A zene története/A nemzeti zene kialakulása

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A zene története

A nemzeti zene kialakulása

A nemzeti zene kialakulása[szerkesztés]

Mihail Ivanovics Glinka (1804-1857) orosz zeneszerző helyesen látta meg, hogy a népdal alapjára kell helyezkedni, ha nemzeti zenét akar létrehozni. „A nép alkot, a szakember feldolgoz”.

Glinka idején orosz népzenetudomány nem volt. Mindent népzenének tartottak, amit falun, városban énekeltek, játszottak. Glinka is ezt hitte. Az eredeti népdal modális hangnemű, a többit a dúr- moll uralja. Az orosz népzenében kiemelkedő szerepet játszanak a bilinák - hősi dalok. Ezek jellege halványan megjelenik Glinkánál. Sokkal erősebb az oroszos intonáció a balalajkaszerűségben. Glinka ezt vitte át a műzenébe pengetés, pizzicato, pengető tremolók formájában.

Jelentkeznek a népi többszólamúság jellegzetességei is, mely nem a funkciórendszer alapján áll, hanem heterophon. Egyik szólam a dallamot, a többi a hozzátartozó variánsokat hozza. Ahol a kettő megegyezik, ott egyszólamúvá válik a zene. Helyenként tercpárhuzamok is vannak a nyugati zene hatására. Az oroszok ezt népi polifóniának nevezik, nemzetközileg ez mégis heterophonnak számít.

Az orosz egyházi zene is hatott Glinkára. A templomokban csak énekkar énekel, és sok bizánci elemet tartalmaz ez a zene. Az ókori zenéből ismert parafonia és izon fejlettebb formában itt is megnyilvánul. Erre rakódtak az orosz népi többszólamúság és a nyugati zene hatásai. E gyökerekre akarta G. zenéjét alapozni. Egyedül neki nem is sikerült, inkább csak a jó szándék nyilvánult meg. Az orosz zenei szokások csak másodlagosak a domináló olasz stílus mellett. Itt-ott bele van téve egy-egy oroszos rész - pl. tárgyválasztás: orosz környezet a színpadon, mialatt olaszos zene szól; olaszos zene közben hirtelen megszólal egy oroszos kórus.

Nevezetesebb művei: Életünket a cárért c.operájának Iván Szuszanyin a főszereplője. A Ruszlán és Ludmilla-ban már erőteljesebben jelennek meg az oroszos elemek. Ennek nyitányában jelentkezik először az egészhangú skála. (Mozart Falusi muzsikusok c. művében is van, de ott csak a hamisság érzékeltetését szolgálja.) E két operája minden további orosz zenei törekvés forrásává vált.

Glinka törekvései nagy hatással voltak az orosz zene fejlődésére. Kialakul az Orosz ötök csoportja, melynek tagjai - Milij Balakirev, Mogyeszt Petrovics Musszorgszkij, Alekszandr Borogyin, Nyikoláj Rimszkij-Korszakov és Cézár Kjui - Glinka elveit magukévá teszik, és kialakítójává válnak az igazi orosz nemzeti zenének. Nem is mindegyikük készült muzsikusnak, csak később lettek zenészek. Autodidakták, tudásukban hiányok mutatkoznak, ám éppen ezért bátrabban újítanak. Sok harmóniai, formai újításuk volt. Az autodidaktikus képzettség hátránya viszont az, ha probléma elé kerülnek, nem tudják mindig a jó megoldást választani. Balakirev és Kjui nem nagyon jelentősek.

Alekszandr Borogyin (1834.-1887.) már sokkal jelentősebb zeneszerző, Liszt is sokra becsülte. Hangversenyeken gyakran szerepel. Két szimfóniát írt, II. szimfóniája már egész közel áll a 20. század zenéjéhez. Nevezetes Igor herceg c. operája, mely orosz népzenei elemek felhasználásával készült, Legjobb és legeredetibb munkája Vázlat egy közép-ázsiai steppéről c, szimfonikus költeménye. Ebben impresszionisztikus színekkel festi egy egzotikus táj hangulatvilágát.

Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839. Karevo-1881.Szt.Pétervár) a legeredetibb tehetség. Atyja katonai pályára adja, már 10 éves korában kadétnövendék, később tisztiiskolát végez. Közben zenei tanulmányokat folytat, és 13 éves korában sikert arat egy polkájával. Megismerkedik Borogyinnal és Dargomizszkij körével. Elhatározza, hogy véglegesen a zenének szenteli életét. Ő az egyetlen, aki tiszta népzenét dolgoz fel műveiben. Legnagyobb jelentősége van az orosz opera kialakításában. Glinka álmai itt válnak valóra. Operáiban történelmi tárgyakat dolgoz fel, a miliő orosz. A kórus majdnem főszereplővé válik. A kórus - nép - vágyainak végrehajtója a szólószereplő. A szólószereplő a népből kiváló személy. Operáit népdrámának szokás nevezni. Teljesen megoldja az orosz prozódiát. Dallamai orosz népzenei motívumokat tartalmaznak. A forma is olyan, hogy nem követi az olasz sablonokat, hanem a népzene ismétlődései mintájára egy-egy motívum sokszor ismétlődik. Egészen új harmóniai kapcsolatok születnek. Ez az orosz népi többszólamúságból és autodidakta mivoltából ered.

Nevezetesebb operái: Hovanscsina, Borisz Godunov, Szorocsinci vásár. Egyéb művei: Egy kiállítás képei c. zongoradarabja Hartmann festő kiállításának megtekintése során felmerült gondolatait fejezi ki. Formája: séta, képek - rondószerű. (Ravel meghangszerelte zenekarra). Egy éj a kopár hegyen - szimfonikus költemény. Kisebb zongoradarabok, dalok, orosz táncok, pl. a Gopak.

Musszorgszkij zseni, de technikailag képzetlen. Rimszkij-Korzakov hangszerelte műveit.

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844. Tyihvin-1908. Szt.Pétervár) tengerésztiszt volt. Ilyen irányú iskola végzésével párhuzamosan csellózni és zongorázni is tanult. 1871-ben a szentpétervári konzervatórium tanára lett, s ebben az állásában haláláig megmaradt. Ő volt az Ötök csoportjának legképzettebb tagja. Elmélettudós is volt - összhangzattan, hangszereléstan, orosz népdalgyűjtemény. Ő egyike a distancia-elv alkalmazóinak. Saját találmányú skálájában az egész- és félhangok periodikusan következnek egymás után, a hangsornak van nagy- és kisterce is. Tengereken töltött idejének sok benyomása visszatükröződik zenéjében.

Nevezetesebb zenekari művei: Seherezádé - programszvit, Orosz húsvét - nyitány. Színpadi művei: Szaltán cár, Hópehely, Szadkó, Aranykakas. Kamarazene-művei közül kiemelkedik a Zongora-fúvós- ötös, melyben 4 fúvós hangszer van. Az Ötök csoportja zenekari műveit ő hangszerelte. Kiváló tanár, iskolájából került ki Stravinszkij, Respighi. Utolsó művei helyenként egész modern hangzásúak.

Anatolij Konsztantinovics Ljadov (1855.Szt.Pétervár-1914. Novgorod) - az orosz késő-romantikus iskola jellegzetes képviselője - is megközelíti az impresszionizmust. Zongorakompozícióiban még Schumann és Chopin hatása alatt áll, de két szimfonikus költeményében - Kikimora, Baba-jaga - már egészen Debussy útján halad. Más zenekari művei: táncdarabok, egy szimfónia, és még 4 szimfonikus költemény. Írt kórusokat és orosz népdalfeldolgozásokat is.

Ugyanezek a nemzeti törekvések lassan egész Európában jelentkeztek, így a lengyeleknél is. Eddig is létezett lengyel zene, de az olasz és a német zene függvénye volt. Pl. Carpinski teljesen Mozart nyomán haladt.

A lengyel operaírás terén Stanisłav Moniuszko (1819. Ubiel-1872. Varsó) volt az, aki kb. azt hajtotta végre, amit az oroszoknál Glinka. Legismertebb operája a Halka. Ezen kívül írt még 2 tucat színpadi művet, baletteket, kantátákat, kórus- és zongoraműveket.

