Címerhatározó/Domján címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Domján, Damján családok címerével foglalkozik.


szentgyörgyvölgyi és domjánszegi Domján[szerkesztés]

Szentgyörgyvölgyéről, Zala megyéből, a Magyar-Szlovén határ mellől származó család. Első ismert őse szentgyörgyvölgyi domjánszegi Domján Pál (Paulus Damyan de Zenthgyerghwelge), kit elsőként egy 1490-ben a Kapornaki Konvent által Mátyás királynak tett jelentésről szóló oklevél említ (DL 19647:1490).

1943-ban Baán Kálmán, a szentgyörgyvölgyi és domjánszegi Domján család történetéről írt munkájában a következőket közli:

"A Damján családnév ugyancsak 1490-ben tűnik fel Damján Pál személyében, s a leszármazást teljes bizonyossággal csak ettől a Páltól tudjuk levezetni, mindamellett több figyelemreméltó adat van segítségünkre a távolabbi kapcsolatok felderítésében. Amikor fentnevezett Pál ivadékai 1570-ben nova donatiot kapnak a Szentgyörgyvölgye területén fekvő Domjánszegre, az oklevél Bodószegh sive Domjánszegh-et említ."

A II. Miksa által 1570. április 4-én kiadott Nova Donatio a következőket írja:

"Mi, II. Miksa Isten kegyelméből választott, mindig fenséges római császár, Németország, Magyarország, ... királya ... emlékezetül adjuk a jelen oklevél tartalmával mindazoknak, akiket illet, hogy mi mérlegelve és tekintetbe véve hűségét és hűséges szolgálatait híveinknek, nemes Miklósnak, Jánosnak és Péternek, akik a néhai Bálint fiai, aki a néhai idősebb Domján Pál (Pauli Damyan) fia, valamint Simonnak, néhai Péter fiának, aki a néhai Balázs fia, aki a néhai említett idősebb Domján Pál fia, valamint Mihálynak és Balázsnak, akik a néhai másik, ifjabb Pál fiai, aki a néhai András fia, aki az említett néhai idősebb Domján Pál fia, valamint másik idősebb Mihálynak, Andrásnak és Ferencnek, akik a néhai György fiai, aki a néhai János fia, aki az említett néhai idősebb Szent György völgyi Domján Pál fia, akik ezeket a hűséges szolgálatokat Magyar Királyságunk Szent Koronájának és a mi királyi felségünknek nyújtották, ezért birtokuk egész területét a rajta lévő házakkal, vagyis nemesi kúriákkal együtt Szent György völgyén, amelyet Bodoszegh-nek vagy Domjánszegh-nek hívnak a mondott Zala megyében békés és nyugodt birtoklásra - ahogy őseik is már békésen és nyugodtan birtokolták - adjuk, és nekik erről birtoklevelet adunk, amelyet már birtokoltak, de azt mondják, az idők forgatagában és a zavargások következtében elveszett vagy elvették tőlük. Az egész és az összes jogot tehát, ami a fennmondott birtokra, házakra vagyis nemesi kúriákra vonatkozik a mondott Szent György völgye birtokon, mégpedig a Bodoszegh-nek vagy Domjánszegh-nek nevezett részen, amely a fennevezett Zala megyében van, bármilyen módon is birtokoltuk és bármilyen ok vagy indok miatt tartozott hozzánk, az összes eszközökkel és tartozékokkal, a hozzátartozó földekkel, azaz a művelt és műveletlen szántóföldekkel, legelőkkel, kaszálókkal, cserjésekkel, erdőkkel, mezőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, patakokkal, malmokkal és minden egyéb, bármilyen néven nevezett hozzátartozó részekkel teljes egészében azok ősi és valódi határai közt, ahogy ezt fentebb említettük, az említett nemeseknek és azok utódainak és leszármazottjainak adományozzuk és adjuk új adomány címen; sőt adjuk, adományozzuk és átadjuk örök és visszavonhatatlan joggal birtoklásra, tartásra és bírásra a mi bizonyságlevelünk tartalmával és érvényével. Amelyet mi privilégium formában is ki fogunk adni, mihelyt elénk hozzák ezt a levelet.

Kiadatott Prágai királyi várunkban, 1570. április 4-én, római, magyar és más királyságaink nyolcadik évében. Miksa s.k. Listhius János veszprémi püspök s.k."

Majd Baán a következőket közli Bodószegh, illetve Domjánszegről:

"A Domján család távolabbi ősét tehát ebben a Bodó (Bodoló)-ban kell látnunk. Erről a Bodoló-ról még azt is tudjuk, hogy Radna fia volt. Szentgyörgyvölgyi Radna egyébként megalapítója volt a középkorban Szentgyörgyvölgye mellett fekvő Radna községnek, később Radnaüllés-nek, honnan a család Radnai-nak is nevezte magát. Radna és fia Bodoló az 1200-as évek végén s az 1300-as évek elején éltek, ezt onnan következtetjük, hogy 1382-ben már Bodó unokái éltek és szerepelnek. Farkasd, Radna és Déd, Szentgyörgyvölgye szomszédos községei a középkorban, s e helyeken volt birtokos Radna fia Bodó, aki birtokaira vonatkozó oklevelét biztosítani kívánván, azt megőrzés végett Panth fiainak adta át 1320 körül. Bodó unokái Miklós fia Miklós és Pál fia György 1382-ben azután visszakérték a nevezetes okmányt Panth unokájától Balase fia Györgytől, aki azonban megtagadta az oklevél kiadását, s ezért a királyi tárnokmester elé idéztetett.

Radna helység egyébiránt a Kebele patak mellett feküdt, Baracsaháza szomszédságában a Szentgyörgyvölgyre vezető úthoz közel, a Verőláb nevű völgyben. 1342-ben, Bodoló fiaira vonatkozó oklevél fekvését így határozza meg.7 Erről a birtokról a család olykor Radnai néven is szerepel, így 1385-ben, Bodó leszármazottai Radnai Pál fia György és Miklós fia János. Éppen a Radna-i, valamint Dédtelek-i, ugyancsak családi tulajdonban levő birtokok tárgyában folytatott pereskedés során, olyan adatok is felmerülnek, amelyek azt bizonyítják, hogy a Szentgyörgyvölgyi Bodófiak, eredetileg országos, vagy ősbirtokos nemesek voltak, s csak utóbb kerültek a királyi szolgálmányosok, őrök sorába. Radnaüllése és Déltelek birtokok iránt, - melyek mint fentebb többször említettük a Szentgyörgyvölgyi Damjánok őseié voltak - Lindvai István és János tótországi bánok 1380 körül azzal indítottak keresetet, hogy azok tulajdonosaik halála után a királyra szállottak vissza." [1]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: