fejér megye táblabírája, kinek leányai Bora Petes Jánosné, Éva Márffy Györgyné. 2) Borbála Tallián Ádám Vas megyei alispán és tanácsos neje. 3) Zsigmond-Athanasius pannonhalmi sz. Benedeki-rendi szerzetes. 4) Zsófia Daróczy Ferencz Tolna vármegyei alispán neje. 5) Ádám, kinek Lázár fiától egyik unokája József cs. kir. kam. utódaival együtt 1858-ban az ausztriai birodalmi bárók sorába emeltetett. Fiai közül Ferencz 1844-ben Fejér megye alispánja, kétszer orsz.-gyülési követe, később m. k. helytartósági tanácsos, cs. k. kamarás. Lakik Akán. Péter királyi ügyigazgató, 1833-ban a kőszegi táblánál ülnök lőn. A család címere: a pajzs kék mezejében egy magyar vitéz kivont karddal, mellyel egy előtte álló medvének fejét vette. A pajzs tetején két kiterjesztett szárny között egy magyar vitéz nyúlik ki, jobbjában kivont kardja hegyén a pajzsbeli medve fejét tartva. A pajzsot foszladék veszi körül. A címert a metszvény mutatja. A bárói címert hét-gombos korona díszíti.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: