Útipatika/Speciális utazók/Útipatika sportolók részére

Útipatika sportolók részére

Extrém sport a skydiving.

Michael Schumacher 2007-ben.

Sportolók, extrémsportolók útipatikája

Nagy szakmai és médiavisszhangot váltott ki M. Schumachert ért fatális kimenetelű síbalesete. Azóta a csoportos, főleg iskoláscsoportoknak szervezett sporttáborokhoz gyakran kérnek orvoskísérőket. Értelemszerűen az orvosi elsősegélynyújtás a fő szempont és kiváltképpen az extrém sportokkal foglalkozó rész a sportokkal összefüggő egészségi problémák és azok ellátás. A felnőtt sportolókon kívül a gyermekek, az időskorúak és a krónikus betegségben szenvedők is sportolnak, vagy szeretnék azt űzni. Ezért a biztonságos felkészülés ismeretanyaga a traumatológiától a belgyógyászati ismereteken keresztül a bőrgyógyászati tudnivalókig kell, hogy terjedjen.

A versenypályákon történt baleseteknél nincs mód elővenni az elsősegély tankönyvet. De a szálláson felmerülő egészségügyi problémákat éppen úgy meg kell tudni oldania, mint a betegbiztosítóval történő egyeztetést. A krónikus betegségben (szív-ér rendszeri, magasvérnyomás - és cukorbetegségben stb.) szenvedőknek is meg kell adni azt a lehetőséget, hogy alapbetegségük mellett bátran sportoljanak, utazzanak. Ez elengedhetetlen a jó életminőséghez. Például a síelés az egészséges ember számára is veszélyeket hordozó sport lehet, de a krónikus betegségben (pl. szív- és érrendszeri; anyagcsere-; immunbetegségekben stb.) szenvedők számára már „extrém” sport. Ezért az utazási biztosítóknak is érdekük kell, hogy legyen az a prevenció, amelyet a helyszínen tartózkodó, képzett orvos jelenléte tud biztosítani.

A sportolásra történő előkészületek már az indulás előtt megkezdődnek a szükséges egészségügyi felszerelés összeállításával, a táborhely vagy üdülőközpont infrastruktúrájának (hegyi mentők, pályamentők, közeli kórházak stb.) felmérésével. A csoport vezetőjével vagy az edzővel való előzetes egyeztetés célja, hogy a tábororvos megismerje a tervbe vett túrák, edzések, oktatások tematikáját, útvonalát, nehézségi fokát. indokolt esetben közbe is kell lépnie az erőltetett edzés vagy túra több betegséget és baleseti lehetőséget okozhat.

Mivel a gyermek- és időskorú csoportok halálozási aránya (mutatis mutandis) nagyobb, mint az egészséges felnőtteké, vagy az edzésben levő profiké, helyes átgondolni azt, hogy maguknak a csoport tagjainak milyen felszerelést vagy előzetes orvosi vizsgálatot ajánljunk. Nem árt, ha minden egyes résztvevőről a háziorvos által kitöltött alapvető orvosi dokumentáció áll a rendelkezésre. Fokozottan érvényes ez azonban a krónikus betegségben (diabétesz, hipertónia stb.) szenvedők esetében.

A téli sportoknál előforduló leggyakoribb megbetegedések

A mindennapi apróbb sérülések, rándulások, felső légúti és gyomor-bél rendszeri megbetegedések ellátása mindenképpen feladat lehet. A szabadságon levő utazók általában, a sportolók pedig különösen hajlamosak a betegségek, kisebb sérülések, balesetek semmibe vevésére. Ez megnehezíti a beteg ellátást, ugyanakkor az elhanyagolt tünetek élethossziglan tartó egészségkárosodáshoz vezethetnek (pl. sítérd). Bonyolultabb a feladat akkor, ha a csoport tagjai között krónikus betegségben szenvedők vannak.

A téli sportok különösen hajlamosítanak az asztmás rohamok kialakulására (síasztma). Gondolnia kell arra is, hogy sok hirtelen megbetegedés (főleg fiatalkorban) indulását a környezetváltozás, az utazás miatti pszichoszociális stressz indukálja. A téli sportokkal szorosan összefüggő vagy a sportolás indukálta megbetegedések. Megjegyzendő, hogy a meglévő krónikus betegségek (diabétesz, COPD, ISZB stb.) önmagában nem kontraindikálják a sportolást, de a megelőző gondozói tanácsadás, majd a fokozatos tréning igencsak ajánlott.

Traumatológiai esetek

Megelőzés: védőfelszerelés, a pályán való közlekedés szabályainak betartása, -megfelelő tréning

Terápia: sérülésspecifikus, általában műtét

Hegyibetegség

Megelőzés: lassú emelkedés, akklimatizáció leereszkedés,

Terápia: sz.e. gyógyszeres és oxigénkezelés

Hypothermia

Megelőzés: megfelelő ruházat, öltözet, sérülés esetén a beteg gyors ellátása és izolációs takaró

Terápia: felmelegítés, kalóriadús étel-ital, sz.e. a keringés-légzés monitorozása

Asztmás roham

Megelőzés: szájüreget is takaró maszk, sz.e. preventív gyógyszerelés

Terápia: broncholyticumok, b-agonista aerosolok

Fagyás

Megelőzés: megfelelô, vízhatlan öltözék

Terápia: a fagyott végtag felmelegítése, sebellátás, sz.e. sebészi ellátás

Hóvakság

Megelőzés: UVB-UVA védô napszemüveg

Terápia: szem érzéstelenítése, fedése

Hypoglykaemiás rosszullét

Megelőzés: a mozgásmennyiségnek megfelelô szénhidrát-bevitel, gyakori vércukorszint ellenőrzése, mikro sérülések ellenőrzése

Terápia: szénhidrátbevitel sz.e. kórházi kezelés

Felsôlégúti megbetegedések

Megelőzés: megfelelő öltözködés és mozgásséma

Terápia: tradicionális gyógyszerelés

A „Vadon orvoslás”

A „vadon orvoslás” fogalma valószínűleg azért találó, mert nem csak azt fejezi ki, hogy a vadonban, a civilizációtól elzárt, távoli helyeken kell orvosi ellátás nyújtani, de azt is, hogy „vad” körülmények között, minden olyan megszokott diagnosztikai és terápiás eszköztől megfosztva, és egészségügyi intézmény belátható távolságán kívül kell a beteget ellátni, mindezt minimális információ birtokában. A fogalom hazánkban inkább olyan értelemben használatos, mikor az orvosi elsősegély és a szakorvosi ellátás között olyan jelentős időbeli vagy távolságbeli különbség van, mely szükségessé teszi a (sokszor kritikus állapotban levő) beteg állapotának hosszabb időre való stabilizálását és felügyeletét.

Így a hegymászóknak, téli- és vízi sportot űzőknek nyújtott orvosi segítség is „vadon orvoslásnak” számít. Ezért a „vadon orvosának” nemcsak magas szintű és széles körű orvosi tudással kell rendelkeznie, de tudnia kell a kimentés szervezésének és kivitelezésének, a biztosító bevonásának alapelemeit is. :A mortalitási statisztika sokatmondó orvosi szempontból. Egy tanulmány szerint 100 halálesetből kb. 50% a traumás. Ezeken a területeken tehát az utazók, sportolók gondos felkészítése és prevenciója felbecsülhetetlen értékű. De ha bekövetkezik a baj, akkor szükség van az ellátást fedező biztosítási háttérre is.

Extrém sportok

Az extrém sport kifejezés egy tágabb értelmű kifejezés, mely magában foglalta a vadvízi kajakozástól a szörfölésig a különbözô, sokszor életstílusnak (lyfestyle) vagy „alternatív”-nak nevezett, felcserélhetô értelemben használt rekreációs sport tevékenységet. Kísérletek történtek a szó szemantikai megközelítésére is, de az eredmény csak annyi lett, hogy a köztudatban az extrém sport és a veszély fogalma összekapcsolódott, legtöbbször a fiatal életkorral való kontextusban. A közfelfogás és a marketingstratégiák is szuggerálják az életkor összekapcsolását a veszélykereséssel, a fiatal életstílussal.

Az olyan sportok, mint a rögbi, vagy a búvárkodás – ismert veszélyeik ellenére – sem tartoznak az „extrém” sport kategóriába. Ebbôl a vélekedésbôl azonban igaz, hogy a fiatalok nagy része elutasítja a szabályokhoz kötött, bíró által megítélt, hagyományosan űzött sportokat. Paradox módon azonban ezek a sportok is versenyformát öltöttek: a teljesítmények megítéléséhez pedig mégis csak szükség volt – ha szabályokra nem is annyira, de – kategorizálásra mindenképpen, és döntôbíróságra különösen.

Az utazási orvostanban a rekreációs, a szabadidősport elnevezést használják az „extrém sport” kifejezés helyett. A magánbiztosítók is használták ezt a kifejezést, és egyes sportok űzését a biztosítást kizáró tényezőnek tekintettek. Holott minden sport „extrém”, ha nem kellő felkészültséggel, beteg vagy edzetlen ember felelőtlenül űzi azt. Egyes országokban (pl. Ausztrália) a rekreációs sportok (közöttük a bungee-jumping) biztosítói szempontból elfogadott tevékenységek, sőt, figyelemre méltóan veszélytelennek írják le azokat. Az egyes szabadidősportok veszélyeire vagy éppen elfogadhatóságára az orvosi megfigyelések és elemzések mutatnak rá.

Erre a legjobb példa a bungee-jumping, amit az oxfordi egyetem veszélyes sportok klubja az 1970-es évektől tanulmányozta ezt a sportot, és 1978-ban hivatalosan is rekreációs sportnak ismerték el. A snowboard az atlantai téli olimpián lett hivatalos sportág. Ha a szakirodalom adatait vesszük figyelembe, a kárhányad alapján jó néhány „hagyományos” sport veszélyesebbnek bizonyul, mint a biztosításból kizárt tevékenységek. A statisztikai adatok szerint a bungee-jumpingban az ugrók 0,4%-os kárhányadot produkálnak, a snowbordolóknál 0,37 % az arány, a vadvízi evezésekben résztvevőknek pedig mindössze 2,1 % – a fociban 10,3 %, míg a kosárlabdában 17,4 % ugyanez a szám.

Néhány népszerű szabadidősport, mint pl. a síelés – nincs kizárva a tb-ellátás köréből, és az utazási biztosítások sem felárral biztosítják a síelőket – holott kárhányaduk nagyságrendekkel nagyobb, mint a mélyugrásé.

---

◄--- Előző lap:Meghűlés                      ---► Következő lap: Torokfájás

---

Jegyzetek