Címerhatározó/Arizy címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Arizy család címerével foglalkozik.
Borovszky:
Pál temestopolyai rizstermelő, neje Haslinger Anna, leánya Katalin és unokatestvére Károly, a rizstermelés meghonosítása körül szerzett érdemeiért, 1801. évi okt. 23-án nyertek címeres nemeslevelet. Tagjai közül Károly 1841-49-ig főügyésze volt Temes vármegyének. A család a XIX. század közepéig bírta a topolyai rizstelepet.[1]
A kalászosok-közül különlegességként termesztik Temesben a rizst is, a melynek mívelése itt már évszázados keletű. A török kiűzetése után ugyanis Mercy tábornok, temesi kormányzó olaszokat telepített a Bánságba, a hol azok meghonosították a rizst. Utódja Perlasz tábornok és kormányzó azonban betiltotta a rizstermelést, melyet II. József császár karolt föl újra. A kincstári birtokokból Gáttája, Denta és Omor községek határában rizstermelésre alkalmas területeket adományozott a Baldi, Dercini, Simoni és Arizy olasz telepes családoknak és azokat a kincsár is messzemenő támogatásban résesítette. De II. József halálával ismét megszünt a rizstermelés, mert a magyar kincstár visszakövetelte mindazokat a birtokokat, melyeket a koronázatlan király nem jogszerűen adományozott. Ebből a kincstár és a telepesek között pör támadt, mely 1820-ban az utóbbiak veszteségével végződött. Ezt megelőzőleg Arizy Pál, a gáttájai és topolyai rizstelepek tulajdonosa, újabb adománylevelet kért Lipóttól és azt 1801-ben meg is kapta. 1802-ben vetette el az első rizst, melynek termelése Topolyán azóta folytonos és az idén éppen 110 esztendős. Az 1850-es években a tulajdonos elhalálozván, a rizstelep örökség útján a Timáry-családhoz került, melytől 1889-ben gróf Karátsonyi Jenő vette meg. (Borovszky 166.)
++++++++++++
Siebmacher:
Arizy.
Wappen: In B. eine bis zum obern Schildesrande aufsteigende s. Spitze, gegen welche zwei w. Einhörner aufspringen; in der Spitze auf gr. Boden zwei einander überhöhende Reihen g. Reises, darüber ein sechseckiger b. Stern. – Kleinod: Ungar wachsend, in b. Kleide mit g. Schnüren, g. Leibgürtel u. einem Marderbesetztem Kalpag mit r. Sacke, – in der erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe haltend, die Linke in die Hüfte gestützt – Decken: bg.-bs.
Adels- u. Wappenbrief v. König Franz I. d. d. 1801 für Paul Arizy, Reispflanzer.
(L. R.)
Kempelen:
Arizy. Czímeres nemeslevelet 1801. okt. 23. A. Pál, temestopolyai rizstermelő, felesége Hazslinger Anna, leánya Katalin s unokatestvére Károly kaptak. (LR. LX/604. ) Kihirdette 1802. márcz. 30. Temesmegye. – Czímer: kék paizs ezüst ékkel; a kék mezőkben egy-egy arany egyszarvu, az ezüst ék aljában három kövér rizsföld, felette két csillag; sisakdisz: kék ruhás, menyétbőrös, vörös kucsmás növekvő magyar vitéz jobbjában kardot tart; takarók: kék-arany, kék-ezüst. – Leszármazás:
Vö. Lendv. II/10.; NIf. I/105.; Siebm. 17.
MCK:
Arizy. 33. T. 3. Arizy Pál neje Haslinger Anna leánya Katalin és unokatestvére Károly 1801. X. 23. Ferencz királytól nyertek c. n. l. – Kihird: Temes vm. 1802. III. 30. – Kk. LX. 604. – Lendvay M. Temes vm. N. Cs. 10. l.
- Irodalom:
TEMES VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Néhai Lendvai Miklós anyagának felhasználásával írta: Reiszig Ede dr., a közp. szerk. biz. tagja. In: Borovszky: Temes vármegye. 395-422.[2]
Siebmacher's Wappenbuch. Der Adel von Ungarn.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet
Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913[3][4]
- Külső hivatkozások:
Lásd még: