Ugrás a tartalomhoz

Wittich Zsuzsanna írásai/Ahogy az istenek osztanak

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Ahogy az istenek osztanak


Ahogy az istenek osztanak

[szerkesztés]

- Volt egyszer régen egy gyönyörű meséskönyvem, Apukámtól kaptam tizedik szülinapomra. Az volt a címe: Történet a szerelemről, és a halálról.
- Elég morbid cím egy tízévesnek, nem?
- Lehet, de gyönyörű, igazi indiai rajzokkal volt tele. És a mese is gyönyörű volt. Egy Szávitri nevű királylányról szólt, aki visszaszerzi ifjú férjét a halál istenétől.
- Akkor happy end.
- Igen. És aztán, vagy tizenöt éve, megint kezembe került ez a sztori. Megörültem neki, még magnóra is rámondtam, nagy meghatottan hallgattam mindig mosogatás közben. Az egyik kis tanmese epizódot verssé formáltam, majd megkeresem mindjárt a füzetemet, és megmutatom. Itt van, tessék.


Indiai Mese

Kunyhója előtt ül az öreg bölcs
az erdőben,
Szávitri, a vándor királyleány
Vele szemben.

Figyelj, lótuszvirág szemű leány,
- így szól a vén,
három vándorról s egy zsák dióról
mesélek én.

Egész zsák dióra leltek hárman,
éhes szolgák,
de hogy hogyan osszák szét maguk közt,
azt nem tudták.

Vándoroltak csak tovább a zsákkal,
míg nem egyszer,
kunyhó tűnik fel, s bejáratánál
öreg ember.

Lesz már segítség! Megkérik hát, hogy
osztaná el
De az osztás módját beszélje meg az
istenekkel.

Úgy osszad pont, mintha ők osztanák!
- arra kérik,
nevet a bölcs ember. – Majd úgy osztom!
- mondja nékik.

S lám, egyiküknek odaad egyet,
a másiknak
ad egy marékkal, s a többit mind a
harmadiknak.

Azok csak nézik ott némán előbb,
de azután,
- nem értjük, tiszteletre méltó bölcs,
- nyögik sután.

Hát nem azt mondtátok, hogy osszam úgy,
- szól az öreg
ahogy maguk az istenek raknák
szét köztetek?

De ha nem kell, így mint az istenek
elosztanák,
vigyétek és osztozkodjatok úgy,
mint a szolgák.

Szávitri érti, amit a bölcs szók
jelentenek:
Másképp osztanak a szolgák, s másképp
az istenek.

- Taps. Szép a vers, és igaz. Bizony, az istenek nem egyformán osztanak. De...
- De?
- Nem godnolod, hogy ha már istenek, igazán elvárható lenne, hogy egyenlően osszanak?
- Tudod, mi innen a földről elég keveset látunk, azt is csak homályosan. Az égi lények, vagy akárhogy is nevezzük is őket, onnan, ahonnan ők nézik, jobban meg tudják ítélni hogy kinek mit kell kapnia.
- Nincs igazság a földön.
- A földön nincs. Vagyis innen úgy néz ki. De ha mi is nézhetnénk magasabbról, akkor belátnánk, hogy tényleg, az az igazság.
- Indiában a karmában hisznek, igaz?
- Igen. Ők abban nőnek fel, hogy az előző életek alatt gyűjtött karmájuk szerint kapnak mindent.
- Aha, értem. Olyan mint valami előtakarékosság.
- Na, ez az.