Az elvarázsolt hegygerinc/Az élet megy tovább/Karrier

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Az elvarázsolt hegygerinc‎‎


Az élet megy tovább/Karrier


Janka férjhez nem ment ugyan Alexhoz, de élettársként kimondottan modern házaséletet éltek és a meglehetősen zsúfolt napi tevékenységeik végett nem sokat találkoztak. Az anyagi területen meglehetősen sikeresnek mondhatta magát. Lassan-lassan egy olyan új életformába rázódott bele, amelyben komoly kreativitást felmutatva kibontakoztathatta tehetségét. Vezetői tisztségbe került, ahol egyre elfoglaltabbá vált és főképp hivatásának, karrierének élve már elfeledkezett arról, hogy régebb még a nosztalgikus emlékek hol simogatva, hol pedig fájdalmat keltve meg-meg érintették. Feledett minden múlttal kapcsolatos epizódot, csak kimondottan a jelennek élt. Nem kínozták az emlékek, anyagi ― megélhetőségi gondjai egyáltalán nem voltak, külön autóval járt, kelt különböző utakat tett, "világot látott", intézkedett, de mindezek ellenére azért lelke mélyén valahol még sem volt elégedett.

Az utóbbi években amióta mindketten jelentős karriert futottak be, azt vették észre, hogy nagymértékben megváltoztak. A közös problémáikat ― ha voltak egyáltalán ― sehogy sem voltak képesek együtt megoldani. Mindketten külön utakon harcolva magas szintű stressz állapotokban tértek haza a meglehetősen luxus körülmények közt elrendezett otthonukba és néha még azon sem maradt idejük sajnálkozni, hogy még csak egy közös beszéd témájuk sem akad. Azonban, hogy mindezeket a hiányosságokat ellensúlyozzák, időnként különféle elit társaságokban, különféle összejöveteleket szerveztek, ahol némileg le vezethették feszültségeiket, de mindketten fájdalmasan tapasztalhatták, hogy lelki kapcsolatukon ezek egyáltalán semmit sem segítenek.

Janka elégedetlensége igazából onnan indult, hogy az utóbbi időben Alexet a hatalom tudat nagyon más emberré alakította. Túlságosan magabiztossá vált és abban a tudatban kezdett gondolkodni, hogy képes mindent megszereznie magának. ― A lelki harmónia megteremtésén kívül. ― De ez őt nem nagyon érdekelte. Janka már többször elgondolkozott azon, hogy valamiképpen változtatnia kellene ezen a kimondottan érzelmek nélküli életformán, de sajnálkozva tapasztalta azt is, hogy bizony a jólét fenntartásához némileg szükséges is az érzelemmentes beállítottság. Az ilyen gondolkozások közepette, sajnálkozva kellett megállapítania, hogy ― az érzelmeket illetően ― ő maga is mennyire megváltozott. Ugyanis, amikor Alex egy alkalommal egy meglehetősen durva dolgot állapított meg a szomszédjukkal kapcsolatosan, meglehetősen hidegen és érzelemmentesen fogadta a dolgot. Tudván azt, hogy ez mégsem az alaptermészetéhez tartozik. (Vagy csak tartozott??)

Jankának nem nagyon volt ideje különösebb barátságot fenntartani a szomszédokkal, de ― eleinte ― néha a kerten keresztül még el-el beszélgettek. Viszont, amióta Alextól értesült a pedagógus szomszéd meglehetősen perverz módszeréről, azóta teljesen ellenszenvesen érzett az egész család iránt. Ugyanis a tanár úr egy kiskorú lányt "felpártolt" az árvaházból, de csak azért, hogy szexuális perverzitását kiélhesse rajta. És a felesége annyira együgyű, hogy ebből még csak nem is gyanít sem-mit, mert ugyanis gyermektelenek és maholnap még örökbe veszik a "szegény kis árvát" aki már ebben a korban bizonyára kimondottan magas szintű fejlettség birtokában lehet, az "örömszerzéssel" kapcsolatosan.

És Janka éppen itt, ennél a pontnál érezte magában azt, hogy lelkileg mennyire megváltozott. Ugyanis "megfeledkezett arról, hogy honnan indult". Hogy annak idején ő is csaknem hasonló helyzetbe került és bizony csak nagyon kevés választotta el attól, hogy ne kerüljön ő is épp olyan helyzetbe, mint ez a kislány túl-felől. De ennek ellenére ― az együttérzés helyett ― mélységes megvetést érzett a lány iránt, mivel tizennégy éves kora ellenére meztelensége mutogatásával kiprovokálta férfi ösztönöket a tanárából, aki ebből kifolyólag meglehetősen csúfosan el is rontotta a családi életét.

Az utóbbi időben Alex meglehetősen érezte, hogy nagyot romlott a Jankával való szexuális kapcsolatuk. Valamiképp úgy érezte, hogy a nő, valahogy olyan elhidegülten viszonyul mindenféle közeledésére, mintha nem tartana különösebb igény már rá. Erről viszont beszélgetni teljesen fölösleges volt és úgy vette észre, hogy Janka már "beletörődött" ebbe a hiányosságba. Mivel a hibát kimondottan partnerében kereste, eszébe sem jutott, hogy életvitelükön valami módon változtatniuk kéne. Nem túl sok töprengés után egyedül próbálkozott változtatni a helyzeten. És befolyásos ember lévén, mégpedig sikeresen. Élve azzal a hatalmával, hogy képes megfelelőképpen manipulálni a nőket még szexuális vonatkozásban is. Több sikerélmény után meglehetős magabiztossággal abba tudatba került, hogy befolyásával mindent elérhet ezen a területen is. Így kicsidenként újabb és újabb meghódítatlan területek felé vetette érdeklődését.

Amikor Adi gondterhelten részletezte a tanítványával megélt különös helyzetét, előre együtt érzően reagált a hallottakra, hisz' magáévá téve a dolgokat, az ilyesmi bizony vele is könnyen megeshet. Egy bizonyos ideig tartotta is a szavát, nem beszélt senkinek a dologról. De aztán, amikor észrevette, hogy Adi micsoda agyafúrt módon "oldotta meg" ezt a meglehetősen kényes problémát, hát elszörnyülködött és nem állta meg, hogy Jankával ― titokban ― ne említse meg a dolgot. A további kötelességének tartott intézkedéseket a gyerekkori viszonyukra való tekintettel egyszerűen elmulasztotta, viszont meglehetős undort érezve barátja iránt, még a vele való találkozást is elkerülte és kimondottan nehéz állapotban érezte magát, valahányszor csak átpillantott a közkerten.

Azonban egy idő után azt vette észre, hogy nehéz állapota nem kimondottan undorból adódott, hanem egy fajta irigységből. Ugyanis amikor még Adi a csodálatos kislányka fürdőzéséről tett említést, akkor ő bizonyos "apró részleteket" képekbe formáltan fantáziába öntve titokban sokszor visszapörgette magának és hova tovább egyre nagyobb vágyat érzett az iránt, hogy ne csak "másnak" lehessen része ilyen csodálatos "nem mindennapi" eseményben. Aztán amint nap mint nap még láthatta is őket, amint oly meghitt barátságban társalognak, hát "jogosan lázadt a sorsa ellen!" Arra gondolt, hogy ha már közös a titok, miért ne osztozhatnának közösen az élményekben is. És ha netalán Adi ellenkezni próbál, hát valahol azért sakkban tudja tartani…!

Egy kimondottan előnyös és a helyzetnek épp megfelelő alkalmat választott ki a "nem mindennapi" esemény élethű megéléséhez. Már kezdett elege lenni a távolságból történő vágyódásokból, hát itt az idő, amikor ― ki-ki a maga portáján ― épp a lánnyal ketten maradtak. Mivel előre mindig ki szokta puhatolni az "áldozatok" gyengébb pontjait, amelyekre kellő hatalmi befolyást képes gyakorolni, hát Grétát azzal kezdte ijesztgetni, hogy ha kitudódik, hogy nem hivatalos formában tartózkodik a Ladó családnál, bizony nagyon rossz helyre kerülhet. Csak épp ott esett tévedésbe amikor azt hitte, hogy Gréta tényleg a Ladó szexuális vágyainak kielégítései végett honosodott meg a családnál. Teljesen nyeregben érezve magát, "biztosra ment" a dologban. Szegény kis Grétának fogalma sem volt, hogy mitől beszél ez a "rossz ember". Csak egy dolgot szeretett volna megtenni. Mégpedig a lehető leggyorsabban a házba beszaladni. Viszont Alex, már kellőképpen tisztában volt a lány menekülési módszerével és csakúgy reflexből elkapta a csuklóját.

― Olyan helyre váglak be, ahol még napvilágot sem fogsz látni, nemhogy "eltávozásokkal" szórakozz.

Gréta annyira megijedt, már akkor, amikor a férfi egyszerűen átjött hozzá, hogy szóhoz sem jutott. Egyben a Bagolyvárnál megélt pillanatok durva emlékei jutottak az eszébe. Istenem! Mit akar ez a "rossz ember"?? … De már érezte, amint magasba emeli és viszi valahová… Át a másik udvarra… Istenem megint egy "lyukba", mint a Bagolyvárnál…

― Engedjen el! Engedjen el! Engedjen el! ― kezdett hirtelen hangosan kiabálni, de erre egy akkora pofont kapott, hogy egyből elakadt a hangja.

― Elhallgass és vetkőzz le! ― szólt rá parancsolóan a férfi. Gréta kissé kábultan, de határozott pozícióban húzódott a helyiség egyik szöglete felé.

― Na rajta! Csak úgy mint Ladó tanár úr előtt! Neki levetkőztél! Nem??

Gréta nagyon meg volt ijedve, de komoly elhatározással volt, hogy amennyiből teheti védekezni fog. A kapott pofontól aránylag magához tért és lélegzetet vet, hogy egy újabbat kiáltson. Azonban ezt semmiképp nem tudta megvalósítani, mert Alex észrevette szándékát és durván befogta a száját.

― Ne próbálj játszani velem, mert kicsinállak érted? Teljesen tönkreteszlek! Gréta viszont a fenyegetésből nem sokat értett. Megvárta, amíg a férfi elveszi a nagy kezét a szájától és nyomban felkiáltott. Alex ettől nem lett különösen ideges, hisz' jól megtervezett volt az akció. Dulakodás közben közelebb került a lányhoz, aki közben ki akart szaladni az udvarra. Gréta, amint meggyőződött, hogy nincs menekvése, amit a férfi magához szorította, apró fogaival hirtelen beleharapott a férfi nyakának alsó részébe. De úgy, hogy még a vér is kezdett folyni. Alex felordított és nagy erővel úgy meg penderítette a lányt, hogy az néhány méternyire tőle csaknem eszméletlenül terült el a földön. Aztán oda ugrott hozzá és fültőn vágta, amitől Gréta elájult. Aztán "finoman" levetkőztette és üggyel-bajjal, kínlódással valahogy levezette felpörgetett ösztöneit a tehetetlen kislányon.

Gréta még magához sem tért, amikor Alex már további intézkedésekhez folyamodott. Ugyanis a terv részeként szerepelt az is, hogy kimondottan titkos hívójelre "hivatalos" személyek jelentek meg és Grétát azonnal egy "gyermek jogvédelem" által kijelölt "biztonságosabb helyre" helyezték át. Gréta testében hasogató fájdalmat és minden felőlről fenyegető ürességet érezve mindezeket úgy élte meg, mintha nem is ezen a világon lett volna. Azt sem tudta, hogy pontosan mi is történik vele. Amint később valamiképp kezdett helyrejönni egy kimondottan undorító és kiszolgáltatottság-érzet lett úrrá rajta. De nem sokáig, mert kapott egy "nyugtató" injekciót és azzal ismét vissza zuhant a zavarosan kavargó álomvilágba.

Amikor Ladóék hazakerültek természetesen fogalmuk sem volt, hogy mi lehetett Grétával. Ladó keresésére indult, egyre idegesebb lett és csaknem magán kívül volt, amikor semmi eredmény nélkül már összejárt minden elképzelhető helyet. Természetesen senki nem tudott semmiről semmit és Gréta eltűnéséért mindenki Ladó tette felelőssé. Deklarációk sorozatait megírva olyan tortúrán ment keresztül, hogy végül idegösszeomlással be kellett szállítani a kórházba. És csak későre derült ki, hogy Grétát "biztonsági okokból" egy másik intézetbe, egy másik városba "védelem és átnevelés alá" helyezték.

A befolyásos Alex egy idő után szorongani kezdett, mert már érezte, hogy kissé túl lőtt a célon. Ugyanis kissé túlértékelte a hatalmát és befolyásosságát, amikor Grétát "átpasszolta" egyik szigorított intézménynek, arra gondolván, hogy a megfelelőképpen adagolt bódító injekciók által majd minden el fog simulni. Amint Ladó ki került a kórházból, kissé józanabbul gondolkodva bizony a szálak a gyerekkori baráthoz a "bizalom" alapjához vezették vissza, hogy honnan is indulhatott ki ez az egész kálvária. Alex leírhatatlan sértődöttséggel tagadott mindent, de a végső szembesítésekkor mindenre egyértelműen fény derült és bizony bár mekkora elismert és nagy ember volt tettéért neki is felelnie kellett.

Jankában, amikor az igazság egyszerre tudatosult, mintha lelkileg teljesen kicserélődött volna. Ugyanis ő először Alexnek hitt és csak a végén kezdett gyanakodni. De amikor tudomást szerzett a nyakán való sebről, akkor már nem gyanakodott tovább, hanem már mindenki előtt tudta, hogy immár második alkalommal került össze egy perverz alakkal.

Tejesen áthangolódva egészen más szemszögből közelített a Gréta és az Adi kapcsolatához. Szeretett volna közelükben maradni és jobban megismerkedni Grétával de végképp megundorodva még a környezettől is, vissza költözött a saját lakásába és ott a városnak egy teljesen más részében és teljesen más körülmények közt folytatta tovább az életét.



◄--- Előző lap:Árván maradva                 ---► Következő lap:Tisztulás