Bortörvény/A borászati termékek előállítása és kezelése

21/2003. (II. 28.) FVM rendelet

a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény végrehajtásáról kiadott 106/1997. (XII. 19.) FM rendelet módosításáról (egységes szerkezetben a módosított jogszabállyal)

A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Btv.) 83. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel egyetértésben - a következőket rendelem el:

I. Fejezet

A borászati termékek előállításának és kezelésének egyes szabályai

A kékderítés

1. § (1) Kékderítés az olyan derítési eljárás, amelynek során sárgavérlúgsót használnak.

(2) Az Országos Borminősítő Intézet (a továbbiakban: OBI) kérelemre engedélyezheti, hogy laboratórium kékderítési vizsgálatokat végezzen, ha kékderítési vizsgát tett szakembert foglalkoztat, és a vizsgálat elvégzéséhez megfelelő eszközökkel rendelkezik. A kérelemben meg kell jelölni a laboratórium helyét, a vizsgálatok végzésére javasolt személy(ek) nevét és szakképesítését. Ha a javasolt személy kékderítési vizsgával nem rendelkezik, vizsgára bocsátását kell kérni.

(3) Ha az OBI a kérelmező laboratóriumát alkalmasnak találja a kékderítési vizsgálatok végzésére a kérelmezőnek igazolást ad ki. Ha kérelmező megfelelő laboratóriummal rendelkezik, az OBI a kékderítési vizsgálatok végzésére bejelentett személyt, kékderítési vizsgára bocsátja, és az eredményes vizsgáról személyre szóló igazolást állít ki.

(4) A kékderítési vizsgabizottság 3-5 tagból áll, elnöke az OBI igazgatója. A Bizottság összetételét, a vizsga időpontját és helyét az elnök határozza meg. A kékderítési vizsgán legalább technikus végzettségű borászati szakember vehet részt.

(5) A kékderítést csak az elővizsgálati eredményre alapozott írásbeli engedély alapján szabad megkezdeni és az engedélyben meghatározott határidőket be kell tartani. A végrehajtásra a mintavételtől számított 20 napnál hosszabb idő nem adható.

(6) Kékderített bort tovább feldolgozni csak szűrés után és a vizsgálatokra jogosult laboratórium írásbeli engedélyével lehet.

(7) A kiadott írásbeli engedélyekről - az OBI által ellenőrizhető módon - naplót kell vezetni. Felhasználható anyagok és kezelési eljárások

2. §

A borászati termékek előállításánál és kezelésénél felhasználható kiegészítő és segédanyagokat, valamint eljárásokat az 1-2. számú melléklet tartalmazza. Az előállításnál és a kezelésnél csak olyan anyagok használhatók fel, amelyek kielégítik a népjóléti miniszter által előírt tisztasági követelményeket.

II. Fejezet

A borászati termékek mintavételének rendje

3. §

(1) A borászati termékek hatósági ellenőrzése során alkalmazott mintavételre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell a hatóság által vett, illetve a termelő, előállító vagy forgalmazó által a hatóságnak minősítés céljára beküldött mintákkal kapcsolatban is.

(2) A hatósági mintavétel során jegyzőkönyvet kell felvenni.

(3) A termék előállítója, forgalmazója által beküldött mintáknál a minősítendő termékkel való azonosságért a minta beküldője felel.

4. §

E fejezet alkalmazása szempontjából

1. Elemi minta: a halmazból egyszerre kiemelt termékegyed, vagy a halmazban lévő és az abból egyszerre kivett termékegyedek.

2. Minta: a halmazból, tételből minősítés céljára elkülönített termékmennyiség, az elemi minták összessége.

3. Ellen minta: a halmazból, tételből a mintával azonos időben és módon vett és lezárt minta, melyet a mintaadónál hagynak hátra.

4. Átlagminta: több tartályból álló tétel esetén az egyes tartályokból, azok térfogatának arányában elkülönített és összekevert termékből vett minta.

5. Húzott minta: a nagyobb tartályokban lévő tétel minden rétegéből, a mintavételhez használt eszköz - cső - egyenletes mozgatásával, húzásával vett minta.

6. Vizsgálat: a megmintázott termékhalmaz hivatalosan elfogadott módszerrel történő - érzékszervi, fizikai, kémiai, kiszerelési, jelölési, mikrobiológiai, toxikológiai, radiológiai - vizsgálata a fogyaszthatóság, forgalmazhatóság engedélyezésének érdekében.

5. §

(1) Az ellenőrzött termékből az ellenőrzés céljával összhangban, véletlenszerűen, a mennyiségtől függetlenül úgy kell mintát venni, hogy az a vizsgálat elvégzéséhez elegendő legyen. Ha a termékből a mintavételhez szükséges mennyiség nem áll rendelkezésre, kisebb mennyiségből is lehet mintát venni. Ezt a körülményt a mintavételi jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A mintába - a csomagolás és jelölés vizsgálata kivételével - csak ép, sérülésmentes csomagolási egységek választhatók.

(2) Az ellenőrzött termékhalmazt úgy kell megválasztani, hogy azonos termelői helyen gyártott, azonos megnevezésű, jelölésű és csomagolású (azonos nap, műszak, szállítmány) termékből álljon. A tárolás és a szállítás során a tartályban lévő termék minden egysége termékhalmaznak minősül.

6. §

(1) A mintavétel során meg kell állapítani a tétel mennyiségét és a tárolás körülményeit, majd ezt követően - figyelembe véve, hogy a mintavétel az előállítónál, forgalmazónál vagy vendéglátóhelyen történik - meg kell határozni a mintavételének módját, az elemi minták, illetve a minták számát és mennyiségét.

(2) A mintavételhez csak tiszta eszközt (lopó, mintavevő cső, palack, átlag- és húzott mintához alkalmazott edény) lehet használni és azt a mintavétel előtt a mintázandó termékkel legalább kétszer át kell öblíteni.

(3) Tartályban, tartálykocsiban lévő termékből húzott mintát, a szállító hordókból pedig - azonos tétel esetén - átlagmintát kell venni.

(4) Vezetékből mintát venni nem szabad.

(5) A mustból vett mintát, ha a mintavétel célja a cukorösszetétel meghatározása, 140 g/dm3-es nátrium-hidroxid oldattal (14% m/m), egyéb esetben 1 g/dm3 kénes savnak megfelelő kálium-metabiszulfittal kell tartósítani. A tartósítószer teljes mennyiségét fel kell oldani. A tartósítást, valamint a tartósítószer megnevezését a mérgezés veszélyére való figyelmeztetéssel a minta címkéjén és a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(6) Amennyiben az (1)-(5) bekezdésben leírt feltételek nem állnak fenn, a mintavevő ezektől eltérhet, amit jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

7. §

(1) A hatósági mintát és az ellenmintát úgy kell lezárni (pecsét, viaszpecsét vagy kengyelszerűen elhelyezett ragasztószalag), hogy a mintához a zárás megsértése nélkül hozzáférni ne lehessen. A mintát sorszámmal kell ellátni.

(2) A mintán fel kell tüntetni:

a) a tulajdonos, az előállító, a forgalmazó vagy a minta beküldője megnevezését (név, cégnév, lakcím, székhely, telephely),

b) a termék megnevezését, évjáratát,

c) a mintavétel helyét, és időpontját,

d) a minta által képviselt mennyiséget,

e) a mintavevő, az ellenőrzött vagy a minta beküldője aláírását és pecsétjét.

8. §

A mintavétel során eljáró személy köteles arról gondoskodni, hogy a vett minta sértetlenül, változás, károsodás nélkül, azonosítható módon, a lehető legrövidebb idő alatt kerüljön a laboratóriumba. A minta minőségéért a vizsgálat elvégzéséig a laboratórium felel.

9. §

(1) A hatósági mintavétel során az ellenőrzéssel megbízott személy köteles az ellenőrzöttet figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára tarthat igényt. Az ellenminta tárgyi feltételeit az ellenőrzött köteles biztosítani. Az ellenmintát az eljárás befejezéséig az ellenőrzött köteles vizsgálatra alkalmas állapotban megőrizni. Az ellenminta laboratóriumi vizsgálatra történő szállításáról az ellenőrzöttnek kell gondoskodnia.

(2) Ha az ellenőrzött az ellenmintára nem tart igényt, ezt a tényt a mintavételi jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(3) Nem tarthat ellenmintára igényt az ellenőrzött a helyszínen vele egyetértésben megállapított és jegyzőkönyvben felvett hiányosság, valamint közegészségügyi, illetve mikrobiológiai vizsgálatra történő mintavétel esetén.

10. §

(1) A laboratóriumba beérkezett mintákról nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásban a minta vételének és beérkezésének időpontját (év, hó, nap), továbbá a minta azonosításához szükséges minden adatot fel kell tüntetni.

(2) A vizsgálat eredményéről a laboratórium elemzési jegyzőkönyvet állít ki, amelyben a mért adatok mellett a meghatározáshoz használt vizsgálati módszert is fel kell tüntetni.

(3) A minta vizsgálatát a Magyar Borkönyv Hivatalos Borászati Vizsgálati Módszergyűjteményének megjelenéséig a vonatkozó szabványok előírásai szerinti módszerrel kell elvégezni.

(4) A minta vizsgálatára az előírttól eltérő módszer is használható, ha ehhez az ellenőrzött, illetve a vizsgálatot kérő hozzájárul.

11. §

(1) A hatóság köteles az általa vett, vagy hozzá beküldött mintát - ha ez hatáskörébe tartozik - megvizsgálni és a vizsgálat eredményéről az ellenőrzöttet vagy a vizsgálatot kérőt értesíteni.

(2) Az ellenőrző hatóságnak a vizsgálat eredményeként hozott határozata csak a mintával azonos jelölésű termékhalmazra, illetve a szállítmány teljes mennyiségére vonatkozhat.

Forrás

Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium

Lásd még: