Címerhatározó/Alpári címer
|
|
|
|
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként az Alpári család címerével foglalkozik.
Nyulásziné:
Alpári Mihály és testvére Mátyás 1512. március 8. Buda II. Ulászló címer
DL 105.255
Borovszky:
Alpáry. Kihalt család, mely Alpár helységtől vette nevét, 1370-ben már föllép, mint megyei birtokos, a mikor Alpáry János és Miklós, Márk fiai élnek; a XVI. században Zemplénben. Alpáry Simon 1559-ben és 1569-ben országgyülési követ volt;1551-ben és 1565-ben a nemesi fölkelést vezette. 1570-től 1574-ig zemplénvármegyei alispán volt.
Czimere: Kék mezőben, sziklából növekvő, balra fordult koronás arany oroszlán, mely két karmával egy lefelé forditott pallos aranymarkolatát fogja. Sisakdisz nincs. Takarók: kék-arany-zöld.[1]
MNL OL:
HU-MNL-OL-Q 4-DL 105255.[2]
II. Ulászló magyar király, Buda, 1512. 3. 8., címer, magyar nemesség megújítása, Alpári Mihály (Michael de Alpar) és Alpári Mátyás (Mathias de Alpar).
Címerleírás: Scutum videlicet triangulare super [...] parte in acutum tendente supersities seu loca caerulea scopulum ex ea saxeum prominere, in cuius vertite leo coronatus coloris nativi ac cauda incurvum reflexu erectus est, pedibus anterioribus strictum ensem in scopulum inpringet(?). Superaddita est scuto galea floribus circumquaque vestita.
Narratio: nem formuláris
Megjegyzés: Az oklevél jobb felső sarkában kancelláriai jegyzet: Commissio propria domini regis. Az oklevél inscriptiojában nemes Alpári Mihály és Mátyás szerepel, a nemesség megerősítésének okaként az oklevelek elvesztését írja, később azonban a nemtelen származásból (a rusticitatis et ignobilitatis natu) a nemesek sorába emelést ír, valószínűleg tévesen rögzült formulák miatt.
- Irodalom:
Borovszky: Abauj-Torna vármegye és Kassa. In: Magyarország városai és vármegyéi. Abauj-Torna vármegye nemes családai című fejezet, 533-550. [3]
Nyulásziné: Címereslevelek jegyzéke. - 98.
Nyulászi-Straub Éva: Öt évszázad címerei. Szekszárd, 1999. 65. old. - XXXIX. tábla
- Külső hivatkozások:
A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.[4]
Lásd még: