A Humán tudományok nagyszótára/D

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez



Következő lap: Előszó

A Humán tudományok nagyszótára/D

A B C D E F G





D

Dácia – Erdély (ókori Róma idején)

daimónion – a bennünk lakó lelkiismeret szelleme; Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus szerint.

Danuvius – Duna (ókori Róma idején)

decemvirek – a törvények szerkesztésére Kr.e. 451-ben fölállított 10 tagú patrícius-testület az ókori Rómában. Consuli jogkörrel fölruházott hatalmukat a néptribunusok hatalmának korlátozására használták. Kr.e. 449-ben lemondásra kényszerültek.

de facto – valóban, ténylegesen.

defter – szandzsákok szerint készült, az adófizetők nevét, vagyoni állapotát, a befizetett adó mennyiségét tartalmazó összeírás a Török Birodalomban. Az összeírást a defterdárok segédeikkel végezték. A defterek a magyarországi török hódoltság (16–17.sz.) történetének fontos forrásai.

dei gratia – Isten kegyelméből.

de jure – jog szerint(i), jogilag

dekabristák – (december szóból): a cári önkényuralom elleni összeesküvés résztvevői a 19. sz. eleji Oroszországban. Többségük az alkotmányos monarchia híve volt. 1825-ben a főként katonatiszteket tömörítő dekabrista szervezetek sikertelen fegyveres felkelést robbantottak ki, melynek leverése után a mozgalom tagjait kivégezték, ill. száműzték, tömegbázisuk nem volt, viszont jelentős hatást gyakoroltak az orosz irodalom fejlődésére.

deklaráció – kinyilatkoztatás

dekonjunktúra – a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása. Jellemzői: a termelés csökkenése, az értékesítési lehetőségek romlása, a beruházások elmaradása és a munkanélküliség növekedése. A modern gazdaságokban a társadalmi rendszertől függetlenül jelentkezik.

dekrétum – (’határozat’, ’ítélet’) 1. állami szervek törvény jellegű akaratnyilvánítása (határozat, rendelet, bírói döntés, kinevezési okirat stb.) – 2. az 1848 előtti magyar országgyűlésnek az uralkodó által szentesített határozatai. – 3. a római pápa, a zsinatok és az egyes vatikáni hivatalok által kibocsátott egyházi rendeletek, törvények. – 4. egyes országok törvényerővel rendelkező, de nem törvény formájában kiadott jogszabályai.

delegáció – (’követség’, ’küldöttség’): 1. különböző rendezvényeken (értekezlet, kongresszus stb.) a megbízó érdekeit hivatalos meghatalmazás alapján képviselő csoport. – 2. a kiegyezési törvény (1867) értelmében a magyar és osztrák parlament tagjaiból álló 60–60 fős bizottság. Feladata a közös külügy, hadügy és a rájuk vonatkozó pénzügyek ellenőrzése és költségvetésük megszavazása. A két delegáció mindegyik országgyűlésre kötelező érvényű döntéseket hozott. Egységes állásfoglalás hiánya esetén a vitás kérdésekben az uralkodó döntött.

demagógok – (ókori görög) demosz=nép, gógosz=vezető; a bölcsesség kiforgatói, akik kihasználták a háborús időket és sok bölcselőt száműztek Athénból, mások önként elköltöztek.

démiurgoszok – az ókori Athén kézművesei.

demoi-kratia – (gör. ’nép’+’erő, hatalom’) demokrácia, néphatalom, népuralom.

demokrácia – (’népuralom’): az összesség döntését jelentő egy közösség v. a nép többsége által kinyilvánított politikai akarat érvényre juttatásának formája. Fogalma az ókori Görögországban keletkezett, a történeti fejlődés a demokrácia több formáját termelte ki. „Tiszta” demokrácia gyakorlatilag nem létezik, mivel a legfőbb államhatalmat megtestesítő „nép” fogalma a társadalmi rendszer szerint különféleképpen értelmezhető.

démosz – (’nép’) 1. polgárjoggal rendelkező vagyontalan szabadok (köznép) az ókori görög poliszokban (városokban) – 2. A Kr.e. 6. sz-ban közigazgatási egység az athéni államban.

dénár – (denarius) 1. ókori római ezüstpénz, melyet Kr.e. 269-ben vertek először. 10 ast v. 4. esetertiust ért. A római császárkorban értékét fokozatosan elvesztett pénzt a 4. sz. elején kivonták a forgalomból. – 2. a középkori Európában általánosan használt ezüstpénz, melynek értéke koronként és országonként változott. Magyarországon először Szt. István (1000–1038), utoljára Mária Terézia (1740–1780) veretett dénárokat.

dervis – aszketikus életű, vándorló v. rendházban élő mohamedán szerzetes.

despota – 1. zsarnok, kényúr – 2. fejedelmi rangú személyek címe a Bizánci Birodalomban. – 3. a szerb fejedelmek címe a 15–17. sz.-ban. Főként a török fennhatóságot elismerő fejedelmek viselték, pl. Brankovics György (1375?–1456)

detronizáció lsd. trónfosztás

deus – Isten

devalváció – a pénz értékének csökkentése, általában a gazdaság stabilitása érdekében, a pénz további értékcsökkenésének megakadályozására alkalmazzák.

