Címerhatározó/Budai címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Budai, Buday családokok címerével foglalkozik.


pethendi Budai[szerkesztés]

Pethendi Budai (1454).jpg

Az adományban Pethendi Budai Osvald részesül. Érdemeiről az oklevél közelebbről nem emlékezik meg, csak általánosságban említi, hogy az adományt nyert az előző évek küzdelmeiben tüntette ki magát.

A család előneve után ítélve Zala vármegyének Petend nevű helységéből származik, hol 1451, 1482 és 1513-ban három Petendi-családot említenek az oklevelek. Később a család Vas, Veszprém, Közép-Szolnok, Zemplén, Bihar és Arad vármegyékbe származott át. A két utóbbi vármegyében 1805- és 1821-ben hirdették ki a család nemességét.

(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

  • Irodalom:

Külső hivatkozások:

[1]


bölcsei Buday[szerkesztés]

Bölcsei Buday.jpg

Bölcsei Buday István érkeserűi földbirtokos, kuruc hadvezér (1655-1710) érkeserűi földbirtokos, Bihar vármegye alispánja 1688-1701 között, kinek több utóda is ugyanezt vagy más vármegyei tisztet töltött be.

A család eredetét Magyar Balázstól számítja, aki Mátyás király hadvezére, erdélyi vajda és temesi bán volt. Árulás vádjával zárják a budai várba, ártatlanul kiszabadulva változatatja nevét Budaira, királyi adományként megkapva Bölcsét, ahonnan a család előnevét is veszi. Az alatta katonáskodó törökverő Kinizsi Pál vette el Benigna nevű lányát, akit fiának is fogadott. Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szoborcsoportjának két tagja a hagyomány szerint Magyar Balázst és a "Vivat!"-ot kiáltó Kinizsi Pált ábrázolja.

Buday István 1703. jún. 26-án a Bóné András vezette bihari felkelés hatására csatlakozott a Rákóczi-szabadságharchoz (1703–1711), mint az elsőként kuruccá lett alispán.

A felvidéki Kassa megerősítésére igyekvő Montecuccoli-ezredet legyőzi, Kassát és Eperjest ostrom alá fogja.

Előbb II. Rákóczi Ferenc fejedelem testőrségének parancsnoka, udvari kapitány, majd a hajdúvárosok főkapitánya, 1704 elején pedig már generális főstrázsamester (vezérőrnagy).

1704-ben a Szatmár várát ostromló kuruc had parancsnoka, a kitörő császári helyőrség azonban vereséget mér kis létszámú csapataira.

1706-ban a Duna-Tisza közén harcoló kuruc hadak vezénylő generálisa. Lovasezredének két compániájában egy 1706. februárjában 6-án tartott mustra idején összesen 230 ember szolgált. Ugyanazon hónap 26-án pedig a diószegi táborban Buday István lovasezredében javarészt a hajdúvárosok által kiállított compániákból (század) tevődtek ki. Ugyanekkor 28 érkeserűi katonát vesznek számba Bóné András lovasezredében. 1708-ban is a tábornoki (generálisi) tisztet tölti be. [2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

  • Irodalom:

Külső hivatkozások:

[3]

Rövidítések

Lásd még: