Címerhatározó/Császlóczi címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Császlóczi család címerével foglalkozik.


Császlóczi családfa

Császlóczi pecsét.jpg

A Kállay-nemzetség levéltárának iratai több izben szólanak Császlóczi nemesekről, kiknek fészke kétségkivül az ungmegyei Császlócz vala, minthogy róla nevezék magukat s más birtokaik is, mint Csertész, Valkoja Ungmegyében valának, Toronya, Beregszó és Gut pedig az Unggal szomszédos Zemplén és Beregmegyében. Küved birtokuk megyéje még meghatározásra vár.

E nemesek egyike volt Mihály, László fia, ki, mint a tiszai családok annyi gyermeke, szintén a váradi püspökség papjai között tünik fel Szent-László király magas, honboldogitó szándékainak szolgálatában. 1380-ban találkozunk vele először mint már a váradi székeskáptalan kanonokjával és szeghalmi főesperessel, de nyolcz év mulva főesperessége helyett a kiskáptalan prépostságát viseli és viselte azt még két évtized mulva, 1407-ben is.

Zsigmond király, kinek udvarában fiatal, tehetséges s előkelő származásu papok mindig számosan valának, aligha nem körébe fogadta az ifju Császlóczi Mihályt is; annyi bizonyos, hogy a király kedvelte őt, ősi birtokait Pálóczi Miklós hatalmaskodásai ellen védelmezé,* [A király vizsgáló parancsa Ungmegye rendeihez. «Datum in Posogawar in festo b. Egidii» (szept. 1.) 1407. Kállay-család levéltára.] sőt [199.] 1393-ban mind őt, mind fivérét Pétert királyi adományban részesitette, nekik adományozván a beregmegyei Gut vámjának egy részét.

Más oldalról megbizható adatok emlitik, hogy 1440 táján, tehát épen a kérdéses korban, Mihály váradi főesperes fivérével, Péterrel kezet fogva birtokukon, az ungmegyei Villyén, a Szent-Pál-rendüek számára klastromot alapitott.

Ez adatokból, egymással összevetve azokat, kiderül, hogy az emlitett Mihály főesperes senki más, mint Császlóczy Mihály, ki prépostsága előtt csakugyan főesperes vala, kinek testvérét, Pétert s ungmegyei birtokait emlitik történeti forrásaink, és aki amint épittette a villyei klastromot ugy vagy ő, vagy nemzetségének valamely más tagja családjok bölcsejéről, a nevet adó Császlóczról sem feledkeztek meg, emeltetvén ott amaz emlékszerü egyházat. Ez egyház, jámbor kezek által megujitva, ma is áll s mintegy emlékkövét képezi a Császlócziak már rég kihalt nemzetségének.

Fenvan Mihály prépostnak egy 1393-ban Váradon kelt s nagy gonddal papirra irt szép levele is, melylyel egymás közt megegyezni nem tudó testvéreit, Pétert és Lászlót, továbbá unokaöcscsét, Miklóst, János fiát atyafiságosan megosztoztatja. A testvérek s a rokon, ahelyett hogy törvényre adták volna ügyöket, Mihály prépostot, mint legöregebbet s egyházi állása mellett bizonyosan személyes tulajdonainál fogva is bizalomra méltó férfiut választák birájokul s itéletén megnyugodtak.

Ugyane levél őrizte meg számunkra fejér viaszba nyomott pecsétjét is, mely mint a róla vett s mellékelt metszet mutatja, tojásdad alaku s mezejében, csucsives mennyezet alatt, a kiskáptalan egyházának védszentjét, Szüz-Máriát tünteti elő ülőhelyzetben, jobb karján a kis Jézussal. Mellette szintén jobbról egy térdelő alak, mely lehetne maga Mihály prépost, de a teje körül látható szentfény, haugyan a viseltes viasz lenyomat tévedésbe nem visz, arra utal, hogy ez alakban valamely szentet keressünk, például a gyermek Jézust imádó Keresztelő-Szent-Jánost. A mező legalján szivalaku paizs látható, melyen kétségkivül czimer vala, talán épen a Császlócziak czimere, de ez, sajnos, már csaknem egészen kitört. Körirata balról jobbra folyólag majuskel betükkel:

(† Sigillum Michaelis Præpositi Sanctæ Mariæ Waradiensis.)

[200.] Mihály kispréposttal 1407-ben találkozunk utóljára; további sorsa ismeretlen, de tán még napfényre kerül ez is, mint a fentebbi nehány adat, mely nevével együtt szintén ismeretlen vala.* [Kállay-család levéltára. Nro. 1156. hol levele s pecsétje látható. – Br. Vesselényi-család levéltára. – Leleszi országos levéltár: Actor. 1383. és 1399. év. – Schematismus Cleri Szatmariensis. 1864 évf. 245. l. – Nagy L: Anjoukori olkmánytár. III. 283. l. – Kereszturi J: Descript. Epp. et Capituli Varad. I. 80. l. E források nyomán a következő családfa-töredék állitható össze: Imre de Chazlouch.; László 1336.; János.; Mihály vár. kanonok 1380. kisprépost 1388–1407.; Péter 1377–1393.; László 1393.; László 1383. hevesujvári főesperes 1407.; Miklós 1383–1393.; Bernát 1383.][1]

  • Irodalom:

Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Nagyvárad 1883. II. 198-200. l.

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Lásd még: