Címerhatározó/De Montefiori címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a da Montefiore, de Montrefiore, de Montefiori, de Monteflorum család címerével foglalkozik.
A magyar történelemben a családból Gentilis bíboros, pápai követ játszott fontos szerepet, Károly Róbert trónra segítésekor.
Frà Gentile de Montefiori, a Hegyi szent Mártonról czímzett egyház bíboros áldozára, előbb szent ferenczrendi szerzetes, éles eszű, serény és erélyes férfiú, nagy hatalommal, melyet helyesen hasonlítottak az ó-római proconsuléhoz, és fényes kísérettel érkezett meg 1308 május végén Spalatoba. (Pór Antal)
Gentilis de Monteflorum (családi cimerében virágokkal diszített hegyek vannak), középolaszországi nemes családból származott és a Ferencrendiek szerzetébe lépett. Mint jeles hittudós a pápai palota lektora volt, midőn VIII. Bonifác pápa 1298 dec. hóban a biborosok sorába emelte, a Hegyi Szt. Mártonról nevezett egyház presbiterbiborosává nevezte ki. Fontos ügyek szerencsés elintézése által a szentszék bizalmát annyire kiérdemelte, hogy a pápa őt szemelte ki a magyar egyház és állam bonyolult viszonyainak rendezésére. 1307 aug. 8. kelt levelében nagy hatalommal ruházva föl, oldalkövetül küldte hazánkba, kiterjesztve működése terét Lengyel-, Dalmát-, Horvát-, Ráma, Lodomér, Galicia és Kun-országokra s az e tartományokkal szomszédos vidékekre. G.-nek szeme előtt kettős cél lebegett; az egyházi fegyelem helyreállítása s hazánk leghatalmasabb főurainak megnyerése Róbert Károly királyságának elfogadására. 1308 nov. 4. már Budán volt a domonkos-rendüek kolostorában, honnan serényen folytató egyházjavító munkáját. Ezzel egyidejüleg politikai föladatának szálait is kezébe vette. A főurakat, különösen Csák Mátét igyekezett Károlyhoz vonni s ügyes fogással megigérteté vele, hogy Károlyt elismeri urául. Erre 1308 nov. 27. megtartották a pesti országgyülést, melyen az összegyült főurak és nemesek Károlyt kikiáltották királynak, a többiek pedig legalább is nem mondtak ellen. De G. itt nem állapodott meg. Első dolga volt a szent korona visszaszerzése. László erdélyi vajdával alkudozni kezdett, kezdetben kevés eredménnyel. 1309 dec. 25. kiközösítéssel fenyegetve a vajdát, határidőt tüzött ki a korona kiadására s a vajda 1310 jul. 2. csakugyan kiadta azt; 1310. a Rákos mezőn ismét királlyá választották Károlyt s aug. 28. meg is koronázták. Elmenetelekor nagy zavarban hagyta az országot, de másrészt a semmire leolvadt királyi hatalmat három év alatt oly fokra emelte, hogy ezentul minden ellenségével megmérkőzhetett. V. Kelemen pápa a ciennai zsinatra hivta el tőlünk. 1312. év okt. 12. meghalt Avignonban. Assisiban temették el a szt. Ferenc-rendiek templomának azon kápolnájában, melyet ő maga építtetett temetkező helyéül Szt. Márton és Szt. Lajos tiszteletére. V. ö. Monum. Vat. s. I. Rom II.; Pór A., Bevezetés. Követsége okleveleit legnagyobbrészt e kötet foglalja magában. (Pallas Nagylexikon)
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: