Címerhatározó/Benke címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Benke család címerével foglalkozik.


tardoskeddi Benke[szerkesztés]

Benke Tamás 1523.jpg

Benke Tamás 1523-ban címeres nemesi kiváltságlevelet kapott, mely ekkor már mint tardoskeddi birtokost említi. ... Tamás feltehetően csak nemesi házhellyel és az ahhoz tartozó kisebb földbirtokkal rendelkezett itt. Nem kizárt, hogy már Benkefi Péter vagy az Országhok valamelyik Benke-familiárisa kapta ezt, ám valószínűbb, hogy a király vagy az esztergomi érsek adományozta - utóbbi esetleg katonai szolgálat fejében.

A család 1523-as címere: Kék alapon vadgalamb, mely olajágat tart csőrében, karmai között pedig arany almát. Sisakdísz: Barna zsinóros dolmányú álló alak, bal karját csípőjén pihentetve, felemelt jobbjában pálmaágat tart. A takarók színe ismeretlen.

A címer, a békegalamb és békepálma motívumok alapján, nyilvánvalóan diplomáciai tevékenységre utal. Ha az arany almát, melyet a galamb hordoz, országalmának tekintjük (melyre elnevezése és színe utal), úgy az azt hordozó békegalamb jelképezheti a II. Ulászlót Magyarországra hívó küldöttséget, mely számára az országot, illetve annak kormányzását meghozta. A békepálmát tartó férfialak pedig magát Tamást jelképezheti, aki Országh László familiárisa volt, s így a Jagelló-kor számos békekötésénél lehetett jelen.

A címerrel nem járt birtokadomány, csupán a nemesi kiváltság megerősítése; ez valószínűvé teszi, hogy a birtokot nem II. Lajos adományozta, illetve még inkább azt, hogy Tamás újonnan költözött ide, s új lakhelyén így akarta korábbi jogait érvényesíteni. A király részéről diplomatai és solymászi tevékenységét jutalmazták, melyek közül II. Ulászló meghívása lehetett a legjelentősebb. Mivel a középkorban sosem mulasztották el megjutalmazni a jó hírek hozóit, lehetséges, hogy Tamás tardoskeddi birtokát II. Ulászlótól kapta, s hogy az ő trónra jutásakor betöltött hírhozói szerepe volt az, aminek emléke még évtizedekkel később is biztosította számára nemesi előjogainak megerősítését és a címeradományt. (...)

Benke 1573.jpg

A Tamás által megalapított tardoskeddi Benke-család következő ismert tagjai Mátyás és István farkasdi birtokosok, akik 1573-ban újabb címert és „tardoskeddi” nemesi előnevet kaptak II. Miksától. A címer programja merőben eltér az 1523-astól: Kék pajzsban, zöld földön, zöld nyeregtakarós fehér lovon ülő arany sujtásos vörös ruhás vitéz jobbjában törökfejes kardot tart. Sisakdísz: könyöklő vörös ruhás kar kardot tart, melynek hegyére törökfej van szúrva. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

A címer és a család lakóhelyének viszonyai alapján állíthatjuk, hogy Mátyás és István huszárokként, feltehetően az esztergomi érsekség csapataiban harcoltak a török ellen, és vitézségükért részesültek kitüntetésben.

A tizenöt éves háborút követő, 1600-tól 1620-ig terjedő időszakban a török elfoglalta Magyarország jelentős részét. A korról szóló tudósítások szerint, mivel a vármegye területén lévő földbirtok aránylag kevés kézben oszlott meg s ennek jövedelmezőségét is a sok viszontagság, a háborús idők, az időnként fel-fellépő rabló-világ csökkentették, a XVI. és XVII. századokban Nyitra vármegyében, a nemesek sorában, nagy szegénység uralkodott. Legnagyobb volt a pusztulás és az elszegényedés a vármegye első járásában, melybe Tardoskedd is tartozott. A falut több ízben porig égették, lakossága a töröknek is adózott. A térségben lévő porták száma a felére csökkent! E folyamatnak köszönhetően a Benke-család bizonyos tagjai elköltöztek innen, amire a Vas megyei ágnál térünk ki.

Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása szerint Tardoskedden Benke Péter és fiai, János és István éltek; közülük István (az itt nem említett Mátyással együtt) szerezhette az 1573-as címert és előnevet. Az ő nővérük lehetett Benke Katalin, aki (Nagy Iván szerint) a Nyitra vármegyében birtokos Kuskóczy Bálint felesége lett.

Következő, 1626-os adatunk azonban a Nyitra vármegyében élő családrészből csupán egyetlen személyről, Benke Péterről tudósít, aki az előbbi Péter unokája lehetett, s a címerszerző Mátyáshoz és Istvánhoz hasonlóan, Farkasdon élhetett. Fiai közül István itt született és élt. István és testvérei, János és András 1699-ben, az esztergomi érseki bandériumban tanúsított vitéz helytállásuk jutalmául egy nemesi kúriát kaptak Tardoskedden, Kollonics érsek jóvoltából, melynek tulajdonába 1700-ban iktatták be őket. Megjegyezzük, hogy az 1848 előtti jogszokás szerint azok, akik a hercegprímástól valamely helységben nemesi kúriát nyertek, ezen település nevét előnévül használhatták; vagyis a családnak a „tardoskeddi” előnévhez való joga e kúria-adománnyal is megerősítést nyert. A család tagjai a török korban az esztergomi érsekség verebélyi nemesi székének kötelében, mint prédiális nemesek, katonai szolgálattal tartoztak az érsekségnek. (...)

A család Jánostól kezdődően mintegy három emberöltőn át Nógrád vármegyében lakott, majd egy század múltán, az 1819-ben született Endre révén egyik ágával Pest megyébe, Budapestre is elszármazott. Endre, Pest vármegye főlevéltárnoka jogászi végzettségű volt. Fiai közül Gyula bankigazgató, országgyűlési képviselő, Benke József tábornokhoz hasonlóan, szintén érdeklődött családja múltja iránt, így annak lelkes (bár kissé hanyag) kutatójává, a családról szóló néhány közlemény szerzőjévé vált. 1904-ben saját maga, valamint felesége és gyermekei nemességük és tardoskeddi előnevük és (1573-as) címerük megerősítésében részesültek. Az 1573-as tardoskeddi Benke címer heraldikai rajza

A címer (leírása) itt bizonyos, értelemszerű és némileg túlzó részletekkel gyarapodott: Kék pajzsban zöld mezőn jobb felé vágtató vörös kantáros, zöld nyeregtartójú fehér lovon ülő, arany sujtásos vörös ruhás, vörös fityegős és sastollas kucsmájú magyar vitéz fölemelt jobbjában arany markolatú kard hegyére tűzött, vértől csepegő török főt, baljában a kantárszárat tartva. A koronás nyílt lovagsisak dísze: könyöklő, arany sujtásos vörös ruhás, arany markolatú kard hegyére tűzött vértől csepegő török főt tartó jobb kar. Foszlányok: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.

A nemeslevél eredetije valószínűleg Gyula leszármazottainak birtokában van, ám gyermekeinek nevén kívül nem ismerjük a Nógrád megyei Benke-ág további sorsát. A családtörténeti adattárak segítségével azonban felemlíthetünk két személyt, akik valószínűleg családunk ezen részéből erednek. Busai Benke József ügyvéd 1822-ben született Szegeden; ugyanitt született 1851-ben fia, István, földbirtokos, lapszerkesztő. Elképzelhető, hogy ők a nógrádi ágból származó, 1793-ban született József vagy az 1795-ben született Antal utódai voltak; ugyanis előnevüket egyértelműen a Nógrád vármegyében, Szécsénytől 10 km-re, északra lévő Busa (másként Bussa vagy Busincze) településről vették. (...)

laborfalvi Benke[szerkesztés]

Laborfalvi Benke cimer.jpg

Az erdélyi Benke-családok közül a legismertebb a laborfalvi, mely már a XVII. század első felében két ágra vált szét. Pálmay szerint 1614-ben Bethlen Gábor fejedelem összeírásában Benke János és István szerepel: Jánostól leszármazottai a lófő majd nemes, Istvánéi pedig a gyalogos, majd lófő laborfalvi Benkék. A nemesi ágból Benke Márton és fia Péter 1673. március 12-én Apaffy Mihály fejedelemtől nyertek címeres nemeslevelet. A címer leírása: Kék pajzsban, zöld halmon, fehér lovon ülő, vörös ruhás vitéz jobbjában kardot tart, baljával a ló zabláját kormányozza. Sisakdísz: nincs. A takarók színe ismeretlen. [Ebből az ágból származott laborfalvi Benke Judit, azaz laborfalvi Róza.] (...)

A laborfalvi Benke-címernek az 1573-as tardoskeddi Benke címerhez való hasonlósága, valamint a magyarországi családrész székely származásának legendája is erősíti azt a feltevést, hogy a két főág ugyanabból a (benkefalvi) törzsből eredt; melynek tagjai a XVII. század végéig tudhattak egymással való rokonságukról (ami alapján a XVI. századi szétválásuk tűnik valószínűbbnek). Az, hogy a magyarországi leszármazottak később, a XIX-XX. században székely eredetűeknek tartották magukat, ennek a rokoni kapcsolatnak a félreértelmezéséből adódhat, hiszen a család tényleges, benkefalvi eredetét nem voltak képesek felderíteni; s így ősi nemességüket a székely nemzetből való származással próbálták kapcsolatba hozni, melynek hagyományosan magas presztízse és kétségtelen nemessége azt megmagyarázhatta volna. Az sem kizárt, hogy esetleges székely származásuk hangsúlyozásával a tardoskeddi Benkék a laborfalviak hírnevét próbálták kisajátítani. (Ez főként tardoskeddi Benke Gyulával kapcsolatban merül fel, akit a kézdivásárhelyi kerület országgyűlési képviselőjévé választottak, miután magát régi székely nemes család leszármazottjának tüntette fel, mely „a Rákóczi-felkelés idejében Magyarországba költözött”. Ez a nyilvánvaló hazugság csupán propagandafogás lehetett a székely választókkal szemben, de a család származásának kérdésében - Benke Gyula egyéb, megalapozatlan nézeteihez hasonlóan - rontja a tisztánlátást.)

(Benke Tamás: A Benke-család története. bplaced.net. 2012)[1]

kecskeméti Benke[szerkesztés]

Kecskeméti Benke cimer.jpg

Ezen ágról sokáig csupán egyetlen adat állt rendelkezésünkre, a címere, melynek közlői (a Siebmacher-féle címerkönyv pótlék-kötetében, és Magyarország Címeres Könyvének I. kötetében) nem hivatkoztak semmilyen forrásra. Az említett helyeken a címer a következő alakban szerepel: Kék mezőben, zöld hármas halom két szélsőjén jobbra fordulva álló, kettős farkú arany oroszlán, jobbjában arany markolatú szablyát tart. Sisakdísz: Emelkedő, jobbra fordult, kettős farkú oroszlán, mellső lábaival fecskefarkú, hátrafelé lobogó, vízszintesen osztott, fehér-vörös zászlót tart, melynek rúdjára turbános törökfej van tűzve. Takarók: vörös-ezüst, kék-arany.

(...)

A 2014. nyara óta folyó adatközlések és kutatások révén sikerült a kecskeméti Benke család származásáról és történetéről is néhány adatot kiderítenem, és az eredeti címeres nemeslevél hollétéről is tudomást szereztem.

A címereslevelet 1655.VIII.7-én adta ki III. Ferdinánd király Ebersdorf (ma Bécs egyik kerülete) várában, miután fiát, Lipótot, magyar királlyá koronázták (1655.VI.27.). A címerszerzők: kecskeméti Benke Pál, felesége, karancsi Nagy Sára, és gyermekeik, Miklós, Máté, János, Márton, Katalin és Anna. Érdekes, hogy a címereslevelet a két, hivatalban lévő király közül egyik sem írta alá, és a függőpecsét felfüggesztési helyét sem láttam rajta, viszont később I. Lipót oltalomlevéllel hitelesítette. A címereslevelet 1655-56-ban Esztergom és Nyitra vármegyékben egyaránt kihirdették, és Esztergom vármegyében a család tagjai ekkoriban szolgabírói ill. megyei esküdti tisztségeket töltöttek be, a vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek tanúsága szerint.

(...)

1698.VI.23-án I. Lipót király oltalomlevelet adott Benke Farkasnak, melyet a leszármazottak a címereslevéllel együtt, mintegy annak hitelesítő záradékaként őriztek meg. Az oklevél kiadásának ténye a Királyi Könyvekben is megtalálható.

(...)

Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a kecskeméti és a tardoskeddi Benke családot egyaránt Nyitra vármegyei illetőségűnek, s egymással leszármazásbeli kapcsolatban állónak kell tekintenünk, amire számos jel utal, ahogy arra fentebb is kitértünk, úgymint:

  • az, hogy a címerszerző Benke Pál már korábban is nemes volt,
  • az, hogy a nemeslevelet Esztergom és Nyitra vármegyében hirdették ki,
  • az, hogy Benke Pál Nagykőrös és Kecskemét után Érsekújváron, tehát a tardoskeddi Benke-törzsbirtokok tőszomszédságában lakott,
  • az, hogy Benke Farkas, az 1698-as oltalomlevél szerzője, szintén Esztergom várában szolgált, és Nyitra, valamint Heves vármegyékben birtokolt.
  • az, hogy a tardoskeddi és farkasdi Benke családból származó egyének Nyitra vármegyei nemesi összeírásoknál és nemességvizsgálatoknál később is felhasználták az 1655-ös oklevelet,
  • az, hogy szintén a tardoskeddi Benke család nógrádi ágából származó Benke Endre a „tardoskeddi és kecskeméti” kettős nemesi előnevet használta.
  • az, hogy a XX. században élt Benke Mária is ezen előneveket használta, stb..

A kecskeméti Benke család 1655-ös címere, az eredeti címereslevél alapján, tehát helyesen, a következő: Függőleges doborpajzs kék mezejében, zöld hármas halom két szélsőjén jobbra fordulva álló, kettős farkú arany oroszlán, jobbjában arany markolatú szablyát tart. A pajzson jobbra fordult, pántos sisak, leveles aranykoronával. Sisakdísz: Emelkedő, jobbra fordult, kettős farkú oroszlán, mellső lábaival arany lándzsát tart, melynek kézvédője már az állat alább lévő mellső lába alatti részen van. A lándzsa felső részéről fecskefarkú, egyszínű, kék zászló lobog hátrafelé (balra), csúcsára pedig vörös turbános, bajszos törökfej van tűzve. Takarók: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst.

A címereslevél címerszőnyege, kísérőmotívumai: A címer zöld babérkoszorúval kerített, arannyal damaszkolt fehér háttéren foglal helyet, melynek tetején kisebb zöld babérkoszorúban, arany alapon a német-római birodalmi, kétfejű fekete sas látható, kiterjesztett szárnyakkal, jobb lábában jogart, a balban országalmát tartva. A nagy és kis koszorút korabarokk, arany-ezüst színösszeállítású oromdísz foglalja egybe, hátterében arany szegélyes kék címerszőnyeggel, melynek jobb felső szegletében a Magyar Királyság, bal felső szegletében pedig a Cseh Királyság címere látható.

A kecskeméti Benke család címere, 1655

(Benke Tamás: A Benke-család története. bplaced.net. 2016)[2]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs