Címerhatározó/Csiszárcéhek címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a csiszárcéhek címerével foglalkozik.


A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztítottmívességre és ónas-, vagy fejérmívességre. A pléhmívesek, az igazi lakatgyártók a lakatokat és pleheket (zárakat) készítik, a tisztítottmívesek a szekercéket és csákányokat, s így az ő tevékenységük maradt legközelebb a kovácsokéhoz, az ónas- vagy fejérmívesek pedig a zablákat, kengyeleket, buzogányokat és sarkantyúkat gyártják, sőt a sarkantyúkészítés itt-ott még ezen belül is különválik. Gyártmányaik természeténél fogva gyakran vannak egy céhben a csiszárokkal, akik a kardokat és egyéb fegyverekeit készítették és hajdan a pajzs-, kopja- és íjgyártókkal, valamint a szíjgyártókkal és a nyergesekkel folytatták közösen mesterségüket és így a hadi felszerelési ipar sok helyen egységes céhszervezet keretében működött. Később az órások és puskaművesek szakmája is felbukkan, rendesen a lakatosokkal közös céhszervezetben. A fémipar köréből a rézművesek (üstkovácsok), az ónedénygyártók és az aranyművesek (ötvösök) szakmája emelkedik ki.

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 194-195.

[1]

[2]


Győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh[szerkesztés]

Győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh pecsétje 1613.png

A győri szíjgyártó-, lakatos-, csiszár- és nyergescéh pecsétje, 1613, Xántus János Múzeum, Győr

Leírás

Ennek a nyélnek csak a golyós nyakrésze maradt meg, mely eredetileg kerekített szárú kovácsoltvas lehetett. A nyomólap ezüst, levélkoszorús kerete alatt latin nyelvű körirat sorolja fel a társult szíjgyártó, lakatos, csiszár és nyereggyártó szakmákat: „CZHÆ IAVRIEN(sis) CORIGIATOR(um) SERARI(orum) POLITOR(um) SELARI(orum)”. A sima, kör alakú pecsétmezőben pajzskeret nélkül az említett mesterségek jellemző termékei képezik a társulati címert. Álló kopja osztja két félre a mezőt, melytől balra hüvelyes szablya, íj, nyílvessző, bőrtarisznya, jobbra kötőfék és nyereg vésett képe látható. A körirat szerint a pecsét „1613”-ban készült.

[3]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh[szerkesztés]

Peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh pecsétje 1699.png

A peremartoni egyesült kovács-, lakatos-, csiszár- és szíjgyártócéh pecsétje 1699-ből

Kisebb helyeken egy céhben találjuk az összes vasipari szakmákat a szíjgyártókkal. Ilyen a peremartoni kovács, lakatos, csiszár és szíjgyártó céh 1699-ből való kiemelkedően szép, nagy réz pecsétnyomója. A latin köriratú pecsét hatalmas kerek pecsétmezejében szabadon lebegve sűrűn egymás mellett, ízléses elrendezésben láthatjuk a mesterségek legjellegzetesebb szerszámait és termékeit. A kovácsokat a díszes patkolókalapács, három patkószeg, egy széles lópatkó és a patametsző képviseli. A lakatosipar nagy kosáralakú függőlakattal, kulccsal, fúróval és díszes ajtóvasalással szerepel. A csiszárok mesterségét két egymással keresztbe rakott görbe keresztmarkolatú szablya jelképezi, és ehhez a mesterséghez csatlakoznak az íj-, pajzs- és kopjagyártók termékei: a díszes íj, nyílvesszővel, a jellegzetes XVII. századi huszárpajzs és a kopja. A szíjgyártók jelenlétét a nyereg és kopjatok jelzi. Ezenkívül még egy ismeretlen tárgy egészíti ki a gazdag együttest, amely egyik legszebb és legérdekesebb példája annak, hogy egy-egy céhpecsét milyen művészien és szemléletesen tudja magába sűríteni korának kultúrhistóriai emlékeit (214. kép).

A pecsét kompozíciója és kivitele erősen emlékeztet a győri szíjgyártók, lakatosok, csiszárok és nyergesek 1613. évi érdekes, díszes pecsétnyomójára, amelyen ugyancsak szablya, íj, kopja és huszár tárcsapajzs látható nyereg és kötőfék társaságában. Ez a két pecsét híven megörökíti a XVII. századbeli dunántúli lovaskatona teljes hadi felszerelését és fegyverzetét. (197-198. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh[szerkesztés]

Várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh 1725.png

A várpalotai kovács-, szíjgyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1725-ből

Ugyancsak érdekes a palotai kovácsok, szíjgyártók és csiszárok 1725. évi pecsétnyomója, amelyen patkolókalapács, patkó és patkolófogó fölött két zászlócskával díszített hegyes sisakú vártorony látható, valószínűleg Palota primitív, jelképes ábrázolása. A tornyok között keresztmarkolatú, görbe szablya és két egymással keresztbe rakott díszes kulcs. A kulcsok a köriratban nem jelzett lakatosokat képviselik, de a köriratban szereplő szíjgyártókra az ábrán semmi sem utal (215. kép). (198. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[4] [5]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh[szerkesztés]

Veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1727.png

A veszprémi szíjgyártó-, nyereggyártó- és csiszárcéh pecsétnyomója 1727-ből

A veszprémi csiszárok a szíjgyártókkal és nyergesekkel voltak közös céhben. 1722. évi nagypecsétjük gazdag indadíszítés között három ovális cartouche pajzsot ábrázol, az egyikben nyereg, a másikban szíjból készült kötőfék, a harmadikban két egymással keresztbe rakott kard (212. kép). (196. lap)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1963.) 185-219.

[6] [7]

  • Irodalom:

A céh címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még: