Az elvarázsolt hegygerinc/Az Elvarázsolt Hegygerinc/Otthon a Komondor Pusztáján

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Az elvarázsolt hegygerinc‎‎


Az Elvarázsolt Hegygerinc/Otthon a Komondor Pusztáján


Azon az őszön Karakóban ismét volt bőven amiről pletykálni. Hisz' két fiatal ugyan olyan vállalkozásba kezdett, mind évek-kel ezelőtt Janka a Jarabói Damjanekkel. Aztán ezeknek vajon mikor törik bele a foguk a hegygerinc kemény oldalába…? Aztán ez a Jarabói kis "boszorkány" csak úgy a semmiből került elő. Azt is beszélik róla, hogy lehet, hogy Janka és Damjanek közös gyerekük…(?)… Vagy valami misztikus varázslat folytán az elhalálozott kislányuk lelke van benne… Az öregebbek közül sokan azt állították, hogy "Bolond Sári szelleme" még valamiképp működik a Komondor Pusztáján. Aztán még abban is kételkedni kezdtek, hogy Dragónak nem-e Janka az igazi anyja … (?)

De mindezektől a "háttérvéleményektől" eltekintve az élet boldogan folytatódott úgy az Erdő Csendje panzióban, mint a Komondor Pusztáján a kis házban, amelyet még a tél beállta előtt Dragó tökéletesen felújított. Csodálatos módon be is rendezkedtek. Még Janka és Damjanek is csodálkoztak ötletességükön. Ugyanis sok fontos szükségleti dolgot olyan kimondott egyszerűséggel oldottak meg, ami nekik annak idején eszükbe sem jutott volna. Mivel Dragónak az Erdőkerülői állás még nem intéződött el, egész napos programokkal együtt készültek fel a télre. A Dragó által ásott "pincét" rengeteg télire eltett tartalékkal rendezték be. Szedret, gombát, szilvát, almát, málélisztet, pityókát, hagymát, szalonnát, rizskását és sok más egyszerű szükségletet beszereztek. Ezenkívül egyre jobban megtelt a padlás is különböző szárított gyógynövénnyel és a környezet napról napra szebb és harmonikusabbá vált. Lénárd Domokos, amint le szakértette a helyzetüket, kezdett hinni abban, hogy ha okosan gondolkoznak, az is meg történhet, hogy még túlélik a telet, de csak akkor, ha megfelelőképpen tartják a kapcsolatot a "civilizációval". És meglehetősen okosan is gondolkoztak, mert ha az Erdő Csendje - Panzió "civilizációnak" mondható, akkor bizony Gréta és Dragó hűségesen meg is fogadták a Lénárd papa bölcs tanácsát. És azonkívül még nála is rendszeresen tettek látogatást. Ugyanis Lénárd Domokos annak ellenére, hogy menye nem volt különösen társadalom orientáltságú, mégis nagyon megkedvelte.


A tél beálltával , csaknem ugyan abban az időpontban mint a tavaly, ismét "különleges" vendégek érkeztek az Erdő Csendjébe. Ladóék ugyanis Karakón már második alkalommal élvezték ki a tél örömeit. Ladó nem győzött csodálkozni, hogy abból a koszos-füstös kis kunyhóból milyen barátságos otthont varázsoltak. Azon nem csodálkozott, hogy ketten ott a vadonban laknak, hisz' már eleget hozzá volt szokva a Gréta furcsaságához és az sem volt feltűnő, hogy párja is szintén olyan mint ő. Feleségével együtt nagyon meg voltak nyugodva, hogy Gréta "jó helyre került", és hogy általa olyan barátokra tettek szert, mint Janka és Damjanek. Viszont Lénárd Domokos nem tudta pontosan, hogy ki is igazán az ő apatársa-anyatársa…(?) És éppen ezért mindkét családdal igazából "tartotta a rokonságot" és a Komondor pusztán gyakoriak voltak a rokoni találkozások.

Gréta pedig ígéretéhez hűen, amint a tavasz eljött, az Erdő Csendje-panziót és környékét varázslatosan átformálta. Ízlésesen elbokrosított barátságos kis lugast alakított, amelyet minden irányban különböző, virágokkal szegélyezett kis ösvények szeltek át. A kis-patak medrét az erdő harmóniájához alakította. Kövekkel szegélyezett medrét is bokros, virágos buja növény-világ díszítette. Fákat, virágokat ültetett még a panzióhoz vezető utacska mentén is. És nemcsak a vendégek, hanem még az arajárók is megcsodálták a hangulatos ízléses elrendezést.

Janka és Damjanek boldogan tudatosíthatták magukban, hogy közösen létrehozott megélhetési forrásukba egy olyan drága kis lény tette bele teljesen a lelkét, akit mindketten kimondhatatlan szeretettel fogadtak a szívükbe. Ha segítségről volt szó Dragó is mindig készenlétben volt. Úgy a panziót, mint a Komondoron való tennivalókat mindig közös erővel vitték véghez és az idők folyamán egyre tökéletesebb harmóniába kerültek egymással.

A továbbiakban aztán sikerült edzőtáborokat is megszervezni és a "Kis csapattal" újból felvenni a kapcsolatot. Bővült a baráti kör, újabb tanítványok jelentek meg és egy megfelelőképpen kialakított hálózatot hoztak létre, amely egyértelműen gyarapította panzió ― és a Komondor Pusztája ― népszerűségét is.

Dragónak végül is aztán elrendeződött a Vadőri állás és nem sokkal azután a hely dolga is úgy intéződött, hogy mivel a területet nem tudták megvenni, hát egyszerűen adót fizettek róla. Dragó kimondottan szerette munkáját, nagyon sokat járta az erdőt, de mindig volt ideje szeretteivel is együtt lenni. Grétával együtt tökéletes párt alkottak, kimondott harmóniában éltek és nagyon jól megértették egymást. Dragó, mivel másfelé is járt, fizetése, (nyugdíja) volt, a pénzzel kapcsolatos dolgokat ő intézte mindig. Néhány kecskét vett, nyulakat, majorságot és kutyát.

Gréta leginkább fent volt az erdőn, a ház körüli dolgok intézése mellett nagyon jól ismerte az erdő ajándékként felkínált megélhetési forrásait. A szabadságot élvezve, örömmel telten mindig az évszakoknak megfelelően kereste fel az áldást nyújtó lehetőségeket. Gyógynövényeket gyűjtött, és különlegességeket kotyvasztott belőlük. Különböző gombákat tartósított, erjesztett, savanyított és erdei gyümölcsöket is nagy mennyiségben szedett. És mindezekből a különlegességekből el is látta a rokonságot. Teljesen tökéletesnek találta ― Dragóval együtt ― azt az életformát odafent. Egyáltalán nem vágyódott vissza a nyüzsgő zajos világba. Nem állott fenn az, hogy "megszokta" a kényelmet és nehezére esik alkalmazkodni a "primitív" környezethez. Úgy a testi, lelki, környezeti higiénia és a tisztaság mindig kimondottan jelentős szerepet játszott az életében. Ezek nélkül az általa oly nagyon előtérbe helyezett harmónia nem is valósulhatna meg soha. Boldog volt, hogy szeretet áraszthatott maga körül, boldog volt, hogy szerethet és hogy szeretik. Igazán különös érzés akkor járta át, amikor egyszer aztán egy egészséges fiúgyermeknek adott életet. Egy új kis lény, aki kettőjük szerelmének gyümölcseként jelentkezett. Akit kimondhatatlan szeretettel vesznek körül és aki képes egymaga akkora változást előidézi az életükben. Dragónak sokkal több időt kellett családja mellett töltenie, főleg, amikor beköszöntött a tél.


Jankáék visszaemlékeztek azokra az időkre, amikor ők is ugyanúgy ― ugyanott ― megélték azt a helyzetet. Tudták teendőjüket, de jól jött a háttérből való irányítás is. Nekik ott volt Sári, aki az erőt, az energiát adta. De Grétának és Dragónak ki adja meg mindezt? Hisz' ők ketten kellene tanácsot adjanak, hisz' ők a tapasztaltak, ők élték meg mindazokat a pillanatokat épp úgy mint ahogyan nekik kell megélniük… És mégis, amint fel járogattak hozzuk látták, hogy ezt mind már elsajátították valahonnan. Gréta, Sárihoz hasonló belső erővel és bizalommal tesz eleget minden egyes napi feladatainak elvégzéséhez. A fontossági sorrendben a gyermek került előtérben, de nem aggódik, nem zúgolódik, ha valami nem a rendjén megy, nem türelmetlenkedik, hanem minden napot úgy fogad el ahogy van.

Janka és Damjanek egyöntetűen állapították meg, hogy Gréta és Dragó igenis rendelkeznek mindazokkal a képességekkel, amelyekkel bizony ők annak idején nem rendelkeztek. És a másodszori találkozásuk után, még gyerek nélkül sem tudtak eleget tenni a gyermek korukban fogant álmuk valóráváltásának. Nem tudtak engedelmeskedni az Erdő Hívásának. Ők már hivatkoztak arra, hogy bizony megszokták a kényelmet és mivel nagyon szerették a munkájukat, megelégedtek azzal, hogy a Komondor közelében élhetnek és időnkét "újjászületni" ki tudnak járni oda. Miután Gréta megszülte a második gyerekét, Dragó felépítette számukra a házat, de folytonosan azért mégsem tudtak ott fent élni. Mindketten szerették a megélhetésükért folytattatott munkájukat és huzamosabb időn keresztül nem tudtak volna élni már kimondottan abban a környezetben. Így megelégedtek azzal, hogy csak mint "kirándulókként" élvezhették az erdő csöndes simogató hangját.

Az Erdő Éneke őket csak kimondottan az egymáshoz való kapcsolódásban segítette őket, az erdőhöz való közvetlen kapcsolódáshoz csak Grétának és Dragónak adta meg a kellő belső erőt. És időnként, amikor régi emlékeiket felelevenítve a Komondor Pusztáján jártak, volt idejük elgondolkozniuk szeretett Tanítójuknak az annak idején elhangzott beszédein, hogy milyen "örökséget" is kaptak ők akkor… és ki az az Előd? — aki mellé Sárit temették. És eszükbe jutott még az is, hogy bizony meglehet, hogy nem is ők az igazi örökösök ― hisz' ők nem "tartottak ki". Az Erdő Énekét ők csak kegyelemből kapták meg az egymáshoz való visszatalálásuk kegyelmében. És az elhagyott sírhant valójában nem a Dea sírja hanem az Előd-nek az elhagyott, elfelejtett sírhantja. Tehát az igazi örökösök nem ők, hanem "az Utódaik."


***


Aztán sok sok idővel később, amikor a Komondor Pusztája-beli gyerekek megnőttek és amint Dragó minden nap iskolába hordozta őket, Janka és Damjanek sokszor elgondolkoztak azon, hogy vajon az élet miként is alakul majd tovább?

Az igazi örökösök ott élnek és minden nap hallgassák az Erdő Szellemének tanítását, az Erdő Énekét … És Dragó közben iskolába hordozza gyerekeit…

Aztán vajon eljön-e az az idő, amikor majd a felcseperedett junior Dragó is ugyanúgy fogja hordozni az ő gyerekeit is az iskolába…?

És az élettörténetnek hol a vége…?
De csak egy élettörténetnek. Mert a Vég, mindig egy új Kezdetet jelent.
Vége semminek sem lehet! - Vagy talán egy másik élettörténet…???


***



Egy férfi és egy nő állnak a Kormos Tetőn, ahonnan be lehet látni az egész tájat. Kelet felől a Jarabói részt, ahol az aljban a Túr-Turi kanyarog, Nyugat felől pedig a Karakói részt a Hammas patakkal és látni lehet az Onga délceg csúcsát is amely a leghosszabb ideig őrzi a Nap rávetődő sugarait.

― Hát ez az a hely, ahol a regényed cselekménye játszódik? ― kérdi a nő a férfitől.

― Ez! … ― feleli az távolba nézően. ― Mindennek és mindenkinek megvan a maga élettörténete és külön-külön mind meg lehetne azokat írni… Minden helynek… minden embernek… minden párkapcsolatnak meg van a maga élettörténete…

― És a miénket vajon ki fogja majd megírni …? ― kérdi eltűnődve a nő.

A férfi ránéz a nőre és megsimogatja a finom arcát, majd tekintetét visszavetítve a távoli hegyek felé, mintha onnan próbálna feleletet adni.

― Talán majd az utódaink…


***



Aztán sok-sok idővel később… – Talán a jövőben… (?)
… Amikor már elképzelhetetlen, hogy generációk hangolódjanak rá elődeik belső indíttatásaira, a Komondor Pusztáján lévő házaknak már csak maradványai látszanak. – Begyepesedett minden körülöttük… Az ott lakók közül egyedül csak Gréta maradt, akinek sok-sok próbatételt átélve sikerült kapcsolatát fenntartania az Erdő Szellemével. Igaz, hogy már nem a Komondor Pusztáján hallgatja az Erdő Énekét, hanem valahol az Onga csúcsa körül él magányosan egy kis kunyhóban. A helybéliek "Félnótás Krétának" hívják és nem sokat törődnek véle.
Aztán ez a Félnótás Kréta egy nap hazafelé tartva, két gyereket vesz észre kunyhója előtt… És épp akkor kiált rájuk, amikor az egyikük belöki a rozoga kis ajtót…
― Mit kerestek ti itt ?
És azok ketten amint visszanéznek rá, szemeikből nem félelem tükröződik, hanem az Erdő Szellemének Örökkévaló Éltető Ereje.



Vége



Egy furcsa módon ellopott tanítás részlete, amelyet egy alkalommal Félnótás Kréta intéz a két gyerekhez:


― Menjetek csak! Éljétek ki az életet a valóságban! És csak azután gyertek vissza! Ha én már nem leszek itt, majd lesz más helyettem. De a fő, hogy ti felkeressétek ezt a helyet és örökösöket hozzatok ide. Ez feladat számotokra! – És nem kell feltétlen itt élnetek!!! – Lélekben kell ráhangolódnotok az Erdő hívására. Rendszeresen felkeresitek a helyet, épp úgy, mint sokak a templomokat. És minden alkalommal felújítsátok a kapcsolatot az Erdő Szellemével. De az Erdő Szelleme mások lelkét is számon kéri majd tőletek! Kell tudjátok, hogy ez az a hely, ahol a lélek útjának tanítása nem anyagi érdekeltségekből történik. Nem pénzért folynak az előadások. Hanem a lelkek fejlődése érdekében, amely hozzájárul egy közös karma megéléséhez. Közös Karma, közös sors, csak az nem mindegy éppen, hogy ki miként éli meg. Ezért teszünk különbséget, hogy egyik embernek jobban megy sora, mint a másiknak… Holott úgy boldog, mint boldogtalan egy és ugyanazon pohárból isznak, de léthelyzetükről való megítéléseik mégis különbözőek. - "A pohár félig tele van, vagy félig üres." ― Ki ezt hogyan értelmezi… (?)



◄--- Előző lap:A Menyegző                 ---► Következő lap: Az elvarázsolt hegygerinc