dézsma – (decima ’tizedik’) 1. az egyháznak fizetett tized. – 2. a kilenced mint második tized Magyarországon a kései feudalizmus korában.

diadokhoszok – (gör. ’utódok’) v. didakhoszok: Nagy Sándor (III. Alexandrosz) makedón uralkodó (kr.e. 336–323) hadvezérei (Antigonosz, Antipatrosz, Démétriosz Poliorkétész, Eumenész, Kasszandrosz, Lüszimakhosz, Ptolemiosz, Szeleukosz). Világhódító uruk halála után az egymás ellen folytatott véres háborúk eredményeként fölosztották egymás között Nagy Sándor birodalmát. Így jöttek létre az egymástól független hellenisztikus monarchiák, az ún. diadokhosz államok.

dialektika – az ellentétek egysége és harca; Hérakleitosz (Kr.e. 530–470) epheszoszi természetfilozófus szerint.

dialektikus –Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus módszere: ellentétekből és ellentmondásokból hámozza ki a megtisztított fogalmakat.

dialógosz – (görög) párbeszéd

diggerek – (’ásó emberek’): az angol polgári forradalom szélsőbaloldali irányzatú mozgalmának résztvevői. A kommunisztikus elképzeléseket hirdető földfoglaló mozgalom.

dikció – színészi beszéd (ókori görög színház).

diktátor – (lat. dictator) 1. parancsuralmat gyakorló, korlátlan hatalommal rendelkező államfő. – 2. szükségállapot idején a consulok által 6 hónapra korlátlan hatalommal felruházott személy a köztársaság kori Rómában. Eredetileg csak patrícius, Kr.e. 356-től plebejust is választhattak diktátorrá. Julius Caesar halála (Kr.e. 44) után e tisztséget eltörölték.

diploma honestae missionis – elbocsátó okmány, melyet az ókori Rómában az elbocsátott katonák kaptak, ebben foglaltatott benne a házasságkötési jog is.

Diploma Leopoldium – 1690: a Habsburg-uralom alá került Erdély belső viszonyait és politikai jogállását szabályozó, I. Lipót (1657–1705) által kibocsátott rendelet. Biztosította a négy bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a rendi önkormányzatot és a kereskedelem szabadságát.

diszkobolosz – diszkoszvető (Muron ókori görög szobra)

divina ex machina – csodás elemek, természetfölötti lények beavatkozása az események menetébe (görög dráma eposzi kelléke)

dominatus – (latin úr szóból) a principatussal szemben a római császárok önkényuralmi rendszere Diocletianus császár uralkodásától (284–305) kezdődően.

domínium – (lat. ’tulajdon, uralom’) 1. a föld korlátlan birtoklása a feudalizmus korában. (saját birtok).

dominus – 1. úr (ókori Róma) – 2. hűbérúr

dór oszlop – lábazat nélküli, felfelé keskenyedő tartóoszlop (ókori görög építészeti elem).

druzsina – az óorosz államban a fejedelem kísérete, az uralkodó osztályhoz tartozó bizalmasai.

dualista filozófia – a halhatatlan lelket élesen elválasztotta a romlandó testtől.

dualizmus – 1. két egyenjogú, önálló állam szövetsége, melyben általában az államfő személye azonos. – 2. Magyarország történetének 1867–1918 közötti szakasza. A dualizmust a kiegyezés (1867. XII. törvénycikk) hozta létre Ausztria és Magyarország között. Mindkét állam belügyeit tekintve önálló volt, de kifelé egységes államot alkottak, amelyet a közös uralkodó személye és a közös ügyek (külügy, hadügy és a fedezetüket szolgáló pénzügy) kapcsoltak össze.

duce – (vezér): 1922–1945 között B. Mussolini (1883–1945) olasz fasiszta diktátor hivatalos címe.

duplarius – kitüntetett érdemes katona az ókori Rómában, nekik a magasabb zsold mellett már nem kellett sáncmunkát végezniük.

dux – herceg

dzsámi – (gyülekezőház): nagyobb méretű mohamedán templom. A Török Birodalomban a szultán engedélyével ott építhettek dzsámit, ahol legalább 40 hívő élt. Itt tartják a péntek déli ünnepélyes istentiszteleteket. A dzsámi mellé minaretet építettek. – Magyarországon a török hódoltság korából Pécsen maradt fenn épségben 2 dzsámi.

dzsentri – 1. a középkorban a köznemesség, a kapitalista fejlődés megindulása után a saját birtokán árutermelést folytató ún. újnemesség elnevezése Angliában. – 2. Magyarországon az 1870-es évektől az elszegényedő, birtokait jórészt elvesztő, de társadalmi rangjához és úri életformájához makacsul ragaszkodó birtokos nemesség elnevezése. Később az értelmiségi pályákra kényszerült kisnemesekre és nem nemesi származású tisztviselőkre, értelmiségiekre és földbirtokosokra is alkalmazták.

dzsihád – a mohamedánok szent háborúja.