A Humán tudományok nagyszótára/E

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Következő lap: Előszó

A Humán tudományok nagyszótára/E

A B C D E F G





E–É

ekklészia – ókori athéni Népgyűlés. Tagja minden teljes jogú (tulajdonnal, földdel rendelkező, 20 éven felüli) férfi. 8–10 naponként üléseztek (törvények, háború, és béke, állami tisztségek betöltése stb. ügyekben). Szabad volt felszólalni és javaslatot tenni. A zsarnokhajlamról cserépszavazással (osztrakizmosz) döntöttek

eleiai iskola – görög filozófiai iskola (Kb. Kr.e.VI-V.sz.); szerintük a világ két részre oszlik: az elvont, nem érzékelhető lét változatlan, az érzékelhető, közvetlen létezők változnak.

embasz – alacsony lábbeli komédiák szereplőinél (ókori görög színjátszás).

emír – az uralkodók címe egyes mohamedán országokban.

empirikus – tapasztalati gyógyítás; Pürrhon (Kr.e. kb. 365–275) görög szkeptikus filozófus szerint;

enumeráció – seregszemle (görög dráma eposzi kelléke)

epeiszodion – két kardal közötti párbeszédes rész (a hagyományos attikai tragédiában).

ephorátus – az ókori Spártában a hatalom ellenőrzésére létrejött legfőbb testület, tagja az 5 ephorosz (felügyelő).

ephoroszok – az öt legfőbb állami hivatalnok (felügyelő) neve az ókori Spártában.

epikureusok – görög filozófiai irányzat; a démokritoszi atomelmélet módosító, boldogságkeresők.

episzkoposz – püspök.

epitheton ornans – állandó jelzők használata (görög dráma eposzi kelléke).

Erekhteion – az athéni Akropolisz épülete, melynek erkélyszerű csarnokában a tetőgerendákat hat kőből faragott nőalak (kariatidák) tartja.

eretnekség – valamely egyház v. vallási közösség által képviselt, hivatalosnak tekintett hitelvektől való eltérés. Főként a római katolikus egyház használta megbélyegző értelemben a katolikus hittételektől többé-kevésbé eltérő személyekre, irányzatokra, ill. mozgalmakra.

ergasztérionok – az ókori Athénban a rabszolgatartó középüzemek.

eszerek – (szocialiszti–revoljucionyeri ’szociálforradalmár’ kezdőbetűiből): különféle narodnyik csoportokból 1901-ben alakult, magát szociálforradalmárnak nevező párt Oroszországban. Céljuk a parasztság földhöz juttatása és a polgári demokrácia megteremtése volt. Akcióikban egyes tagjai az egyéni terrort is alkalmazták. A belső ellentétek miatt a párt 1906-ban ketté vált, a baloldal az 1917. évi bolsevik forradalom után rövid ideig együttműködött a bolsevikokkal. A polgárháború (1918–20) során vezetőik egy részét letartóztatták, mások emigráltak.

exodikon – a kar elvonulása közben énekelt, valamilyen tanulságot megfogalmazó dal (a hagyományos attikai tragédiában).

exodosz – végkifejlet, befejezés; az utolsó sztaszimont követő párbeszéd (a hagyományos attikai tragédiában).

expozíció – bevezetés (görög dráma eposzi kelléke).

extraprofit – 100% feletti nyereség.