Az elvarázsolt hegygerinc/Egy másik Valóság/Felvállalni a szenvedést

Az elvarázsolt hegygerinc‎‎ Egy másik Valóság/Felvállalni a szenvedést Dragó abban az évben többet tanult, mint egyesítve véve az előző éveket összesen. És nemcsak a harcművészetekre vonatkozólag, hanem úgy általában, amit az élettel kapcsolatosan előbb-utóbb meg kell tanulni. Visszaemlékezett arra, amikor még gyermekkorában A nevelője, Boldi mester azt mondta volt neki, hogy ha Damjanektől tanulhat, akkor bizony komoly harcossá fejlődhet majd. És több mint egy évet volt szerencséje, hogy együtt élhessen azzal az emberrel és attól az embertől tanulhatott, akinek képességét országszerte elismerik és akit annyira megszeretett, hogy az által egy olyan kimondottan csodálatos és új dolgot tapasztalt meg: az apához való ragaszkodás szeretetét. De mindezek ellenére fiúként mégis elhagyta az "apját". Pedig minden a rendjén működött és tökéletes volt a harmónia köztük. És lehetséges, hogy épp ezért választotta azt, hogy a továbbhaladás érdekében felbontsa a harmóniát, lehetőséget keresve hogy újabb értékek elsajátítására tehessen szert. Nem azért, mert már mindent megtanult volna az "apjától" vagy kimondottan magasabb szintekre vágyódott volna, hanem egyszerűen csak azért, mert valahonnan egy kimondottan erős belső késztetést érzett, hogy a harmóniát igenis fel kell bontani, mert az igazán magasztos dolgokat csak kimondottan a szenvedés és a rossz megtapasztalása által lehetséges elérni. Tisztában volt azzal, hogy mi a szép és mit jelent a harmónia. De azt is tudta, hogy ami szép, az könnyen becsaphat. Könnyen lehet csak kimondottan felszín. Ami szép, az nem lehet igaz is. Szépséggel nem lehet nagy csatákat megnyerni! Az eredményért meg kell dolgozni. Bátorság kell lebontani a régit ― még ha szép is ― és kellő erővel neki lendülni és felépíteni az újat. És ez csakis úgy jöhet létre, hogyha újabb nehéz, kínos helyzeteket vállal fel. Csak mindezek árán tudja megérteni az élet nagy igazságát. Az embernek élete során a szenvedésen így-is-úgyis végig kell mennie. Mindenkinek meg van a maga keresztje. De nem mindegy az, hogy hogyan szenved. Felvállalja azt a szenvedést, vagy az élet, a sors kényszeríti rá! Hát a fenegyerek Dragó nem akarta, hogy őt a sors kényszerítse rá a szenvedésre. Inkább ott hagyta Damjanek mellett a jólétet és maga vállalta fel a szenvedést annak érdekében, hogy az élet igazságait jobban megértse. És addig ment, amíg ennek a tökéletes módját meg nem találta. Saját akaratából! De azért néha elgondolkozott azon, hogy valójában nem-e épp a sors akaratából "vállalja fel" mindezt. Keresett, kutatott, hogy méltóképpen gyakorolhasson. De nem a hétköznapi dolgokban kereste a lehetőséget, hisz' az átlagnál felsőbb rendűnek érezte magát. Több napos bolyongás után egy hirdetés folytán talált rá egy olyan lehetőségre, amely épp neki felelt meg. Egy egyszerű plakát elolvasása hozta meg a döntő pillanatot, amely folytán nyomban neki is látott sorsa beteljesülésének közreműködésében. A toborzó táblán ez állt nagybetűkkel: AHOL A NÉV NEM SZÁMÍT! ― ugyanis a légóba való szolgálatot nem befolyásolja, hogy ki honnan jött és ki volt a civil életben. Ott úgyis egy teljesen más világ vár a belépőre és Dragó épp ennek a más világnak a fortélyait szabad akaratából akarta megtapasztalni saját bőrén. Rövid időn belül ― öt éves szerződést kötve, hivatalosan ― már Francia légiósként ― újoncként szerepelt egy Földközi tenger melletti kiképzőtáborban. ◄--- Előző lap:A Basánál                 ---► Következő lap:Igazi győzelem