Állatok/Rovarok/Cincérfélék/Nagy nyárfacincér
.jpg)
Nagy nyárfacincér
- (Saperda carcharias, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A nagy nyárfacincér a rovarok osztályának bogarak rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak alrendjébe és a cincérfélék családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában honos, nyárfákon élő bogárfaj.
- A nagy nyárfacincér 21-33 mm hosszú. Színe fekete, testét sárgás vagy hamuszürkés molyhos szőrzet takarja, amely a test alsó oldalán hosszabb és sűrűbb, színe pedig némileg változó, így a rovar világos-szürkésnek vagy okkersárgásnak is tűnhet.
- Fején viszonylag nagy, rajta elszórtan, nyakpajzsán sűrűbben, hosszú, felálló fekete szőrök láthatók. Csápjai hosszúak (a hímek esetében kicsivel hosszabbak a testnél), kissé végük felé vékonyodnak, feketén gyűrűzöttek (az utolsó íz kivételével). Szárnyfedői "vállasok", elöl a legszélesebbek és a rovar vége felé fokozatosan keskenyednek. Lábai viszonylag rövidek és erőteljesek, szintén molyhosak.
- A pete hosszan megnyúlt, tojás alakú, 3,5-4,1 mm hosszú és 1,5-1,8 mm széles. Héja igen ellenálló színe eleinte fehéres vagy halványsárgás, később barna.
- Lárvája lábatlan, megnyúlt, húsos, színe sárgásfehér, feje sötétbarna. Az első tori szelvény hátoldalán nagy, szögletes kitinizált folt látható. Kikelés után 4,5 mm, kifejletten 38–40 mm hosszúak.
- Bábja szabad báb, 25–30 mm hosszú. Színe eleinte fényes fehéres-sárgás, majd fokozatosan sötétedik; kikelés előtt sötét sárgásbarna.
- Európában, a Kaukázusban és Nyugat-Szibériában honos. Észak-Amerikában a nagyon hasonló Saperda calcarata váltja fel. Magyarországon általánosan elterjedt, szinte minden 4-5 éves nyárállományban előfordul, néha a 2-3 évesekben is. Leginkább az Alföldön, ártéri erdőségekben, valamint a dombvidéken elterjedt, de csak helyenként gyakori.
- A nagy nyárfacincér különféle nyárfafajokon él, de van amelyiket kevésbé kedveli, legritkábban a fehér és szürke nyárat károsítja.
- Az imágók a május végétől az augusztus elejéig terjedő időszakban (leginkább június második felében) kelnek ki a bábból, majd némi levelekkel, fiatal hajtásokkal való táplálkozás után azonnal rajzanak. Nappal inkább a leveleken, esetleg a fatörzseken vagy a hajtásokon tartózkodnak. A rajzásra este (naplementétől a teljes besötétedésig) kerül sor. A nőstények pár nappal később rakják le petéiket, amiket egyesével a törzs tövénél rágott kis hasadékba helyeznek el és átlátszó folyadékkal vonnak be.
- A petékből 2–3 hét múlva kelnek ki a lárvák, amelyek a kéreg alá furakodnak és ott hosszú, lapos, vagy üregszerű járatokat készítenek. A lárva áttelel, majd második életévében tovább rágja a fát, majd ismét áttelel és a harmadik év tavaszán vagy nyár elején bebábozódik. A bábból 2-3 múlva bújnak elő az imágók, de 1-2 hétig még a bábkamrában marad ahol erősödik és megkapja felnőttkori színezetét.
- A fejlett lárva járata mélyen a behatol a fatestbe, függőleges, vagy ferde irányú; vékonyabb törzsek esetén egészen a bélben halad. Átlagosan 1-2 cm szélesek, de elérhetik a 2,5 cm-t is. Belsejüket rostos rágcsálék tömi el. A bábkamra a felső végében található, általában 1-1,5 méteres magasságban. A cincérlárva jelenlétét a fa tövénél látható, járatokból kitúrt rágcsálék-halmocskák jelzik.
- A nagy nyárfacincér jelentős károkat okozhat a nyárfaültetvényekben. A lárvák rágása miatt csökken a fák életereje és utat nyit a másodlagos károsítók előtt. Károsítása következményeképpen a fiatal fák teljesen kiszáradhatnak, de az idősebb fák koronája, vagy csúcsa is elszáradhat. A fa alsó, 1–1,5 m-es szakasza műszaki felhasználásra alkalmatlanná válik. A rovar a gyengébb, a sínylődő, beteg egyedeket részesíti előnyben, de megtámadja az egészséges fákat is.
Forrás: Magyar Wikipédia: Nagy nyárfacincér
