Címerhatározó/Csizmadiacéhek címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a különféle települések csizmadiacéheinek és cipészcéheinek címerével foglalkozik.


Vépi csizmadia-ábrázolás, 1837

A bőripar két legősibb formája a varga és szűcs mesterség. Mindkettő egyesíti mind a bőrkikészítés, mind pedig a bőrfeldolgozás műveleteit, de míg a varga a lábbelikhez, való sima bőröket készítette ki és egyszerű lábbeliket varrt, addig a szűcs a felső ruházkodásra szolgáló szőrrel borított bőröket tartósította és ezekből varrt ruházati cikkeket. A varga tehát eredetileg timár és lábbelikészítő volt egy személyben. Később a varga mesterség kettéválik, a cserzovargákra, akik már csak a bőr kikészítésével foglalkoznak és a sarus vargákra, akik a lábbeliket varrják. Az előbbieket nevezik később timároknak, az utóbbiakból alakul ki a magyar vargák és német vargák iparága, más néven a csizmadiák és a cipészek szakmája. A tímárok szakmája is tagolódik. A marhabőrök cserzésével az u. n. vöröstimárok (Rothgerber) foglalkoznak, míg a bárány és kecskebőr kikészítésével a fehértimárok (Weissgerber) és ennek egyik speciális magyar változata az u. n. tobakipar. Egész külön iparágként jelentkezik a szíjgyártók és nyergesek szakmája, akik rendszerint közös céhszervezetben működnek a csiszárokkal és a hadi felszerelések előállítóival, az íj-, pajzs- és kopjagyártókkal, vagy a sarkantyút, zablát és kengyelt készítő lakatosokkal. (189. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219. [1] [2]


Baróti csizmadiacéh[szerkesztés]

Baróti csizmadiák pecsétnyomója, 1853.png Baróti csizmadia céh 1868.png

A baróti csizmadia társaság pecsétnyomója, 1853. Mellette: a baróti csizmadia céh pecsétnyomója, 1868.

CSIZMADIA CÉH VAGY TÁRSASÁG. 1853-ban készült pecsétnyomóján egy oldalt varrott férfi csizmát vésett az ismeretlen helyi (?) mester, körülötte dupla körben felirat van: BAROTHI CSIZMADIA TÁRSASÁG 1853. A régi pecsétnyomók mintájára készült, nyelén fúrt lyukkal, amelybe zsinórt lehetett fűzni. Átmérője 30 mm.

Ugyanitt 15 év elteltével új pecsétnyomót készíttettek acsizmadiák. Felirata: A BAROTHI CSIZMADIA CÉH 1868. A feliratot kétfelől leveles ágak fogják közre. Központi helyen jobbra forduló cipő és balra forduló sarkantyús csizma, valamint egy jellegzetes szerszám, a bicskia van vésve. Átmérője 35 mm. Érdekessége, hogy céhnek nevezik a társulási formájukat a baróti csizmadia mesterek, miután már használták a társaság megnevezést.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Csákvári csizmadiacéh[szerkesztés]

A csákvári csizmadiacéh számadáskönyvének előlapja (1760)

A csákvári csizmadiacéh pecsétje (1827) .jpg

A csákvári csizmadiacéh pecsétje (1827)

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]


Gyergyószentmiklósi csizmadiacéh[szerkesztés]

Gyergyószentmiklósi csizmadia céh pecsétnyomói.png

A gyergyószentmiklósi csizmadia céh pecsétnyomói

CSIZMADIA CÉH. Az elnevezés a hagyományos formákhoz, elnevezésekhez való ragaszkodást jelzi. A pecsétvéső munkában járatlan mester készíthette a céh évszám nélküli réz pecsétnyomóját. Felirata: GYERGYO SZT MIKLOSI CSIZMADIA CZE * Ráncos, oldalt varrt magyar csizma, mustra és bőrvágó kés vésetét láthatjuk. A céh második pecsétnyomójának felirata: GYERGYOSZENTMIKLOSI CSIZMADIA CZEH * TÖRVÉNYES PECSETJE 1868. Átmérője 28 mm.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

[4]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Győri cipész legénytársaság[szerkesztés]

Győri cipész legénytársaság pecsétje 1799.png

A győri cipész legénytársaság pecsétje, 1799, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A kisméretű — mesterbélyegzőknél használatos — kovácsolt nyél hasasodó, vágott élű hasáb, nyakán éles gyűrűzéssel. A ráforrasztott vékony sárgaréz nyomólap kerülete a nyomótalpnál nagyobb kerületű, pereme lelóg a vasról. Ennek következtében az egyik részén letörött, hiányos. A vonalkeret alatti pecsétszöveg német nyelvű: „EHRSAME: SUMACH(e)R: BRUEDER: SAFT: RAAB:”. A körirattal határolt mezőben oroszlánok fogják a koronás német csizmát (Stiefel), a mesterség jelképét és itt látható az „1799”-es évszám is.

[5]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Győri csizmadiacéh[szerkesztés]

Győri csizmadiacéh pecsétje 1667.png

A győri csizmadiacéh pecsétje, 1667, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Vágott élű négyzetes hasáb alakú, vasnyélre és talpra forrasztott bronz nyomólappal készült. A levélkoszorús, gyöngykeretes körirat magyar nyelvű: „CZIZMAZIAK CZEHPECZETI”. A felirat a céh helyét nem jelöli. A mezőben elhelyezett karéjos pajzsfővel és talppal rajzolt címerpajzsban naturalisztikus virágtövek közt az új szervezésű mesterség első remekét — „papucs kapcástul” — és legjellegzetesebb szerszámát, a mustát ábrázolták. Az első 1604-ből származó szabályzat (XJM céh. 53.11.10.) remekelőírásaiban szereplő lábbeli került a pecsét címerére. Ennek a sajátos, rövid szárú, a kapcaszár miatt sarura emlékeztető papucsnak eredeti példányát a múzeum gyűjteménye őrzi, a készítő nevével és évszámmal ellátva. (XJM céh. 53.11.46.) A pajzs fölött kapott helyet az évszám: „1667”, mely nem áll kapcsolatban a céhnek sem az első, sem a következő — 1675-ből ismert — szabályzatával. (XJM céh. 53.11.11., Szabó 1999)

[6]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Győri csizmadiacéh pecsétje 1798.png

A győri csizmadiacéh pecsétje, 1798, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A pecsét rövid, vaskos, csapozott nyélre került. A pecsétlőlap vésett ezüst. A vékony pontsor-keret alatt szalagot imitáló sávon magyar nyelvű körirat olvasható: „AZ G(yőri).B(ecsületes). CSIZMADIA CZEH PECSETIE”. A címermező arányos szerkezetű. A vágott sarkú, csücskös talpú pajzsban elhelyezett tárgyak jellemzik a mesterséget: középen magyar divatú, oldal-varrott zsinóros csizma, kétoldalt musta, illetve bicskia képe. A címerkép tetején felségjelvényekkel ábrázolt király mellképe látható. A királyábrázolásban, a szakma magyar jellegére és magyaros kultuszára gondolva, Szent István alakja lehet. A figura jobbjában látható egy jogar, baljában országalma és egy feszület, a fején pedig egy zárt korona kereszttel. Zsinóros ruhában és palásttal jelenik meg. A címerpajzs melletti füzérdíszek az aktuális divat jelei a pecsétlapon. A király mellett a díszítő motívumokkal összecsengő évszám: „17 98”.

[7]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Győri csizmadiacéh pecsétje 1840.png

A győri csizmadiacéh pecsétje, 1840, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A pecsét esztergályozott fanyélbe szerelt dúca sárgarézből készült, a nyéllel egyező megmunkálással. A nyomólap címerképe már szakított a korábbi megoldásokkal. A sima vonalgyűrűbe szerkesztett magyar nyelvű körirat sima pecsétmezőt keretez. Az oldal-varrott csizma középre, posztamensre került. Magyaros ruhájú, szablyás emberalakok állnak az emelvény két oldalán. Az új dúc készítését valószínű csak a divatváltozás magyarázza. Felirata: „A GYŐRI CSIZMADIÁK CZÉH PETSÉTJE”, mezőben: „1840”. A tárgy lappang.

[8]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

A győri csizmadiák behívótáblája 1824.png

A győri csizmadiák behívótáblája, 1824, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Pajzsszerű, festett vörösréz lemez. Egyik oldalán Szent István király, a győri kegykép és a fehér szalagra írt „1824”-es évszám, a másik oldalán Szent Imre herceg és a Madonna a gyermek Jézussal látható. A felső részén lévő lyukon két végén bojtos, sárga zsinórt fűztek át.

[9]

Győri csizmadiacéh zászlója 1840.png

A győri csizmadiacéh zászlója, 1840, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A piros félselyem damaszt textíliát gazdag arany festésű, egymásba fonódó füzérszegély keretezi. A zászlóoldalak dekorativitását szolgálja a képkeretek íveinek csillogó aranykerete és az azt övező levélornamentika. A kép négy sarkában fölül a levélkoronás városcímer és a Szent Koronával zárt, karéjos fővel rajzolt magyar koronás címer színes foltjai, illetve alul az oldalvarrott, zsinórszegélyes csizmák csillogó aranya kapott helyet előírásos formában. A zászló felirata: A oldalon: „SZÜZ S(zent): IMRE H(erceg): K(önyörögj): E(rettünk):”; a rúd mellett: „N(eme):s S(zabad?):K(irályi?):N(agy): GYÖRI CSIZMADIA CZÉH ZÁSZLÓ(ja) / N(em):es Tomentsek Ferentz Ur mint Czéh Biztos / FÖ / CZÉH MESTER / CSÁSZÁR JÓSEF V(icemeste):R. / KRIZSANITS ISTVÁNY C(éh):I(egyző): / KISS ANTAL. / TRIMMEL ANDRÁS. / TAKÁTS GYÖRGY. / LENDVAI JÁNOS. / PÜSPÖK PÁLL. / LACZA FERENTZ. / CSAPLÁR MIHALY. / KRÁHOLETZ PÁLL.”; a fecskefarok csúcsaiban, a rúddal párhuzamosan a jobb felső sarokban: (Győr címere mellett): „A GYÖRI CSIZMADIA / IPAR TÁRSOLAT / ALAKULT 1875 BEN / DECZEMBER / 20 DIKÁN”; jobb alsó sarkában a csizma mellett bal oldalon: „NAGY ISTVÁN ELNÖK”; jobb oldalon: „MEJTÉNYI FERENCZ / NEDVÁRDY KÁROLY / CSÁNEK GYÖRGY / SZALAY GYÖRGY / JAKAB ISTVÁN / JAKAB FERENCZ / JANKÓ ISTVÁN / GYUK FERENCZ / SZABÓ GYÖRGY / TÓTH ANTAL / ISTVÁN / BALOG ISTVÁN / MENYHÁRT / ANDRÁS.”; kép alsó sarkában: „PINXIT / Franciscus Foichtinger Jaurini”. B oldalon: kép alatt: „S(zent): ISTVÁNY KIRÁLY K(önyörögj):E(rettünk):”; oldalt a rúdnál: „ÉS AZ EGÉSZ CSIZMADIA / CZÉHNEK MINDEN TAGJAI. / NOVÁK JÁNOS K(ulcsos): C(éh):M(ester): / SZARKA GYÖRGY K(ulcsos): C(éh):M(ester): / MEDVÁRDI ANTAL. / MATOVITS ANDRÁS. / JANKO FERENTZ. / BALOG JOSEF. / MÉSZÁROS JOSEF. / ORMOS LÁSZLO. / LEGÉNY FERENTZ. / GNAU ANTAL. / 1840.”. A zászlószentelés alkalmával készített „örök emlék” teljes mesterlajstromához képest a 21 név elenyésző töredéke a céh akkori tagságának. (XJM céh. 56.33.7.) A zászló csücskeibe került — a már említett okok miatt — az ipartársulattá alakulás eseménye és az akkori társulati tisztségviselők névsora. A zászlóképek mestere: Foichtinger Ferenc. Kilétéről és munkásságáról nincsenek adatok. A téglalap alakú, felül karéjos, sarkain ívesen vágott keretbe foglalt képek a magyaros szakmához hagyományosan illő témákat fogalmaztak meg. Az A oldali zászlókép a felirat tanúsága és a jól ismert ikonográfiái megoldás szerint a céh védőszentjét, Szent Imre herceget ábrázolja. A fiatal szentet a szokásos magyar nemesi ruhában ábrázolta festője: aranypaszománnyal szegett kék dolmányban és szűk szárú nadrágban, vörös hermelinpalásttal, fején hercegi koronával. Jobb kezében attribútuma, a szüzességére utaló liliomszál. Lábbelije a céhjelvényként is megfogalmazott, oldalt gombolással zárt rövid szárú, zsinórszegélyes csizma. A kép statikus beállítását némileg oldja a háttér finom ecsetvonásokkal ábrázolt tájképe, sejtelmes homályba burkolt, tornyos folyóparti város sziluettjével. A B oldali zászlókép az ikonográfiai hagyománnyá vált korona-felajánlás jelenetében ábrázolja Szent István királyt. A kép előterében térdelő szent király vörös párnára helyezve ajánlja fel az országot jelképező koronázási jelvényeket a kép bal felső sarkában ábrázolt, felhőkön trónoló, lábát holdsarlón tartó Madonnának, Magyarország védasszonyának. A hosszú, ősz szakállal megjelenített Szent István alakja a képen is megfestett magyaros ruházata miatt vált kedveltté a magyaros szakmákat űző iparos szervezetek körében. A lábbeli típusa megegyezik a zászló mesterségjelvény ábrázolásával. A csizmadiák céhzászlójának dekoratív megjelenését fokozza a vörös zászlórúd aranyozással díszített, spirális vájatolása és az aranyozott kettős kereszt zászlócsúcsként alkalmazott megoldása.

[10]

Győri csizmadia temetkezési egylet zászlója 1901.png

A győri csizmadia temetkezési egylet zászlója, 1901, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A csizmadiák egyleti zászlóként eredetileg céhzászlójukat használták. Sajátos, hogy a céhzászlóról avatása óta rendkívül sok feljegyzés maradt fenn egészen a százéves jubileumig, de a mintájára készült 1901-es temetkezési egyleti zászlóról nem tett említést az egyleti jegyzőkönyv. (XJM céh. 56.16.7.) Az egyleti zászló piros félselyem damaszt, fecskefarok kivágású, körben arany rojtozás szegélyezi. Alakja, díszítése, sőt zászlórúdja is szinte megegyezik a céhzászlóval (lásd 136.). Az A oldalon a hermelinpalástos Szent Imre alakja a céhzászló ábrázolásának pontos másolata. A karéjosan záródó, sarkain ívelten levágott arany paszománykeret alakja is teljesen egyezik elődjével. A védőszent képe felett és alatt az egylet megnevezésének arany betűit olvashatjuk a zászlószentelés évszámával. A fecskefarok csúcsainak kezdetén fölül a győri városcímer, alul a mesterségjelvényül alkalmazott aranycsizma szerepel, valamint a kép felett és alatt is rövid feljegyzés olvasható a készítés évszámával együtt: kép felett: „A GYŐRI CSIZMADIÁK”; kép alatt: „TEMETKEZÉSI EGYLETE 1901.”. Az A oldali zászlóképen is a céhzászló képi témája — Szent István országfelajánlása szerepel. Ikonográfiai megfogalmazása ezúttal némileg eltér a Foichtinger által festett megoldástól: Mária az oltár előtt térdeplő István királynak jelenik meg. Mintája feltételezhetően a Katholikus Néplap 1867. 33. számában szereplő — Huszka L. szignóval ellátott — illusztráció lehetett, melynek kompozíciójával és a négyzethálós padló, valamint az oltárépítmény megoldásával teljesen azonosítható. A zászlókép karéja fölött a szokásos fohász olvasható, mely a kép alá festett kiegészítéssel („Ó MÁRIA MAGYAROK NAGYASSZONYA K(önyörögj). É(rettünk).”; kép alatt: „MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN”) utal a temetkezési funkcióra.

[11]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Győri német cipészcéh[szerkesztés]

Győri német cipészcéh pecsétje 1760-70 k..png

A győri német cipészcéh pecsétje, 1760–70 körül, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Sárgaréz öntvény, vaskos, gombban végződő nyéllel. A hasáb alakú fogantyú két oldalára két nevet véstek: „FERDIN(an)D OSWALD”-ét és „IAKOP PAMER”-ét, akik 1768–1769-ben lettek a céh tagjai. (A német cipészcéh mesterkönyve, XJM 56.7.5.) Így erre az időre tehető az évszám nélküli dúc keletkezése is. A nyomólap német nyelvű körirata a külső gyöngyszegély és a belső vonalkeret közt húzódik: „DEREN EHRSAMEN SCHUMACHER HANDWERCS INSI(e)GEL”. A városnév a belső pecsétmezőben kapott helyet: „IN RAB”. A pálmaágak közé szerkesztett mesterségjelvény oroszlánok által tartott magasszárú, sarkantyús csizma, fölül ötágú nyitott koronával.

[12]

Győri német cipészcéh zászlója 1770.png

A győri német cipészcéh zászlója, 1770, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A meggyszínű zászló szembetűnő jellegzetessége a külső széléhez varrt szalagszerű sáv, mely a zászló anyagából készült, és ugyanúgy rojtozott. Olyannak tűnik, mintha a céh nevét hordozó sáv a zászlóról leszakadt volna és utólag keretezve varrták volna vissza. Ez a szalag viseli a zászlószentelés arannyal festett évszámát is. Az utólagos javítást, átalakítást sejteti a fecskefarok ék alakú kivágásának ívelt oldalú módosulása és az alsó csúcs teljes el-foszlása is. A zászlóoldalak felső szélén fut a képek témájához kapcsolódó aranybetűs szöveg. A oldalon felül: „S(ancta). TRINITAS MISERERE NOBIS”; alul bal oldalon: „Joseph / Caltenecker / Lat Shreiber”; alul jobb oldalon: „Thomas / Libherbergs / Vatter”. B oldalon felül: „S(anctus): CRISPINUS. ET. CRISPINIANUS ORATE PRO NOBIS”; alul bal oldalon: „Johan / Georg Lang / Der Zeit”; alul jobb oldalon: „Andonii / Berti / Soch. Meister”. Szalagon: „Des Ehrsamen Handtwerckh der Deidschen Schuchmacher Zunft Fahn /1770”. Alatta a zászlókép két oldalán a birodalmi és a magyar címer pajzsa, pólyás koronával. A kétfejű sasos aranypajzs körül az aranygyapjas rend lánca, a magyar koronás címer körül hasonló karakterű virágfüzér alkot keretet. Alul kétoldalt egy női és egy férficipő plasztikus aranyfestésű képe a mesterségjelvény. Mellettük aranyozott gót betűkkel az akkori céhmester, „Libherbergs Vatter” és az írnok neve olvasható. A zászlóoldalakat még festett aranykeret és virágos ágacskák díszítik. Az A oldali zászlókép témája a Szentháromság. A kézműves céhek számára a Szentháromság egysége, a szeretet és jó cselekedetek által megszentelt szövetség megfogalmazott elv és erkölcsi kötelesség volt. A zászlókép festője a sokféle ikonográfiai megközelítés közül az emberalakokkal mozgalmassá tett ábrázolást választotta. A Szentháromság alakjainak elhelyezésében és mozdulataiban megtartotta az eredeti lendületét és ünnepélyességét. A festő megfogalmazásából hiányzik a merevség. Valódi barokk szenvedélyű jelenet látható, a természetes beállítások, a trónon egymás mellett ülő Atya és keresztre feszített Fiú emberi alakja feloldja a kompozíciót, melynek pátoszát a széles mozdulatokon kívül a Szentlélek galambszimbóluma körül gomolygó fény mélységteremtő varázsa alapozza meg. A szín- és fényhatásoknak már-már dorffmeisteri kvalitása érződik a foszladozó vászonról. A B oldali zászlóképen Szent Kriszpin és Kriszpiniánusz céhpatrónusok egy cipészműhely többalakos jelenetében, dúsan redőzött köpenyben, római ruhában munkálkodó fiatalemberek alakjában jelennek meg. Egyikük a szabóasztalnál bicskával, a másik az előtérben a spanglinál munkálkodik. A műhely homályában még két inas alakja vehető ki a rossz állapotban lévő festményen. A patrónusok személye jól ismert a céhek körében. Szinte valamennyi varga-cipész szervezet őket tekintette védőszentjének. A hagyományok szerint Szent Kriszpin cipészként kereste kenyerét, így foglalkozása a vargacéheknél természetes motívuma lehetett a patrónusválasztásnak. A védőszentek nevét a kép felirata jelzi a szokásos ,,Orate pro Nobis” fohász kíséretében. A céhzászló aranyozott, gyöngysoros gyűrűzéssel és aranyozott vájatolással díszített rúdjának aranyozott zászlócsúcsa a rávésett mesterségjelvények miatt külön figyelmet érdemel. A levél alakú zászlócsúcs szegélyét rocaille motívumos keretdísz kíséri, felül palmettás zárással. A belső mezőben egyik oldalon a hagyományos vargacímer változata jelenik meg: nyíllal átlőtt horgas orrú német csizma, ötágú leveles koronával borítva. A saru helyett szerepeltetett „Stiefel” pontosan megfelel a zászlócsúcs készítési idejének (1782) és a német mesterek termékféleségeinek. A másik oldalra a magas szárú halászcsizma képét vésették, szintén ötágú koronával. A zászlócsúcs két oldalának vésete megőrizte az akkori céh- és alcéhmester nevét is: A oldalon: „GEORG LANG / OBER ZECH / MEI STER / ANNO 1782.”; B oldalon: „IGNATZ ERHARD / UNDER ZECH / MEI STER / ANNO 1782.”.

[13]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Győrszigeti csizmadiacéh[szerkesztés]

Győrszigeti csizmadiacéh pecsétje 1766.png

A győrszigeti csizmadiacéh pecsétje, 1766, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A tárgy a hagyományos, vasnyelű típus képviselője. Sárgaréz nyomólapja kör alakú, a pecsétszöveggel határolt belső mezőben rokokó stílusú, stilizált kagyló- és akantuszelemek adják a címerkeretet. A címermezőben a hagyományos szerszámok (középen musta, mellette bicskia) és oldalt varrott zsinóros csizma képe látható. A pecsét felirata: „GYÖR SZIGETI CSISMAZIA CZENEK POCSETYE 1766”.

[14]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Hódmezővásárhelyi csizmadia céh[szerkesztés]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[15]


Magyaróvári csizmadiacéh[szerkesztés]

Magyaróvári csizmadiacéh pecsétje 1638.png

A magyaróvári csizmadiacéh pecsétje, 1638, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A kőszegi vargákéhoz (lásd 75.) hasonló nyélmegoldással készült, ez esetben a lapos nyélcsap vaskos fafogantyúba került, oldalt átütött csapszeggel rögzítve. A nyomólap ábrázolása eltér a győrieknél megszokott címerképtől. A körirat alatt ugyanis egy csizmadiaműhely jelenetét örökítették meg, melynek során a vásárló cipőt vesz. A műhelyszéken ülő mester előtti háromlábú tőkén musta látható, a másik oldalon magyaros ruhás, szablyás ember, a „vásárló” áll. A műhely padlózatát jelző vonal alatti körszeletben a pecsétmetszés dátuma: „1638”. Körirata német nyelvű: „S(iegel). DES E(hrsamen). HANTWECK(s) DER ZISMETMACHER ZV ALT(e)NPVRG”.

[16]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Nyitrai csizmadiacéh[szerkesztés]

Ševci.jpg

A nyitrai csizmadiacéh címere, 1583

  • Irodalom:

NOVÁK, Jozef – ŠVEC, Ján: Cechové znaky. Bratislava: Mladé letá, 1975

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Pécsi csizmadiacéh[szerkesztés]

Pécsi csizmadia céh 1697.jpg

A pécsi csizmadia céh pecsétje 1697

A pécsi csizmadia céh pecsétje kör alakú, anyaga viasz, színe vörös, átmérője 3,6 cm. Körirata SIGIL. LUM. C. ET. DOTURNÁR QUIN. ECLE., vagyis a pécsi csizmadiák céhe (sarusok). A pecsét 1697-ből származik. A céh, a török kiűzése után Pécs első céhe. A pecsétkép alsó részében ovális pajzsban magyaros csizma látható, pajzs fölött musta, annak tetején sarló alakú tímárkés. A musta és a kés találkozásánál az 1697-es évszám olvasható. A pajzs körül barokkos díszítés figyelhető meg. A csizmadia mesterség kialakulása a 17. századra tehető, amikor a varga mesterségből kiváltak a magyar vargák, a német vargák, a csizmadiák.

Dr. Erdődy Gyula: NÉHÁNY PÉCSI CÉHPECSÉT A XVIII. SZÁZADBAN I. rész In: Baranya História. Sorozatszerkesztő Dr. Erdődy Gyula

[17]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Peremartoni, csajági és balatonfőkajári csizmadiacéh[szerkesztés]

Peremartoni, csajági és balatonfőkajári csizmadiacéh 1770.png

A peremartoni, csajági és balatonfőkajári csizmadiacéh pecsétnyomója 1770-ből

Ugyanez a leegyszerűsödött alakú bicskia látható a peremartoni, csajági és balatonfőkajári csizmadiák 1770-ből származó primitív vésetű céhpecsétjén is, magyaros csizma és a pecsét közepét kitöltő hatalmas musta társaságában (192.kép). Bár a pecsét körirata nem jelöli meg kifejezetten, hogy a pecsét a csizmadiáké, a musta, a bőr simítására szolgáló réz- vagy vashunkó, a legjellegzetesebb csizmadia szerszám világosan utal a csizmadiákra. (191. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[18]

[19]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Székelyudvarhelyi Cipész Ipartársulat[szerkesztés]

Székelyudvarhelyi Cipész Ipartársulat 1865.png

A székelyudvarhelyi Cipész Ipartársulat pecsétje, 1865

CIPÉSZ IPARTÁRSULAT. A cipészek 1863-ban váltak ki a csizmadia céhből. Az 1865-ben írásba rögzített szabályzatuk 77. §-a szerint: „Iratok a Társulati petséttel együtt átalában a Ládába zárva az első elnök főgondozása alatt biztos helyen tartatnak”.

A 78. §. szerint: „Társulati petsét. Társulatunknak egy következő köriratú pecsétje van: „A Sz. Udvarhely városi czipész társulat pecsétje 1865”.

A cipész „céh” egy másik, német feliratú pecsétjének pecsétviasz lenyomata is ismert: SZ:UDVARHELYER. SCHUHMACHER. ZUNFT * Ezt az 1865 évszám egészít ki, amely megmagyarázza a német nyelvű feliratot. A pecsétmező közepén egy balra forduló magyar csizma van, melyet két ágaskodó oroszlán tart. Az oroszlánok egy ötágú koronát emelnek a csizma fölé. A címer képet két oldalán egy-egy leveles ág fogja közre.

Egy másik pecsét lenyomata is ismert 1900-ból: A kör alakú vörös viasz lenyomat átmérője 34 mm. Kettős koncentrikus körben felirata: CZIPÉSZ IPAR TÁRSULAT * UDVARHELY * Középen egy jobbra forduló magas szárú cipő látható.

Az 1925-ben megjelent alapszabály 18. §-a szerint: „A társulat vagyonát képezi egy irománytartó cserefa láda, egy használt társulati zászló, egy fatábla, társulati pecsétnyomó”.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

[20]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Székelyudvarhelyi csizmadia céh[szerkesztés]

Székelyudvarhelyi csizmadia céh 1635 (19. sz.).png

A székelyudvarhelyi csizmadia céh pecsétnyomója, 19. sz.

CSIZMADIA CÉH pecsétnyomója. Kör alakú, vörösréz pecsétnyomó, átmérője 37 mm, vastagsága 6 mm. A vésetet hordozó vörösréz lapot egy vastagabb sárgaréz lemezre forrasztották, amelybe egymástól egyenlő távolságban három lyukat fúrtak a nyél vagy – mint a szabó pecsétnyomó esetében – egy rövid henger felerősítésére. A pecsétmezőben stilizált késő barokk pajzson középen a csizmadiák névadó terméke, egy jobbra forduló, oldalán varrott, sarkos csizma látható. Tőle jobbra egy csuklóban lemetszett jobb kéz mustrát (bőr puhítására, simítására szolgáló fémszerszám) tart. Baloldalon egy bicskia (oszmán-török eredetű, félhold alakú bőrvágó szerszám) látható. A pajzs felső részén, a csizma két oldalán 1635-es évszám, a céh privilégiumánk kelte látható. A pecsét peremén négy gyönggyel részekre osztott stilizált koszorú fut körbe, ezen belül két koncentrikus kör zárja közre a feliratot: SIGILL[UM] . CEHE . CVTVRNIFICUM . SICULICA[LIS] VDVARHELI . A szép, jó vésőmester kezéből kikerülő pecsétnyomó a 19. század elején készülhetett.

Az „új iparrend” nyomán, az 1860 után átalakuló (visszaszoruló) céhek új rendszabályokat készítettek, így a csizmadiák is. A Rendszabályok A Székely Udvarhely városi Csizmadia Czéh részére 78. §-ában említett pecsétnyomó megegyezik a fentivel. Tehát a céh a megváltozott jogi feltételek között is tovább használta, ami jellemző a céhes hagyományok szívós továbbélésére.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

[21]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Székelyudvarhelyi csizmadia társulat[szerkesztés]

Székelyudvarhelyi csizmadia társulat 1867.png

A székelyudvarhelyi csizmadia társulat pecsétnyomója, 1867

CSIZMADIA TÁRSULAT pecsétnyomója. A kör alakú, sárgarézből készült pecsétmező átmérője 29 mm, a nyéllel mért magassága 62,5 mm. A pecsétrajzot hordozó részt esztergálták, majd kialakították a nyolcszögű, enyhén szélesedő nyelet, amely hangsúlyozott nodusszal csatlakozik az alsó részhez. A nyél nyolcszögét úgy alakították ki, hogy egy négyzet sarkait levágták, így négy hosszabb oldal zár közre négy rövidebb oldalt. A piramisszerű végződés a használat közben rámért ütésektől ellaposodott. A nyélen lyukat fúrtak a függesztő zsinór átfűzésére. Kurzívval írt felirata: Csizmadia Társulat A.S. 1867. A kiegyezés évében készült pecsétnyomó vagy AS monogramú mesteré volt, vagy a társulat használta, ez esetben az atyamesteré a monogram.

Zepeczaner Jenő: SZÉKELYFÖLDI CÉHPECSÉTEK. Acta Siculica 2011, 409–424.

[22]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Szentgotthárdi csizmadia céh[szerkesztés]

A szentgotthárdi csizmadia céh felszabadító levele, 1823

A szentgotthárdi csizmadia céh viaszpecsét lenyomata, 1673.jpg

A szentgotthárdi csizmadia céh viaszpecsét lenyomata, 1673

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Várpalotai csizmadiacéh[szerkesztés]

Várpalotai csizmadiacéh 1782.png

A várpalotai csizmadiacéh pecsétnyomója 1782-ből

Ugyancsak sarkatlan, magyaros csizmát ábrázol musta és bicskia között a várpalotai csizmadiák 1677. évi első pecsétje is szívalakú barokkos pajzsban, Ennek azonban csak papírfedelű lenyomata maradt ránk a palotai „Nemes czéhbeli Ifjúság" 1771-ben kelt ártikulusaira ráütve. A céh második, 1782-ből származó pecsétnyomóján bicskia, musta és alacsony csizmadia kerek szék (suszterszék) látható egymás alatt, az 1874. évi harmadik pecsétnyomójukon pedig sarkos csizma két babérág között (103. és 194. kép). Mind a három pecsét a várpalotai helytörténeti múzeumban van. (191. lap)

Várpalotai csizmadia ipartestület 1874.png

A várpalotai csizmadia ipartestület pecsétnyomója 1874-ből

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[23]

[24]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Veszprémi német cipészcéh[szerkesztés]

Veszprémi német cipészcéh pecsétnyomója 1753.png

A veszprémi német cipészcéh pecsétnyomója 1753-ból

Veszprémi német cipészcéh kisebbik pecsétnyomója 1757.png

A veszprémi német cipészcéh kisebbik pecsétnyomója 1757-ből

Az egységes Vargamesterségből kivált másik iparág a német vargák, vagyis cipészek mestersége. A német cipészek a csizmadiákkal ellentétben a németes divatnak megfelelő lábbeliket, a cipőket készítették. A veszprémi német cipészeknek két pecsétje maradt fenn 1753-tól. Német jellegük mellett erős magyar vonatkozásaikkal érdemelnek különös figyelmet. Mindkettőben barokk koronás, sarkantyús csizmás (!!) magyaros öLözetű, palástos királyi alak áll, jobbján virággal, vagy jogarral. (Minden valószínűség szerint Szent István király.) Köriratuk kifejezetten hangsúlyozza, hogy német cipészek céhéről van szó, de a kisebbik pecsét köriratát egészen szokatlan és meglepő módon félig magyar, félig német kevert nyelven vésték be és így hangzik: „VESZPRÉMI. TAICI. SCHUMACHER. CECH. PETSCHA." A királyi alak baljában mindkét pecséten nehezen felismerhető, erősen rajzolt, felfelé kunkorodó orrú, középkori formájú, bőszárú (gótikus) saru látható, alulról felfelé nyílvesszővel átlőve. A saru szája fölött alig felismerhető nyitott korona rajzolata (195. és 197. kép). A koronával ékesített, nyílvesszővel átlőtt, felfelé kunkorodó orrú saru a XIV. század ősi jelvénye volt a cipészeknek Danzigtól le egészen Bécsig. Ugyanezzel a motívummal díszített kis sárgaréz pecsétnyomót őriz a veszprémi Bakonyi Múzeum is, amely nyilván valamelyik német cipészmester pecsétnyomója lehetett. Ugyanezt az emblémát találjuk a szepességi Merény (Wagendrüssel; „schusler" céhének XVII. századi pecsétjén is. (191-192. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[25]

[26]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Zirci cipészcéh[szerkesztés]

Zirci cipészcéh pecsétnyomója 1776.png A zirci cipészcéh pecsétnyomója 1776-ból.png

A zirci cipészcéh pecsétnyomói 1776-ból

De a német cipészek pecsétjein sem mindig ugyanaz az embléma szerepel. A zirci cipészek 1776-ból származó egyik pecsétjén széles felhajtású, bosszúszárú, térden felülérő sarkantyús csizma, a másikon két, háromlábú széken ülő mester primitív rajzolatú alakja között hatalmas félmagas sarkú, németes formájú cipő (198. és 199.kép) látható (193. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[27]

[28]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Ismeretlen csizmadiamester (vagy -céh)[szerkesztés]

Ismeretlen csizmadiamester (vagy -céh) pecsétje.png

Ismeretlen csizmadiamester (vagy -céh?) pecsétje, 1762, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

A sárgaréz nyelű, ovális nyomólapjával egy darabból készített dúc mesterbélyegzőinkre emlékeztet, azonban ezen nincs monogram, amazokon pedig évszám. Az ovális nyomólapon kunkorodó ívekkel szegélyezett kisebb ovális pajzson musta, csizma, bicskia képe jelzi a szakmai kört. Az évszám a pajzs fölé vésett stilizált korona mellett olvasható: „1762”. Illetőségi helye — Zsebeháza — feltehetően a lelőhellyel azonos.

[29]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: