A Bak kardinális jegy, a fix kereszthez tartozó Vízöntő hangulatiságát adja. Itt adódik majd egy kardinális fontosságú kérdés: hangulat (azaz ráérzés) alapján tudjuk-e mást is meggyőzően, fixre tisztázni, ki a fellépő fiú – mert ha nem, akkor nem lesz hihető (követhető és így sikeres) a további utunk. Ennyi bevezető után térjünk rá a balladára.
A fiú a Vízöntőhöz és az azt felidéző nagy folyóhoz ér. Így meg sem lepődünk, ha észrevesszük, hogy az előző versben [1]Arany épp a locsolásról-öntözőkannáról (vízöntői tevékenység!) illetve a természetről és annak erejével szembemenő ember munkájáról ír és ironizál, előkészítve a terepet a Vízöntőnek (~ a hídnak), még az Oroszlánban (augusztus 17-i keltezésű amaz verse) – hasonlóképp a hidat megépítő munkásokhoz, a ballada első téridőegységének.
A fiú a Dunához, annak hídjához és így az azokat szimbolizáló Vízöntő jegyéhez érkezik az ennek a hangulatát adó, földes-magába záró Bakból, azaz a kártyabarlangból. Ez a Vízöntő szellemiséghez képest - amibe majd a balladában annak olvasása során a kiséves olvasási irányt, Bak-Vízöntő-Halak (jobbról balra haladva)azaz az ábrát szemlélve jobbról balra tartva behaladunk – már múlt. A „Kettő vagy semmi” - erős indulatot mutató sorokban - a Bakban erőben lévő Marssal, míg a versszakot záró - „Egy fiatal élet-remény” - megnyilatkozásban az életet generáló, életet adó Jupiterrel találkozhatunk. Ez mindenképp egy generálist juttat az eszünkbe, akivel a versbéli kártyás fiú kicsit később tényleg szinte atya-fiú viszonyt ápolt: Bemet. A kártyázás kapcsán az ördög bibliája metaforás kifejezést is megemlíthetjük, hiszen a Bak zárlatú versen – Az ünneprontók végkifejletében – gondoljunk vissza, az ördög(…re nagyon emlékeztető valaki) muzsikált - hogy kit is látunk benne, teljesen nézőpontunk kérdésének függvénye. Hasonló vércsöpp ült a táncosok homlokán, mint a fiúnak a második versszak második sorában fog.
A Bak hangulat leírása nagyon erősen idéz egy valódi Bakot – aki épp abban a csillagászati hónapban született (v.ö. pl. Hunnia: „Akarta a fene…” 1996 március) Forduljunk Petőfi Kerényi Frigyeshez írt Úti leveleihez, ha pontosabban szeretnénk tudni, kit is rejt Arany balladája a vers kezdetén fellépő kártyás fiú alakjában. Kilétének tisztázása fontos kérdésnek tűnik. Hosszabban is idéznénk az írásából:
Szebbnél szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal; tövében Tarcal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek, hosszú sorban; alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralomvölgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra-balra, előre-hátra; úgy nekilelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt: felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel... - hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben, februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egypár huszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes-egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élőlénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Épen szemközt jött. Arcomon meg fagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és nyomorúsága fakasztott.
Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg a szeme egy szegény, rongyos kis vándorszínészen?... A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. - E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty. – (kiemelés tőlünk)
(11. levél, Sárospatak, 1847, július 9)
Véleményünk szerint sikerült tárgyilagos választ kapni egy kérdésre: igaz-e az a pszeudo-anekdota, miszerint „gondolta a fene”. Számunkra nagyon úgy tűnik, hogy nem, mert Arany bizony Petőfire gondolt, mikor jelen verse főhősét mintázza a Margit-szigeten. Kiderül egy csapásra az is, milyen kártyajátékot játszott e fiú, mielőtt belekeveredett a hídavatás forgatagába: huszonegyezett. Pontosan ilyen korú volt ugyanis Petőfi, mikor 1844 februárjában betoppant és berobbant (marsi erőnlét!) az irodalmi közéletbe, amit Vörösmarty akkori lakásajtaja kiválóan szimbolizál.
Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Petőfi Úti levelei közül az idézettet megelőző ténylegesen barlang leírását tartalmazza. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett e völgybe, még pedig csepegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez képest semmi, de minthogy ebbe nem fáklyákkal, hanem csak gyertyákkal járnak, az aggtelekinél sokkal tisztább, fényesebb s ez pótolja némileg a nagyszerűséget. Egész délután itt mulattunk, késő este tértünk haza, én különösen elfáradva a kéjtől. (10. levél - részlet)
Az arcán a fiúnak - így Petőfit szólítja szintén, szinte számtalan levélben Arany - a vérgyöngy vörössége még Petőfi „névadójának”, a Vörösmartynak nevében rejlő színnel is egybecseng. („… - a fiúnak/Vérgyöngy izzad ki homlokán.”)
Olyan benyomása támadhat az embernek olvasva a Híd-avatást - és mellé a 11-es Úti levelet -, mintha keresztelőn lenne… („lett pénzem és nevem”) Iménti Petőfi útleírás sorszáma is 11-es és így a Vízöntőre utal, mert ha a jegyeket sorba szedjük a Kostól a Halakig, a 11 épp a Vízöntőé.
A vérgyöngy (egyszerű) metaforából több felé vezetnek az asszociációs lehetőségek.
a) az Krisztus töviskoronája nyomán is előbuggyanhat – így a krisztusságra emlékeztet –, de nem a kereszthalálra, hisz a keresztelés és a kereszthalál között még több év eltelt. Mintha „fordítva” történnének események, ha párhuzamba állítjuk a jézusi életutat és Petőfiét – aki itt kapott nevet. (Ennek a Jézus-Petőfi párhuzamnak a precessziós értelmezéskor, annak is a legelején lesz jelentősége - ami a vers legvége a jelenlegi kiséves olvasatban.)
b) 33 év. Ennyi telt el, ennyit várt Arany a Híd-avatás balladájának megírásával Petőfi és Vörösmarty megismerkedése után - a közhiedelemmel ellentétben, mely szerint a balladát a híd átadására írta volna. Azt valójában már 1876 áprilisában átadták, amihez képest Arany még másfél évet várt - és ebből megint az derül ki, itt a fiú és nem a híd a legfőbb szereplő. A híd csak kellék, kulissza: arra várt Arany, hogy kiteljék az idő és eljöjjön a kellő alkalom.
Számolt az idővel… Lássuk meg, hogy Petőfi (1844-es) látogatása február havába esett, amihez képest az augusztus 22-i keletkezési dátum épp fél évvel későbbi. Aki ÍGY szerkeszt és várja az alkalmat, az mit is akar? Elég biztos, hogy akarhat valamit, mivel az egymással szemközti jegyek – pl Oroszlán-Vízöntő – testi-szellemi kapcsolatban állanak. Tehát: itt kigondolnak valamit, ami fél évvel később ott testet is ölt… [2] Nem születési idejét véve figyelembe Arany Oroszlán volt [3], amely karma nagy sebeket ejthet… (Az Akadémia székházából épp a Lánchidat őrző oroszlán karmára látni…)
A gyöngy a Holdhoz kapcsolódik, így az anyasághoz-pátyolgatáshoz. Petőfi második apja Vörösmarty volt… (lesz Sándornak egy lelki atyja is!)
De adódik Petőfi és Vörösmarty viszonyát tovább elemezve a Jézus – Keresztelő Szent János-analógia: Keresztelő Szent János félreáll az útból - én alászállok, hogy te felemelkedhess -, azaz a régi, pátoszos, lassan idejemúlt, szűk rétegnek szóló Vörösmarty-fémjelezte költészetnek háttérbe kellett vonulnia, hogy Petőfi (és Arany, Tompa) népnemzeti irányvonala kibontakozhasson. De természetesen elképzelhető egy másféle, Kain-Ábel-féle analógia is, amely viszont az egyik fél teljes megsemmisüléséhez vezet. Ez a teljesen megsemmisített irányzat lenne az Ábel-féle Vörösmarty-vonal…
A fiú ott se volt a hídavatáson – hiszen épp kártyázott… Ez alatt indult el a cselekmény és nyitotta meg (szentelte föl) a hidat a pap, a pontifex maximus helyettese, a csak rejtett erőben lévő Jupiter - a Vízöntő csak rejtve „dolgozó” munkása -, kezében a felszenteléskor használt szenteltvíztartóval (aspersorium).
Arany adja sok jelét, hogy jól helyeztük el a balladát. A Bakkal és a ráutaló barlanggal kezdi, de Vízöntő képjelként - emez szenteltvíztartó mellett - hoz egy keletről való zászlót is. („Még rajta zászlók lengenek:”) Szibériai Zodiákusábrákon a Vízöntő helyén épp zászlót vivő alak látszik, amely zászló alatt árad a tömeg pl. május elsejét vagy november hetedikét ünnepelni. [4] Figyeljük meg, Szibéria (kelet) játszik még szerepet a balladaértelmezésben.
Majd érkezik a körmenet (processzió) – milyen vidáman rejti is el Arany, hogy a ballada precesszióban is végigböngészendő… („Ma szentelé föl a komoly hit,/És vidám zenével körmenet /Nyeré „Szűz-Szent Margit nevet”) A kedélyességet – még közel a barlang, ahonnan a vidám hangulat árad – a nevet és a vidám szó is jelzi. Milyen komoly lehet ez a hit… A híd is komoly építmény, de már mint emberi alkotás. A Vízöntőre a locsogás-fecsegés, jókedv, csilingelés, majd az utána nem sokkal leálló eseménysor lesz jellemző jegytulajdonsági szinten.
Gondoljunk a szemközti balladára: ugyanez történt ott is, csak az ok-okozat cserélődik fel: itt cél van, ott ok… Petőfi fel Pestre azért megy, hogy legyen olvasója (azaz közönsége), Erzsébet királyné osdaát pedig azért vár, mert nincs olvasója (azaz rózsafüzére): mindkét balladai cselekvés leállása egy olvasóval függ össze, irányuk azonban ellentétes (Érthető, hisz az évkör ellentétes pontjain helyezkednek el.) E két olvasó nem szinoním, hanem többjelentésű. (ami azonban nem homonímia!)
A téridő-rendszer itt kiemelkedően fontos szerepet kap a ballada egészének megértése szempontjából. Külön idősíkok indulnak el - ezzel mintha az idő térhez képest meghatározó, dominánsabb szerepét hangsúlyozná. Két idősík létezik
1) a hídavatás valós - versbéli - ideje
2) Petőfi „játékideje”
A kettő azonban egyszer – hézagmentesen – találkozik és egymásba átmegy - hasonlóan ahhoz, ahogy a két Duna-ág találkozik és összefolyik a Margit híd alatt és után. Kiderül így az is, az atyától - a hidat megnyitó paptól - való az elsődleges, ebbe csatlakozik be Petőfi a hídon.
A vízöntői 3 térdimenziót Arany nagyon egyszerűen, jól láthatóan és hatásosan a hosszúság, szélesség, mélység hármasának mozgással történő szövegbe ágyazásával teszi érzékelhetővé: Petőfi Pestről Budára haladási irányával, le és fölfelé nézelődésével („S ő néz a visszás csillagokba”). Emlékezzünk csak vissza, a Kerényihez írt Petőfi-levélben is volt egy ilyen előre-hátra, jobbra-balra való nézelődése a levelet író költőnek.
De hogy Petőfi a mélybe - és az égbe - láthasson, egy fordulatot kell a hídon végrehajtania – vagy egy jobbra-, vagy egy balra át!-ot. Függően attól, merre fordul, leszünk a kis-vagy nagyéves értelmezésben. A kiséveshez egy jobbra át! kell - ahogy katonához illik. Így szembe fog fordulni a korláttal - amely mozzanatban akár elnyomó hatalmakkal való szembefordulást is láthatunk, de ez a szaturnuszi korlátozó-visszafogó minőség ott volt igazán szembeszökő, ahol Szaturnusz erőben is volt. Itt Szaturnusz csak a házat (a hazát?!) - a hidat - birtokolja, ő annak a gazdája, de igazából hatását nem fejti ki oly látványosan, mint a Mérlegben, ahol egy tussal (találattal!) megakadályozta gyermekei egybekelését. Nagy, robosztus felépítményével a híd is a megkövesítő, építtető - igényt kielégítő (szaturáló-satírozó-(erőben tust használó!)) -, a várost a szigettel és a túlparttal összekötő Szaturnuszt adja. (A Vízöntőben van otthon a korlátokat állító Szaturnusz - lásd„nevesincs-táblázat”)
A katonás fordulat [5] még mindig Marsot idézi, de úgy, hogy a vers eleji Bak nagy „most vagy soha!” nekibuzdulása fokozatosan háttérbe szorul – és Mars a Vízöntőben (magán a hídon) rejtet erővesztésbe kerül lesz. Itt merülhet föl az emberben elsőként: Petőfi ha a vízbe néz, akkor az Oroszlánt látja, amivel szemben veszít. Ebből halljunk ki mind oroszt, mind lánt… A mély felől - a testiség felől - hívják.[6]
Az ugyanezen a helyen száműzött Nap sem mutat mást: a nagy égi világító lement – tehát éjféltájt zajlik majd a cselekmény és nem déli ebéd után kicsivel, mint zajlott a Zách Klárában. (És nem feltétlenül kell csak és kizárólag Goethe hatását a haláltánc-motívummal, a gongütésre megjelenő-eltűnő éjjeli szellemekről ebben látni… Persze, kétségtelenül közrejátszik egy ilyen német befolyás is, de ennek túlhangsúlyozása súlyos értelmezésbeli torzulásokra vezet.)
Az értelmi ellentétpárok (vékony-vastag) akusztikai képzettel kapcsoltak, amik szintén a négy dimenziót sugallják, ezt erősítik. („Ki véknyan üt, ki vastagon”) Iménti megszemélyesítés és a kapocs kapcsán elő is „ugrálnak” a folyóból a szellemlények - lassan, hézagmentesen, alig érezhetően átcsúszunk a Halakba. Az ismét szembeszökő, hogy itt is „operál” ikerszavakkal (egy-egy, csengve-bongva), a Mérleget is leíró hídon, magában a Vízöntő térszínében. Ez úgyszintén precessziós mozgásra utal, ahol majd a dekanátusokat is figyelembe kell venni. Az akusztikus hatások idézése – hallás! – átvezet, rávisz a Jupiter-ház Halakra. A harangszó a szakralitásával jelzi, hogy jupiteri közeghez érünk lassan - ismét szent földre, akár A hamis tanú esetében, csak ott világos volt a lakomakor, itt most sötét! Ezt akkor lehet a legjobban tetten érni, mikor megjelenik a vízbe ugrók, az életunt monológok gazdáinak groteszk csapata.
Ebben az értelmezésben a fellépő alakok - ha innen, a kiséves haladási irányból szemléljük - háromdimenziós, a térbeliség mindegyik kiterjedését bíró emberi lények. Ezt azért hangsúlyoznánk előre, mert a precessziós értelmét keresve a balladának e három dimenzió módosul kettőre. A Halakban található Jupiter sötét háza - ezért lesz a hangulat is komorabb. („Kél egy-egy árnyék a habon”) Velük indul a ballada Halak része – ami egy óriási csillagkép az égen, akár a ballada Halakra jutó terjedelme: a Bak-Vízöntő bevezetés az első 6 szakaszt tölti ki, addig a többi 14 a Halaké. Ezt az erőben lévő Vénusz (a Bikában otthon lévő bolygó) nyitja, a galamb-pár. (A galamb Vénusz madara.) Mivel a Halak páros jegy, lesz mindenkinek itt is egy párja, aki azonban elúszott tőle…
Híd-avatás - Zichy illusztráció
…Az összes fellépő groteszk monológja a barlangi [7] hangulatból fakad – mindkét Duna-oldalon barlangok vannak, egyszer elvont, egyszer konkrét értelemben, tehát mindegy, melyik oldalról is érkeznek a monologizáló öngyilkosjelöltek, a barlang hangulatát fogják magukkal hozni... Az asztrálmitikus forgatókönyv a beszédes Merkúr - a monologizálók - vesztét jósolja a Halakra. Mi több, e feladat úgy oldandó meg, hogy ott se legyenek, miközben beszélnek, hiszen e merkúri bolygótulajdonság pont hiányozni is fog itt, a Halakban. Ezt jelenti távollétük (száműzetésük.) E bonyolult és szinte megvalósíthatatlan dramaturgiai feladatot úgy oldja fel Arany, hogy a vers végén tényleg hangsúlyos lesz a csend - „Üres a híd-csend mindenütt…”.
A vízbeugrók saját maguk szürrealista paródiái is egyben, ha magát a külső héjat vizsgáljuk. Ez adódik a „barlang-hatásból”, a groteszk összetett esztétikai minőségéből, mely ötvözi a bizarr, komikus, félelmetes és torz elemeket, tablóképpé összefűzve egy nem-koherens és sarkából kifordult, még eljövendő modern világ képviselőinek rövid monológjait. (Erre a modern és új világra akadunk a precessziós értelmezéskor is.)
A Szűzben a Vénusz – gondoljunk csak a három, Vénuszt szimbolizáló-idéző bárdra –, a vele szemközti Halakban Merkúr sokszorozódik. Ezért rendelhető az összes monológ e bolygóminőséghez. Ez a haláltengely az évkörben. Ennek működésbe léptekor vesztik a legtöbben életük: balladában szám szerint ötszáztizenhatan. (503 bárd ott, 13 vízbe ugró itt - vagy a Petőfi-bárd elkerülte a máglyát?)
13-an ugranak a Dunába, mindegyikük Merkúr - beszédességük miatt, kívülről -, de egy-egy állatövi jegy- és/vagy általa megidézett (abban otthon lévő) bolygóképviselet is egyben - belsőleg. Így megint az állatövön utaztatnak végig bennünket, de most precesszióban! Ez lesz a precessziós tengelye az állatövnek. Azt így most annak egy kifordított, más aspektusából is megismerhetjük. A Bika-Ikrek határról indulunk - a keleti Zodiákusban a galamb a Bika, itt jelenik meg a Tejút: „Jerünk… ki kezdje? A galamb-pár” - illetve az utolsó vízbe ugróval is az Ikreken végzi be a számbavételezést Arany: „Most vőlegényem a folyó”. (Ez és a kezdő páros női tagja ugyanaz.) Így a Nyilas-Ikrek jegyeket összekötő Tejutat idézi, amire utalhat sok minden, például folyó is… A Tejút egy nagy égi folyó. Szkíta utódnépeknél ez a megfeleltethetőség evidencia..
Az életet jelképező Tejút forrása a Nap. Mivel azonban itt, a Vízöntőben – mely jócskán ráfolyik jegytulajdonság szintjén a Halakra is – a Nap száműzve - sötét van, éjfél -, lesznek a Zodiákust szimbolizáló vízbe ugrók nem evilágra valók… Kézenfekvően adódik a kérdés: mai, a Halak-Vízöntő átmenetet[8]megélő korunk hol foglalkozik vagy tulajdonít komolyabb jelentőséget a Zodiákusnak?
Az Ikrekben (lásd az imént bemutatott 13 vízbeugró első és utolsó jegyét), de egyszerre a Halakban is Merkúr - egy későbbi íródeák – száműzött. Lesz egy „ismerős”, egy teljes bizonyossággal beazonosítható a 13 között: feltűnik Széchenyi István gróf, az Akadémia alapítója. „Enyém a hadvezéri pálca,/Mely megveré Napóleont”/A többi sugdos: a bolond!..” (hogy ez miért szimbolizálja - érezhetőleg is - épp Széchenyi István grófot, kifejtjük a precessziós értelmezéskor, de előre bocsátjuk: Napóleont egyszer tényleg "megverte" Széchenyi ...) Az enyém szó magán túl mutat, hisz dőlt betűvel szedeti Arany. Vélhetjük akár a később fellépő Petőfit is a célzás mögött, de a Margit hídról Széchenyi Lánchídjára látni át – arra mutat a pálcájával a „bolond”, az is az övé. Ő tartotta fiának - de csak lelkileg – Petőfit.[9]Ha kiszámoljuk, a bolond fellépte épp a Skorpió jegyét adja. A Skorpió szintén a fix kereszthez tartozik és a Mérleg kardinális jegye előzi meg – ezért lesz ez a Petőfi-Széchenyi összetartozás is központi (tehát kardinális kérdés) - hasonlóképp a Bak-Vízöntő kapcsán írásunk elejében a Kerényi-levél alapján tisztázott fiú kiléte kardinális kérdéséhez és a rá kapott fix válaszhoz.
A Tabán, háttérben a Lánchíd, 1870-es évek (Vasárnapi Újság)
A vízbe ugrók szellemiség-testiség párt alkotnak, „bűnük” a testiség csapdájába való beleesésből fakad. Szembesítsük ismét őket későbbi önmagukkal - mindig a hatodik odébb esedékes fellépővel -, hátha pontosodnak információink és bővül e groteszk tabló, kik is ők.
A milliós (Bika) = Széchenyi (Skorpió) (v.ö. Széchenyi emlékezete - AJ)
A quaternót (lottót) meg nem nyerő (Kos)= a szurtos fiú (Mérleg, az őrülten röhögő, apja - Széchenyi - nyakába-hátára imént felmászott cipészinas, akinek szintén pénzgondjai vannak, mint az „elsőt” tanuló fiúnak. A kettő egy?!)
A becstelen (Halak) (negyven évig pedig becsületes volt!) = a dús/gazdag/ (Szűz - angyal (engel/s/)?) (a szocializmus visszaköszön…)
A fiú, aki most járja az elsőt (az elemiben) (Vízöntő) = a hűséges (Oroszlán), akinek elveszi Alfréd a húgát.
A tisztes agg (Bak), aki nyomorog = az amerikai párbaj vesztese (Rák)
A reggel-este vetkező (vétkező?) úri nő (Nyilas)= a galamb-pár nőtagja, akinek vőlegénye „a folyó”…(Ikrek fele)
Akárcsak egy kis magyar bizarr „családregény” kezdene kibontakozni a szemünk előtt, ahol az atyai szerepet Széchenyi, a milliós viszi. Lesz egy (vagy két?) fia, aki(k) iskolába sok helyen járnak - ugrálnak innen oda -, pénzgondok fogják gyötörni őket. Az utánuk jövők közül sokan életpályájuk során meggazdagszanak, de becstelen módon, 4 évtized alatt. Erről a Széchenyi-fiúgyermekről egyszer kiderül, hogy elveszi Alfréd a húgát. A fura családban néha-néha párbaj is előfordul. A család egyik női tagja nem szemérmes, vőlegénye a folyó….
Petőfi költészetét sokszor hasonlították már tiszta és sebes vizű hegyi patakhoz. Ő az egyik fiú, aki a vizet bőven képbe hozó Híd-avatás balladában útnak indul… Azonban nincs egyedül. Hogy az érzékeny híd egyensúlya fel ne boruljon, ketten lépnek föl hús-vér alakok a Mérleget is idéző és egyensúlyt kereső kényes - bár több ezer tonnás - alkotásra. A másik időbeli kortárs Széchenyi - aki viszont nem azonos minőséget képvisel Petőfivel, mivel egyikőjük költő, másikuk politikus. Ezért nem marad meg egyensúlyában a híd - és a valóság sem, erre utal majd az utolsó balladában Arany, ahol ez központi kérdéssé fejlődik.
Lenne egy irodalmilag, fajsúlyát tekintve Petőfivel azonos költőtárs - ő viszont nem erre a hídra, hanem ennek „tükörképére” lép fel első versével, mintegy rárímelve a költő-előd utolsó (előtti), versben történő feltűnésére. (Bár eme másik költőnek se a hidas vers a legelső verse.) Ez a másik folyó a Duna „túlfelén”, a Duna „alatt” - annak "tükörképeként" folyik - vele mégis párhuzamosan - amely folyó nem lesz más, mint a Tisza...A két szerző még monogramok tekintetében is egymás tükörképei, akár a két folyó volt imént tükörképe egymásnak. (AJ-JA)
Az öngyilkosság gondolatával is játszó, életét valószínűleg balesetben, kerék alatt - gondoljunk vissza a versben visszafele forgó állatövre vagy a 18. vsz-ban fel-s le zúgó "malomkerékre" -, víz közelében vesztő József Attila tehát a másik, Petőfivel nem egy időben induló, de körülbelül azonos „súlyú” poéta az Aranyhoz képest még csak távoli jövőben... Ő is elindul, a jövőből jön - Budáról - és tart a múltba. Sándorral találkozik Attila - pont most! - a híd középen. Mindketten értik franciául is, hogy pont és oroszul is, hogy most…(híd=pont(fr), moszty /v.ö. most/ (orosz) Mindketten értették e nyelveket.)
Árnyképük szinte egybeolvad – figyeljük meg, mennyire hasonló a két költő küllemre is. Attilát a hídra „predesztinálja” az erre a témára írt kártyás - bridzses - verse (Osztás után)(bridge=híd /angol/, amit – állítólag – az oroszból vettünk át.)
„A kártya ki van osztva. Reszketünk
Észak, Kelet, Nyugat és Dél kezében,
bubik, királyok, dámák jelmezében
s szótlanul várjuk, mit tesz végzetünk”
József Attila kifejezetten vonzódott a folyókhoz. Második verse címe – melyben óriási gondolati fejlődést mutat az első Kedves Jocóhoz képest! – a Szolnoki hídon. Megmozdul benne egy jelzőállat, egy oroszlán, a Vízöntő túlsó párja.
Petőfi SándorJózsef Atilla
Az érc-oroszlán üstökét csóválva
riadtan reng a halál-színpadon.
A Halál lesi, tárt karokkal várja,
hogy Úr legyen a sápadt arcokon.
Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég
orcájába sápad belé arcod.
Alattad a Rém, felül büntető Ég
- gyáva Ember! - Neked üzen harcot.
A Hold is kacag a nagy gyávaságon
és a Tisza lassan bugyborékol.
S csak ott tör ki a szó a néma ajkon,
hol már biztos-távol vagy a hídtól.
Ez József Attila Arany Híd-avatására küldött „túloldali” válasza és (majdnem) induló (1920-ban írt) verse. Ebben egy pillanatra magát keresi a vízben, saját énjét - Attila koporsóját is? - fürkészi a Tiszában, de mintha az öngyilkosságra mondaná, hogy gyávaság és megfutamodás.
Ha műve mindazonáltal Trianon katasztrófájának a versbe öntése, akkor gondoljuk csak most e két - tehát a JA-AJ - vers kapcsán végig, miért is szimbolizálhatják a szemközti Zách Klárában levágott jupiteri-királynéi ujjak a József Attila Osztás utánjában is kiemelt égtájakat.
Aranyhoz nagyon meleg hangú, bensőséges verssel fordul. Címe: Arany
Utolsó sorait másolnánk csak ide:
„Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.
Hadar a szárazság, pusztít az egér
s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?”
Petőfi és József Attila nem egyszerre és nem is egy időben indulnak, de a híd közepére egyszerre érnek - egyiküktől jelen vers mint búcsú hangzik. Petőfi reménytelen helyzetből indult, és reménytelen helyzetbe érkezik, főleg azon a fahídon, amelyen az utolsó hiteles tudósítás szerint állt és figyelte a közelben zajló fehéregyházi csatát. [10] - a másiké pedig épp mint programnyitó szól.
Számoljunk az idővel, ahogy arra Arany is figyelmeztet – "Nézz az időre". (Még egy…)
2160 évig tart egy világkorszak. Ennyi idő alatt vonul végig a Nap egy állatövi jegyen – most nem feltétlen téri értelemben értve. Ha ebbe az időbe beleszámoljuk, hogy Jézus nem 0-ban, hanem már előtte pár évvel megszületett - ami maga egy paradoxon -, és tudjuk azt is, hogy időszámításunk nem pontos, hanem kb 300 évet csúszik, akkor elvégezve a számítást, hogy 2160 mínusz (kb)304, azt kapjuk, hogy 1856…
Ez az évszám annak az Alexander Petrovits vengerszkij majornak az életében fontos állomás lehetett, mert ez az évszám volt egy barguzini fejfára írva… Ebből levonva 1823-at 33 éves kort kapunk – ennyit élt Petőfi Sándor, ha hihetünk Kiszely István kutatási eredményeinek. [11]
Az 1856-os dátumot előveszi még egyszer Arany az utolsó balladájában is.
Zárásként azt is hozzátehetjük, hogy mindkét költő halálának körülményei bizonytalanok – sőt, Széchenyi István grófé is, még ha ő nem is költő volt, de írással sokat foglalkozott.. Egyre biztosabbá kezd válni, hogy életük végéről alkotott és az iskolai tankönyvekben erről hangoztatott vélemények helyük nem állják meg..
Sem József Attila nem lett öngyilkos - vonatbaleset áldozata lett -, sem Petőfi nem halt meg Segesvárott. (Széchenyi pedig nem lőtte magát fejbe – hanem meggyilkolták…)[12]
Ezzel összhangban, bizonytalanságban hagy bennünk Arany főhőse(i) sorsát illetőleg.
Avagy a vesztes „hősök” a mai, kétdimenziós létezést élő, groteszk és torzulásokat szenvedett emberiség, aki tévéképernyő és számítógép monitorja előtt kénytelen tölteni ideje nagy részét?
Mi könnyen bele tudunk látni a záró sorokba egy „feltámadás”-reményt – hisz a Halak hónapja után az következik és nem hisszük, hogy Petőfi vízbe ugrott volna… Az „Üres a híd – csend mindenütt” jelzi a Halakra esedékes merkúri száműzetést – minden csendes. (Európa csendes, újra csendes…) Az „írnokot” elvitte-felkapta egy nagy förgeteg és „veszélyes forgatag”. (Ez a forgatag jelenik meg a Mátyás anyja átszervezése után is a keletkező versvariáns élén, benne Petőfivel!) Az sehol nem áll, hogy vízbe ugrott volna… Széchenyi pedig partra úszik egy enyhe meghűléssel…
↑Fél éves (24 hetes) embrió már épp életképes, szervei kifejlődve
↑Gyöngyösy i.m. jegyzi meg róla, hogy gyerekkorában Arany előszeretettel rajzolt oroszlánokat
↑Ilyen Zodiákust közöl pl. Pap Gábor: A Napút festője – Csontváry Kosztka Tivadar című kiadvány 33. oldalán – Varázstükör sorozat, Pódium Műhely Egyesület, 1992, Debrecen
↑A szemközti ballada Oroszlán részében is tett Mars egy ilyen fordulatot - amikor átváltozott a holló Hunyadi János földi szereplővé…
↑A barguzini nyomokat követve Petőfi kikerülve Oroszországba hűtlen lett Júliához és gyermekei is születtek
↑grotto = barlang (olasz) Ebből származik az esztétikai kategória neve is
↑manapság e két állatövi jegy határán kel március 21-én, tavaszkezdetkor a Nap, amely így kijelöli a Halak és a pár évtized múlva kezdődő - avagy már el is kezdődött - Vízöntő világkorszakot
↑Kunszabó Ferenc: És ég az oltár.... Hunnia kiadó, 436. old
.JPG)