Frédéric Chopin (1810. Želazowa Wola-1849. Párizs) a lengyel nemzeti romantika legnagyobb alakja. Apja francia, anyja lengyel. Művészetének központjában a zongora áll. Sajátságos zongoratechnikája van, Schumannra támaszkodik. Eddig ismeretlen effektusok jelentkeznek nála:

  1. A melódia valamelyik középszólamban van;
  2. Keresztállások;
  3. Különleges pedáltechnika;
  4. Virtuóz menetek;
  5. Új ujjrend.
  6. Cifrázatai hasonlóak Lisztéhez, de nála ezek a műről nem választhatók le, bele vannak komponálva a darabba.

Zongoraműveinek címei sok esetben eltérnek eddigi jelentésüktől. Eddig az etűd technikai gyakorlatot jelentett, ő már mély zenei tartalmat ad etüdjeinek, elsősorban a zenei szépségre figyel. Ugyanez vonatkozik perlűd-jeire is, mely eddig csupán előjátékot jelentett, nála önálló zongoradarab, bevezetés jellegű, bevezetés egy új hangulatba. Első szempont az esztétikai szépség. Hangversenyre vannak írva! Nocturne - noktürn - című művei elődje a notturno - éji zene. A chopini nocturne hangversenyterembe való, címe az éjszaka hangulatát akarja kifejezni. Új hangulatfestő stílust alakított ki.

Balladák - 4 balladát írt. Sokáig az volt a nézet, hogy nincs irodalmi vonatkozásuk, pusztán a balladai hangulatot akarja visszaadni zenei nyelven. De a 20. század 40-es éveiben előkerültek Schumann levelei, melyeket Miczkiewich írt, s melyekben utalás van azokra a költeményekre, melyek a balladák megkomponálására inspirálták.

Keringők. A keringő a menüett szerves folytatása (Lully. Haydn, Mozart). A menüettből Ausztriában kialakul a ländler, melynek közvetlen folytatása a keringő. Későbbi legnagyobb mestere Lanner és a Strauss-család. A bécsi keringő 3-tagú formák füzére, a végén az első visszatér. Ez került át Franciaországba, ahol a francia ízlés szerint módosul. Elveszti népi jellegét, inkább szalontánccá válik. Chopin ezt a francia szalonos formáját veszi át, ebből képez műzenei formákat. A keringő egyes zenei részei egymással szoros zenei kapcsolatban vannak. A bécsi formától eltérően nála az első kis forma többször megjelenik - Chopin keringője rondószerű. Sok esetben a 2. és 3. formarész is visszatér.

Mazurkák. Művészetébe lengyel népi anyag vonul be, mely így kapcsolódik önálló zenei törekvéseihez. A lengyel mazurkák 3/4-es üteműek, de nem keringők. Többféle ritmusváltozat fordul elő a mazurkában, a gyakoribbak az alábbi példában láthatók, a hármas számú a cezúrák végén szokásos. Sokáig azt hitték, hogy Chopin mazurkái kizárólag stilizált táncok, nem táncra, hanem hangverseny céljára készültek. Végül a népzenekutatásnak sikerült kimutatnia, hogy a mazurka népi elemek műzenei feldolgozása.

Zenetörténeti példa-11.jpg

Polka. Fontos, hogy megkülönböztessük a polonéztól. Alapszava: pol=fél, alapütése félhang, tehát 2/4-es cseh eredetű tánc.

Krakowiak. Krakkó környékén ismert és táncolt lengyel tánc.

Polonaise - (polonéz) - polák, tehát lengyel tánc, 3/4-es ütemű.

Művei: 3 szonáta, 4 ballada, 12 polonéz, 56 mazurka, 25 prelűd, 19 noktürn, 15 keringő, 4 impromptu, 2 zongoraverseny, stb.


◄--- Előző lap:Bécsi romantika                             ---► Következő lap:Skandináv szerzők

Jegyzetek[szerkesztés]