Címerhatározó/Fejér vármegye címere
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként Fejér (vár)megye címerével foglalkozik.
.svg)
Fejér megye címere
A kerek pajzson Szent István (Magyarország első apostoli királya) aranyos királyi palástba öltözött, a szentség ismertetőjeleként a feje körül ragyogó glóriás alakja található. A bal felső, égi (kék) mezőben, tündöklő sugarakat kibocsátó felhők között vörös tunikás, kék köpenyes Szűz Mária a mellénél tartja Jézust, aki jobbját áldásra emeli. Előttük, zöld mezőn térdel Szent István, tekintetét az égre szegzi, vörös párnára helyezett szent koronáját a jogarral és a karddal felmutatja és felajánlja Máriának.
A kis címer érdekessége, hogy jobb oldalán, a mai használattól (vörössel és ezüsttel hétszer vágott) eltérően, vörös mezőben négy ezüstpólyát mutat, a bal oldali vörös mező zöld hármashalmán leveles aranykoronából növekvő, szabályos ezüst kettőskereszt látható.[1]
_.jpg)
"Annak ellenére, hogy az 1550. évi országgyűlés biztosította a vármegyei pecsét- illetve címerhasználatot, a XVI. századból származó címerrel rendelkező vármegyék száma csekély. Túlnyomó többsége az uralkodóhoz fordulva egyrészt vagy a törökök kiűzését követően, vagy a XVIII. század első felében rendezte címerkérdését, másrészt vagy korábbi címeradományuk újbóli megerősítését kérték, vagy teljesen új címerért folyamodtak. Több vármegye ellenben nem címereslevelet, hanem címerkép megjelenítésére is lehetőséget nyújtó pecséthasználati jogot kapott. Ezek közé tartozott Fejér vármegye is; mint egykori hódoltsági terület, feltéve, hogy rendelkezett az 1688 előtti évszázadokból címeres levéllel, korábbi címerjoga s ez által címere sem ismeretes. Gróf Esterházy Ferenc, az 1692-ben újjászervezett Fejér vármegye főispánja (1692-1733) szorgalmazta az uralkodónál a donatiót, egyben a vármegye régi jogaiba való visszahelyezéséért folyamodott. I. Lipót Ebersdorfban 1694. október 10-én adományozott címeres pecsétről (s nem címerről!) adománylevelet a vármegyének, körirata: SIGILLUM COMITATUS ALBENSIS, átmérője 60 milliméter. Az ősi címerről, ti. Szent Istvánt és a gyermek Jézus Krisztust karján tartó Szűz Máriát ábrázoló címer egy korábban adományozott, illetve használt címer megújítása-e, amit az adománylevél egyébként nem hagyott volna említés nélkül, továbbá egy esetleges korábbi uralkodói adományozásról a diploma nem tesz említést. A kihirdetéséről szóló nemesi közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés 1695. január 12-én történt meg. A címeres pecsétadomány eredetije azonban nem maradt fenn. Fejér vármegye törvényhatósága az 1837. március 13. és 20. között tartott közgyűlésen kérelmezte a magyar nyelvű pecsétkörirat használatának jogát, amit V. Ferdinánd uralkodó - az 1694. évi címeradományozást megerősítve - 1837. május 18-án engedélyezett. A vármegye magyar köriratú pecsétjének új felirata: FEJÉR VÁRMEGYE PETSÉTJE. Figyelemre méltó, hogy az új donatióban határozottan szerepel: közhitelű pecsétjét a vármegye I. Lipót uralkodótól nyerte; megerősítve feltevésünket, s majdhogynem kizárva a korábbi adományozás lehetőségét. Ürményi József első alispán (1836-1839) a vörös bársonyba kötött, arany zsinóron függő, fémdobozkába helyezett, birodalmi címert tartalmazó pecséttel (átmérője 85 milliméter) ellátott diplomát az 1837. június 26. és július 3. között tartott vármegyei közgyűlésen hirdette ki. Fejér vármegye pecsétképe a XVII. század végén, a barokk korban keletkezett, az élő heraldika szigorú szabályait feloldó időszakban, amikor gyakran előfordult, hogy a klasszikus pajzsforma oválisra vagy kerek alakúra változott. Ez utóbbi alkalmazására egyik példa a vármegye címeres sigilluma is; nemcsak formája utal a barokk korra, hanem ábrázolása is barokk festményként érvényesül. Témája Hartvik püspök Szent István legendaszerkesztményéből ismert, a halál közeledtét tudomásul vevő uralkodó kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom. A Szent Korona felajánlásának egyik korai megfogalmazása a Fejér vármegyei pecsétkép, amely arany láncszemen függő körpajzs, mezeje világoskék, vöröses égboltot szimbolizál. A pajzstalpon zöld talajon háttérben szürke hegylánccal övezve, balra fordulva Szent István király térdepel vörössel hímzett, hermelingalléros arany palástban, ezüst ruhában. Haja és szakálla ezüst, feje körül arany dicsfény (glória) ragyog. Kezében arany szegélyű bíbor párnán a Magyar Királyságot jelképező arany Szent Koronát, a jogart és az arany markolatú ezüst koronázási kardot tartja, felajánlva azt az arany sugarakkal fénylő, arany-szürke felhőben lebegő Boldogasszonynak, aki bíbor ruhában, kék fátyolban jelenik meg, karján a fehér ruhába öltöztetett gyermek Jézus Krisztussal, fejük körül ugyancsak arany dicsfény ragyog. Szent István király előtt hegyes talpú pajzsban Magyarország kiscímere; jobbról vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező az Árpádok címerpajzsa, balról vörös mezőben zöld hármas halom aranykoronás kiemelkedő középső részén ezüst, a tényleges uralkodói hatalmat jelképező apostoli talpas kettős keresztes címerrel. Szent István király a koronával, jogarral és koronázási karddal jelképezett Magyarországot az Örök Szűz Istenanya, Mária oltalmába elsőként ajánlja. A pecsétkép eredeti, XIX. századi leírása mintaszerű; a ragyogó, tündöklő jelzők az aranyat fémjelzik, a felhők a heraldikában elfogadott fekete szín árnyalatában, füstszínben jelennek meg. A kiscímer érdekessége ugyanakkor, hogy későbbi, gyakorlati használatától (vörössel és ezüsttel hétszer vágott) eltérően, vörös mezőben négy ezüst pólyát mutat." (Fejér lev.)
- Irodalom:
- Külső hivatkozások:
Lásd még: