Címerhatározó/Erdős címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként az Erdős, Erdeös családok címerével foglalkozik.


Erdős 1607[szerkesztés]

Fratay.JPG

Fratay Ferenc 1607. szeptember 21., Enyed Rákóczi Zsigmond nemesség és címer általa: anyja Chykos Katalin, atyafia Erdős Miklós

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[1]

Rövidítések


Erdeös 1675[szerkesztés]

A család összefüggő leszármazását csak 1675-től, a nemeslevél keltétől ismerjük, a család ezen a néven, ha más társadalmi rétegben is, már századokkal előbb virágzott Szatmár vármegyében. Legrégebbi feltűnési helye Dombó (ma Komlódtótfalu), a Szamos partján, Csengerrel átellenben. Itt már 1430-ban feltűnik a családnév, Erdeös alakban. Az Erdeös családnév Szatmár vármegyében másutt csak jóval később szerepel. Így 1509-ben Tiszakóródon és 1512-ben Szinérváralján.

Az armális csak a szokásos kifejezésekkel méltatja a megadományozott érdemeit. Az armális elnyerésénél épp úgy szerepet játszhatott valamilyen katonai érdem, mint az önkéntes pénzbeli megajánlás. Annyit mégis tudunk, hogy a nemesítésre irányuló kérést gróf Erdődy György támogatta.

Fennmaradt másolatban a nemességkérő folyamodvány is, melyben 1675. októberében Erdeös István, a maga, valamint felesége Varo Anna, gyermekei: Tamás, László és Ilona részére kéri, hogy nem nemesi állapotukból, a nemesek közzé emeltessenek és címereslevél adományozásában, részesüljenek. A kérvényre felfestették azt a címert, amelyet a kérvényező óhajtott és tervezett. Ez a címer két, a pajzs jobb és baloldalán álló jegenye-féle fát mutat, a két fa közepén egy egyenes, kivont gyalogsági kard áll, hegyével felfelé és a kardon egy vaddisznó fej. A fákkal nyilván a család nevét érzékeltették, míg a karddal átszúrt vaddisznó-fő a család, vagy éppen a címerszerző valamilyen eseményét, valószínűleg egy nevezetes vadászélményt volt hivatva kifejezésre juttatni.

Az armálist Habsburg Lipót császár és király Bécsben, 1675. október 23-án adta ki, a fentnevezett Erdeös Istvánnak, feleségének és gyermekeinek. Szokásos módon említve az adományos hűségét és szolgálatait, melyet megkoronáztatása óta tanúsított a felség, a haza és a keresztény közösség iránt. Úgy a kérvény, mint az armális azt mondja, hogy Erdeös István nem nemesi állapotban élt, mindemellett már nem volt jobbágy, mivel egy későbbi tanúvallatásból arról értesülünk, hogy anyjának Porcsalmán jobbágyai voltak. Tehát agilis volt, azaz félnemes. Az armális adományozása idején Pátyodon lakott a család, mire az előbb említett tanúvallomás utal, mondván, hogy „Pátyod nevű helységből oda szakadtak volna Porcsalmára.”

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: