A zene története/Barokk-zene/Legnagyobb barokk szerzők
Legnagyobb barokk szerzők
Legnagyobb barokk szerzők[szerkesztés]
Johann Sebastian Bach (1685. Eisenach-1750. Lipcse) Német muzsikus családból származott. Fiatal korában észre vették zenei hajlamait. Már ifjúkorában zenei állást vállalt a weimari herceg szolgálatában udvari és templomi karnagyként. Innen ment Lübeckbe Buxtehude-hoz tanulni, majd hosszabb ideig Kötenben volt. Utolsó állása: a lipcsei Thomaskiche (27 év) orgonistája, kántora, egyetemi zeneigazgató. A lipcsei templom evangélikus. A szertartás nagyrészt még katolikus volt, tehát sok mise keletkezett. 4 éven át minden vasárnapra kantátát írt. Bár ő még egyházi koncertnek nevezte kantátáit, a kantátának ekkor már a líraiság volt a jellemző vonása.
Wohltemperiertes Klavier-(jól hangolt zongora) 48 preludium és fuga (2-2) minden hangnemben. Bach idejében a hangolás még a tiszta kvinten alapult. Ha „c”-re hangolták az orgonát vagy csembalót, akkor csak C-dúrban lehetett tisztán játszani. Minél messzebb távolodott a zenemű ettől a hangnemtől, annál hamisabbá vált, ezért nem lehetett modulálni. Werckmeister András dolgozott ki egy rendszert, melyben az oktáv kivételével minden hangköz hamis, minden kvintet bizonyos számú rezgéssel kisebbre vett. A fül ezt a kis eltérést már elfogadja. E módosítás alapján már lehetett modulálni. Ez a jó hangolás. A kínaiak ezt jóval korábban feltalálták. Jóltemperált hangolás(*Más forrásokból megtudható, hogy erre való törekvés már Werckmeister előtt is volt, ő valósította meg az un. középhangolást, mely azt eredményezte, hogy 3 #-ig, 3 b-ig el lehet térni a C-dúrtól, s még elfogadhatóan hangzik. Még azzal az előnnyel is bírt, hogy nem teljesen egyformák a hangnemek, mint ma.) Bach a kétkötetes Wohltemperiertes Klavier c. művével mutatja be ezt a lehetőséget.
Művei még: mintegy 400 kantátájából 200 maradt ránk - ezek 95 %-a egyházi -;oratóriumok, melyek tul.képpen kantátaciklusok, és együttesen alkotnak oratóriumot; rengeteg motetta, melyek nem azonosak Palestrina elgondolásával, német szövegűek, hangszer is járul hozzájuk, közel állnak a kantátához; korálok - a korál nemzeti nyelvű népének -; orgonára írt preludiumok és fugák; korálfeldolgozások; concerto-grossok; 6 branderburgi verseny; két és háromszólamú invenciók, szólóhegedű- és csembalóversenyek, stb.
Külön kell itt beszélni a kantátáról, oratóriumról, melyek a barokk-korban alakultak ki. Kantáta - oratórium - opera szerkezetileg azonos műfajok. Különös jelentősége van az oratóriumnak. Bach oratóriumai szerkezetükre nézve kantátaciklusok, melyek lazán fonódnak össze oratóriummá. Oratórium= imaterem, innen kapta elnevezését a műfaj, ezzel a névvel illettek abban az időben minden epikai művet. Imatermekben imádkoztak, olvastak fel, majd énekeltek el szent történeteket. Ez énekek gregorián-dallamok voltak, majd polifonikus kórusművek. Később aztán a templomban adták elő ezeket.
Az oratórium sajátságos fajtája a passió (szenvedés). Passio Domini nostri Jesu Christi – a mi urunk, Jézus Krisztus szenvedése. Passió tárgya csak ez lehetett. Korábbi előzményei is voltak, Obrecht, Lassus és mások is írtak passiót. A régi passiókban az evangelista, ki a történetet elmondja (énekli), bariton énekes volt, Jézus basszus, minden más szereplő tenor. Első típusa a gregorián passió. Később alakult ki a motetta-passió. Ebben a turba - tömeg - részletek már motetta formájúak voltak. A protestánsoknál létre jött a choralpassio , mely ’a capella’ kórusmű volt. Ezek hellyel-közzel keveredtek is egymással. [1]
Bach 4 passiót írt, de csak 2 maradt fenn, a Máté-, és a János-passió. Ő nemcsak a bibliai szöveget dolgozza fel, hanem áriákat, duetteket, korálokat illeszt bele. Máté-passió: két kórus, két zenekar, képletes szereplő: Sion leánya, nép, hívők serege - tehát hatalmas apparátus. H-moll mise az egyik csúcspont művészetében. Magnificat c. művét tartják Bach legjobb kompozíciójának. Világi művei még: Goldberg-variációk csembalóra; Musikalisches Opfer – (Zenei áldozat); Kunst der fuge - (A fuga művészete).
Nem kihagyható Bach művészetéből a variáció két formája, a passacaglia és a chaconne. Mindkettő a 16. században alakult ki. Előbbi alapja a basso-ostinato, a basszus-szólamban állandóan visszatérő téma, mely fölé variációk sorozatát szerkeszti a szerző. Utóbbi a harmóniák sorozatos ismétlődésére van építve. Nevezetessé Girolamo Frescobaldi tette.
Bach művészete elsősorban hangszeres stílus. Ez még vokális műveiben is kiütközik, sok a koloratúra, nehéz énekelni. Műveiben a homofon és polifon elemek fele-fele arányban egyesülnek, tiszta polifónia fugáiban, kánonjaiban és invencióiban van. Jellegzetes Bach ritmikája. Mai Bach-szemléletünket Albert Schweitzer (1875.-1957.) kutatásai alapozzák meg. Ő orvos és orgonaművész volt, életének nagy részét Afrikában töltötte, ott fejtett ki önfeláldozó orvos-misszionáriusi tevékenységet. Stílustanulmányokat folytatott Bach műveiről, mert feltűnt neki, hogy bizonyos ritmusképletek állandóan visszatérnek, s ezek valami kifejezésének szolgálatában állnak. Végigtanulmányozta Bach összes kantátáit, motettáit, oratóriumait, s kicédulázta az összes azonos ritmusképletet, a hozzátartozó szöveggel együtt. Így fedezte fel, hogy bizonyos ritmusképletek mindig ugyanazokhoz az érzelmekhez kapcsolódnak. Hangszeres műveiben is megtalálta ugyanezeket a ritmusképleteket, s rájött, hogy egy-egy ilyennél mindig ezekkel azonos érzelmeket kell a mű előadása során produkálni.
Georg Friedrich Händel (1685.Halle-1759.London). Azok a stílussajátságok, melyek Bachra jellemzőek, jellemzőek Händelre is. Németszármazású zeneszerző, korán mutatkoztak zenei tehetségének jelei, szülei azonban elvégeztették vele az egyetemet, zenei pályafutása csak ezután kezdődött. Rövid németországi működése után Londonba került, és bekapcsolódott az angol zenei törekvésekbe. Az angolok ma is saját zeneszerzőjüknek tekintik. Bach mellett a barokk-kor legjelentősebb alakjává válik.
Kettőjük között alapvető különbség, hogy Bach inkább lírai és szubjektív érzéseket önt a zenébe, Händel pedig drámai és epikai természet. Stílusa többrétű mint Baché. Händel sokat utazik, magába szívja a külföldi zenei impulzusokat Nála is egyensúlyban vannak a homofon és polifon elemek, de bizonyos műfajoknál kezd a homofónia felé vonzódni. Ez a fugákban tűnik fel különösen, melyekben megnyilvánul a keresztmetszeti harmonikus szerkesztés. Kórustechnikában is bizonyos fokig akkordszerű.
Oratóriumai tárgyát túlnyomóan a bibliából veszi, kisebb részük görög mitológiai vagy történelemtárgyú. Tárgyválasztása valami módon mindig illik az akkori társadalmi viszonyokra. Oratóriumai a korábbiaktól eltérnek annyiban, hogy feltűnően nagy szerepe van a kórusnak. A cselekmény olyan, hogy a tömeg - mint a görög drámákban - aktív szerepet tölt be. Ezek a kórusok túlnyomóan nagy homofon tömbök. Itt-ott polifonok, de mindig kimutathatók függőleges irányban a harmóniák. Oratóriumai: Saul, Eszter, Sámson, Judás-makkabeus, Messiás.
A Messiás szerkezete eltér a többitől. A többinél a testo - zenerészek közötti szöveg - elmondja a történetet (cecitativo), a szereplők lírai képeket jelenítenek meg. A Messiásban nincs testo, sőt szereplők sincsenek, csak szólisták. Cselekménye sincs, a szöveget maga H. válogatta össze az Ó- és Újszövetségből. 27 változata van. Ennek oka, hogy a szerző is nagyra értékelte, sok helyen előadatta, de mindenhol alkalmazkodott a helyi lehetőségekhez, néha rövidített, máskor hozzáírt.
Saját hangszerelését - 2 continuo (csembaló, orgona), vonószenekar, 1-2 fa- és rézfúvó - ma már nem használjuk. Sokan áthangszerelték. Ezek közül a két legjobb Mozart és Mendelssohn hangszerelése. Ma már majdnem kizárólag Mozartét lehet hallani. Ő is rövidített rajta, így is 3 óra. Chrysander húzásokat alkalmazott ennél is, manapság általában így adják elő. Sokszor bedíszletezve, szcenírozva adták elő, ilyenkor tablószerűen vannak a szereplők a díszletek között elhelyezve. Mozgás csak akkor van, ha bejön vagy kimegy az énekes, vagy az ülő énekes feláll.
Operái közül ma már csak a Xerxes és a Julius caesar van műsoron. Ezeket H. a Convent Garden Operának írta - ő ott volt igazgató. Szerkezetük megegyezik az oratóriumok szerkezetével.
Művészetében különös helyet kap az Anthem, mely az anglikán egyház vallásos himnusza - az antifóna szóból ered. Az anthemek kb. olyan szerepet töltenek be nála, mint Bachnál a korálok, de ezek nem népénekszerűek, hanem magasztos szárnyalásúak. A gregorián himnuszokhoz hajlik inkább, és átmenet a gregorián és a korál között. H. művészetét végigkíséri.
Concerto grossok. Van csak vonószenekari kontinuóval, de van, melyben 1-2 fúvós is előfordul.
Szvitek. A szvit tánctételek sorozata. Vízizene, Tüzijáték. Versenyműveket is írt, köztük 6 orgonaversenyt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bach előtt Heinrich Schütz (1585.-1672.) volt a német protestáns zene legnagyobb alakja. Schütz és Bach passiói már oratórium-passiók, melyekben nő-szólisták is vannak, vegyes kórus énekel zenekari- orgona- és csembaló-kontinuó kísérettel.