A zene története/Bécsi romantika
Bécsi romantika
Bécsi romantika
[szerkesztés]Új stílus. Elindítója Beethoven Korábban már említettük, hogy az egész zenetörténeten végigvonul egy hullámzó fejlődés. A stílusok hol a klasszicizmus, hol a romanticizmus felé hajlanak. Térjünk most ki a különbségek szemrevételezésére.
- 1. a/ A klasszicizmusban a forma és tartalom egyensúlya áll fenn, a forma könnyen átlátható.
- b/ A romanticizmusban a mondanivaló előtérbe lép, a formahatárok elmosódnak.
- 2. a/ A klasszicizmus mindig összefoglalja az addigi technikai eredményeket, kísérleteket, nem újít.
- b/ A romantika a meglévő készleteket rombolja, szétfeszíti, mindig új dolgokat - pl. formai elemeket, stb. - hoz.
- 3. a/ A klasszicizmus mindig az általános emberit keresi, saját korának problematikáját vállalja.
- b/ A romantika menekül saját korától, nem vállal vele sorsközösséget. Szebb a távoli múlt vagy a messzi jövő, vonzódik a csodás, meseszerű, groteszk, sőt excentrikus elemekhez. Mindezek ábrázolásához jobban megfelelnek a kötetlenebb zenei formák. Az egyén érzésvilága érdekli. (A klasszikus zeneszerző is fordul múlt témához, de azon keresztül a mához szól.)
- 4. a/ A klasszicizmus diatonikus.
- b/ A romanticizmus kromatikus. (Volt idő, amikor magát a romantikát a ’műveltek’ megvetették, a szerintük magasabb rendű klasszicizmussal szemben alantasabbnak tartották.)
Carl Maria Weber (1786. Eutin-1826. London) a romantikus opera legfőbb kezdeményező mestere. Apja más foglalkozásai mellett litográfus is volt, fia nemcsak zenét tanult, hanem litográfiát is. Először Salzburgban, Michael Haydnnál vesz zeneszerzési leckéket. 17 éves korában már harmadik operáját mutatják be. Rendszeres tanuláshoz csak 1803-ban, Bécsben, Vogler apátnál kezd, aki aztán karmesteri álláshoz juttatja tanítványát Breslauban. Már itt reformátori tevékenységet fejt ki zene és dráma egységes összefoglalása irányában. Általában őt tartják az első modern színházi karmesternek. 1813-ban operakarmesternek kerül Prágába, hol a bemutatók előtt hasznos ismertetéseket közöl az új művekről. Legjelentősebb karmesteri állása Drezdában van. 1824-től kezdődően tüdőbajban szenved, ez is okozza majd halálát.
Már korai műveiből is kitűnik hajlama különös hangszerregiszterek és népi egzotikumok kiaknázása iránt. Drezdában a német opera megszervezését bízták rá. Eszméit az olasz opera egyeduralma miatt csak nagy nehézségek leküzdése árán tudja megvalósítani. Működése mintául szolgált a fiatal Wagnernek. Zeneszerzői hírnevének tetőpontjára Bűvös vadász c. operájának berlini előadása emelte (1821). A népies művel szerzett siker nem elégítette ki, zenedrámai elveit magasabb témakörben is érvényesíteni akarta, így keletkezett a romantika hősi, lovagi oldalát jellemző Euryanthe, melynek cselekménye később döntő hatással volt Wagner Lohengrin-jének megfogalmazására. A Londonból megrendelt Oberon c. operáját betegsége miatt nehezen tudja befejezni.
Weberből hiányzik a lírikus elmélyedés, ő elsősorban a színpadi zene hivatott művésze. Ő az első, aki vezértémák - vezérmotívumok - segítségével legelső mestermintáját alkotja meg dráma és zene programatikusan kialakított egységének, vagyis a romantikus operaforma új ideáljának. A zenekar állandóan a színpadi történés elmélyített lélektani aláfestését végzi a vezérmotívumok segítségével. Nyitányai szimfonikus formába foglalják a dráma lényegét – közvetlen elődjei a wagneri nyitánynak.
Kamarazenéje nem nagyigényű, zongoradarabjai közül legértékesebbek a Perpetuum mobile és a Felhívás keringőre. Hangszeres munkáinak betetőzése az F-moll koncertdarab zongorára és zenekarra.
Franz Schubert (1797. Bécs-1828. Bécs) egy bécsi külvárosi népiskolai tanító fia. Mivel kiemelkedő tehetsége korán megmutatkozott, már 8 éves korától éneket, hegedűt, zongora- és orgonajátékot tanult apjától és Michael Holzertől, a lichtentahli plébániatemplom karnagyától. 1808-ban felvették a bécsi udvari énekkarba és a városi konviktusba, ahol basso-continuot és zeneszerzést tanult. Mutálás után belépett a Szent Anna Tanítóképzőbe. Tanulmányai után 3 évig tanított az elemi iskolában, mígnem Schober nevű barátja segítette abban, hogy életét teljesen a zenének szentelhesse. 1818 és 1824 nyarán zenetanár volt Esterházy gróf magyarországi birtokán, Zselizen.
Alkotásainak középpontjában dalai állnak, mintegy 600 dalt írt. Schubert korában a dal nem a hangversenytermekben, hanem az azonos gondolkodású barátok szűkebb körében talált otthonra. A 18. században a dal, mint zenei műalkotás alig játszott szerepet, Schubert művei révén nyerte el a műalkotás rangját, mert ő valósította meg speciális mondanivalójának kiteljesítését. A schuberti daltípus teljesen új vonása tökéletes formában először a Margit a rokkánál c. Goethe-megzenésítésben tűnik fel: Az önmagában zárt dallam variált strófikus formában jelenik meg. Ábrázoló tehetsége kimeríthetetlen. Komponál szigorúan strófikus formájú dalokat is -Heidenröslein -, és szabadon végigkomponált dalokat. Ha a költemény a kifejezés megváltoztatását követeli, megváltoztatja a strófikus dallamot, és harmóniai eszközöket használ fel annak variálására. Ugyanígy alakítja át a zongorakíséretet egyszerű akkordfelbontásoktól a hangulat megrajzolásáig vagy az egyes szavak értelmének illusztrálásáig.
A dalokhoz közel állnak Schubert zongoradarabjai - moment musical, impromptu. Zongoraszonátái közül kiemelkedik az a-moll, és a három utolsó, a c-moll-, A-dúr- és B-dúr szonáta. Sok négykezes zongoraművet is írt, s ezek a műfaj legjelentősebb darabjai közé tartoznak.
Kamarazenei művei közül ki kell emelni 3 vonósnégyesét, az a-moll-, d-moll-, ennek egyik tétele a „Halál és a lányka” c. dalra írt variáció-sorozat, és G-dúr vonósnégyest. E műfajba tartoznak még: Esz-dúr zongoratrió, C-dúr vonósötös, F-dúr kvintett (Pisztráng-ötös) és sok egyéb.
Nyolc szimfóniája közül legtöbbször hallhatók: H-moll - befejezetlen szimfónia, VII. C-dúr szimfónia - melyet „isteni hosszúságú” jelzővel illettek - és C-moll - tragikus - szimfónia. Öt miséje közül kiemelkedik az Esz-dúr és Asz-dúr mise. Szövegkezelése helyenként értelmetlen, mert nem tudott latinul.Nevzetes még a Német mise. A színpaddal nem volt szerencsés. Ő lírai természetű, e műfajban viszont drámai alkatra van szükség. Rosamunde és Varázshárfa c. műveinek csak zenéjét szokták játszani. Berté Henrik operett-komponista Schubert zenéiből állította össze Három a kislány c. operettjét. Ez lett operettjei közül a legnépszerűbb.
Robert Schumann (1810. Zwickau-1856. Endenich) munkássága egyenes folytatása Weber és Schubert romantikájának, ám ő továbbhalad. Formái annyira romantikusak, hogy nehéz kielemezni. Nagy súlyt fektet a zongoratechnika fejlesztésére, új zongoratechnika elindítója, Chopin és Liszt is innen indul ki. Ennek fejlesztésébe maga annyira belemélyed, hogy keze megbénul, és le kell mondania zongoraművészi pályafutásáról. Ezután felesége, Wick Klára - kinek apja tanította őt zongorázni - adja elő zongoraműveit.
A dal továbbfejlesztése terén nagy érdemei vannak. Dalai nem annyira népdalszerűek, mint Schubertéi. Jobban kiemeli a hangulati elemeket. Dalai a zeneileg művelt közönségnek szólnak. Szereti dalait ciklusokba foglalni. A megzenésített versek vagy egy tárgy köré csoportosulnak, vagy csak hangulatilag rokonok. 8-12 dalt foglal egy ciklusba. A ciklus elején bevezetőzene van, végén pedig hosszú utójáték, melyben még egyszer összefoglalja mondanivalóját. Ilyenek: A költő szerelme; Asszonyszerelem, asszonysors, Holdas éj.
Négy szimfóniát írt. Ezek hasonlók Schubert szimfóniáihoz, ám Schumann viszonylag gyengén hangszerelt, ezért helyenként szürkén hangzanak.
Operája a Genovéva, de ezzel megbukott, mert a drámai műfaj nem felel meg lírikus természetének.
Oratóriuma A rózsa zarándokútja. Szereplői mesealakok, fantasztikus helyzetek alakulnak ki benne. Eredetileg zongorakíséretes volt, csak később hangszerelt hozzá zenekari kíséretet. Versenyművek. A-moll zongoraversenyének zongoraszólama brilliáns, a zenekar ehhez képest gyengébb. Gordonkaversenyt is komponált.
Fontos szerepet töltenek be munkásságában a zongoradarabok. Schumann a kisformákban nagy. Zongoraműveit is ciklusformában egymás mellé fűzi, de többet, mint a dalciklusokban. Zongoraciklusai: Kinderszehnen, Pappillons, Kreisleriana. Zongoraműveire jellemző még a betűmisztika iránt való vonzódása. Ilyen zongoradarabjai: Abegg-variációk - Abegg grófnénak ajánlotta -, de ide tartozik a Karnevál c. zongoraciklus is, mert témája Asch csehországi helység nevének - itt udvarolt egy leánynak, de a házasság nem valósult meg - betűiből ered kétféle formában: a-es-c-h, és as-c-h. Ezekből írt sok variációt.
Schumann a megalapítója a zenekritikának. Előtte rendszeres zenekritika, esztétika nem volt. (Matheson már írt zenekritikát, de nem esztétikai alapon.) Külön lapot alapított erre a célra Zeitschrift für Musik címmel. Ennek nagy jelentősége van a zenetudomány kifejlődése szempontjából. Ebben irányították a figyelmet felfedezett tehetségekre (Chopin). A Schumann-féle kritika lényege: belső ellentéteit külön egyéniségekként lépteti fel számos írásában. E három személy, Florestan, Eusebius és Raro mester képezik az un. Davidsbündler-t, a Dávid-szövetséget. Ez jó kritikai módszer, mert három módszer, dogmatikus, descriptív és impresszionista alapon bírál.
Dogmatikus. Egyes esztétikai alapok, előre megállapított elvek alapján mond bírálatot egy műről. Lezárt stílusnál ez a jó, mert nem fejlődik tovább. Biztos alapokat ad, de új jelenséggel nem tud mit kezdeni.
Descriptiv. Nem ismert elvek alapján kritizál, hanem a hallott zenéből, előadásból próbál levonni törvényszerűségeket. Ez jó pl. élő zeneszerző esetében. Nem áll oly biztos alapon, de rugalmas.
Impresszionista. A mű kritikusra gyakorolt hatása alapján bírál. Függ a kritikus szeszélyétől, de jó benne, hogy a szubjektív vonások előjönnek.
Schumann e három módszert a Davidsbündlerben egyesíti.
Eddig tart a romantika kezdőszakasza, innen indul ki Chopin, aki folytatja a Weber, Schubert, Brahm éscsi Schumann által elért eredményeket, de már a nemzeti romantika hatása is érvényesül művészetében.
A 19. Század közepéig három vezető zenei nemzet volt: olasz, német, francia. Más nemzetbeliek ezeket utánozták.