Heptatoniák

(Hétfokú hangsorok)

Bevezetés

Minden diáknak volt lehetősége arra általános iskolai, zeneiskolai, esetleg közép- és felsőfokú tanulmányai idején, hogy megismerjen 7 hangból álló hangsorokat, szám szerint éppen hetet. Ezek: Dúr, dór, fríg, Líd, Mixolíd, eol, lokriszi.

E hangsorok nevüket a ókori görögöktől kapták, az első neve változott csak, eredeti neve ion volt.

A nagy kezdőbetűvel jelzettek a dúrjellegűnek nevezett azon hangsorok, melyek alaphangjaihoz viszonyítva a III. fokon nagyterc hangköz áll, a kis betűvel kezdődők pedig a molljellegűek, melyekben ezen a helyen kisterc található. A magyar népdalkincsben egyetlen kivételt, a lokriszit leszámítva mindegyikük meglelhető.

A hangsorokat szerkezetileg ábrázoló számsorok is ennek megfelelően írhatók le. Végösszegük mindig 12 (félhang), de belső szerkezetük változó. Az alábbi táblázat ábrázolja ezt a hangrendszert - Dúr hangsort és moduszait -, melynek Bárdos Lajos adta a Heptatonia prima nevet.

Heptatonia secunda ^[1]
Egy „kodályos” hangrendszer
Liszt Ferenc „népi” hangsorai ^[2]

Kodály Zoltán műveiben feltűnő gyakran találkozunk egy olyan hétfokú hangrendszerrel, amelyikben a két félhanglépés között nem két egészhang van, mint a diatónia ti-dó és mi-fa fokpárjai között, hanem csak egy. Legegyszerűbben úgy ábrázolhatjuk és a zongorán úgy találhatjuk meg, ha c helyett ciszt veszünk, a többi fokot meghagyva módosítás nélküli törzshangnak. Végigpróbálva az így adódó skálákat, megkapjuk a rendszer hét moduszát. Ez a Heptatonia secunda. Kodály mindegyikkel bőven él. Dallamban és harmóniában is, egy-egy mű kisebb-nagyobb részletén át. Bárdos Lajos mind a hét hangsorra idéz tőle példát – cisz-d-e-f-g-a-h-cisz hangsorra transzponálva.

Én e példákat a művek eredeti hangnemében fogom megjeleníteni, hivatkozással arra, hogy később ő is ezt teszi.

Heptatonia secunda

A heptatónia secunda, az itt látható szűkített (e-g-b) + bővített (b-d-fis) + szűkített (fis-a-c) tredecim akkord, (ma "13-as"-nak mondják), hangjainak sorba rendezéséből képződik. Az így létrejött hangsor a "Szűk-kvintes eol". A többi ennek módusza.

A hangsorokat "C" alapra helyeztem. (szerk.)

Lássunk mindegyik hangsorra egy-egy „kodályos” példát.

Dallamos moll

1. A Dallamos moll (l-t-d-r-m-fi-szi-la) a hagyományos műzene egyik hangsora.

De ott a fi – a 6. lépcső - általában csak áthidaló a mi és szi között. Itt az benne az egyéni, újszerű, hogy a többivel egyenrangú, szabad kezelésű, önálló skálahang. Az idézett kórusműben ez a „cisz” hang.

Nápolyi dór

2. A Nápolyi dór (l-ta-d-r-m-fi-s-l) már jóval szokatlanabb hangsor.

Nevezhetjük nagyszeksztes frígnek vagy kismásodos dórnak.

Bőkvintes líd

3. Még ritkább, még szokatlanabb skála a Bőkvintes líd (d-r-m-fi-szi l-t-d). Kodály is aránylag ritkábban él vele, de már az egyik gyermekkarban is alkalmazza.

Akusztikus skála

4. Akusztikus skála. Annál gyakoribb ez a sor (d-r-m-fi-s-l-ta-d) Kodálynak (és Bartóknak is) a zenéjében. A felhangokkal legrokonabb, ezért akusztikus skálának nevezzük. Hangulatos, szép példa az alábbi:

Pikardiai eol

5. Előbbivel együtt leggyakoribb szerzőnk zenéjében a Pikardiai eol vagy Kurucsor (l-t-di-r-m-f-s-l). Utóbbi nevét a Tyukodi-nóta dallamcsaládjának jellemző vonásairól kapta. Kodály művében az éjbe forduló estidőnek és az elfáradt bujdosónak a hangulatát fejezik ki a mélyített hangok. Itt kivételesen két példát idézek.

Szűkkvintes eol, nagymásodos lokriszi

6. Egyik legkülönösebb „kodályos” skála a Szűkkvintes eol-nak (l-t-d-r-ma-f-s-l) vagy Nagymásodos lokriszi-nak (t-di-r-m-f-s-l-t) nevezhető hangsor.

Szűkkvartos lokriszi

7. A legkülönösebb sor ebben a rendszerben a (t-d-r-ma-f-s-l-t) Szűkkvartos lokriszi-nak nevezhető sor. Kodály-példa is kevesebb van rá, mint a többire. Kifejező ereje kitűnően érvényesül, amikor az ősi rémről, a halálról énekelünk.

Heptatonia tertia

A heptatonia tertia az itt látható bővített (es-g-h) + szűkített (h-d-f) + bűvített (f-a-cis) tredecim ("13-as") akkord hangjainak sorbarendezéséből képződik. Igy jön létre a bőkvintes és bőszeksztes Líd. A többi e hangsor modusza. Bárdos Lajos e skáláknak nevet nem adott, ezért a legelsőnél magam tettem ezt. A hangsorokat "C"-alapra helyeztem.(szerk.)

Bárdos Lajos HEPTATONIA SECUNDA ^[1] c. dolgozatában a 29/191 példa utolsó akkordja bepillantást enged a harmadik lehetséges (bőmásod nélküli) hangrendszerbe. Ebben mind az öt nagymásod egymás mellett van és a két félhanglépés egymáshoz csatlakozik. Ez a Heptatonia tertia – harmadik hétfokúság.

Tekintettel arra, hogy tudós mesterünk e rendszer alkalmazására példát nem hoz fel, ezt én is mellőzni vagyok kénytelen.

Liszt Ferenc „népi” hangsorai

Bővített szekundos hangsorok

Most vegyük kissé szemügyre Liszt Ferenc „népi” hangsorait.

A hangsorokat annak megfelelően helyeztem el, hogy a lehető legkevesebb módosító jelre legyen szükség.

Ma ismert népzenénk legjellemzőbb skálái nem tartoznak lényegesen a Liszt-zenéhez. Amit Liszt magyarosnak ismert és érzett, az a hangsorok területén a bővített másodnak a hagyományos nyugati molltól eltérő alkalmazása.

Bőkvartos moll

1. Legismertebb ilyen Liszt-skála a Bőkvartos moll (l-t-d-ri-m-f-szi-l), 2-1-3-1-1-3-1. Igen sokszor alkalmazza.

Indolíd

2. Bárdos Lajos írja: Indolid. Egyelőre nem tudok jobb nevet adni az emelt második lépcsőjű Fa-modusznak (f-szi-l-t-d-r-m-f, vagy d-ri-m-fi-s-l-t-d), 3-1-2-1-2-2-1. Az elnevezést a bőmásodnak a hindosztáni zenében való gyakorisága miatt javaslom. Itt is bőven akad példa.

Harmonikus dúr

3.Harmonikus dúr. (d-r-m-f-s-la-t-d) 2-2-1-2-1-3-1. Az összhangzatos moll analógiájára így nevezik azt a dúrszerű sort, melynek 6. és 7. foka között bővített másod van.

Kalindra

4. Zenei közéletünk sajnálatos módon nemigen szokta megfogalmazni, hogy a közismert cigányskála MI-végű modusza külön hangsor (m-f-szi-l-t-d-ri-m) 1-3-1-2-1-3-1. Az eddig (Bárdos elemzése idejéig) közzétett magyar népdalanyagban talán csak egy dallam akad, amelyik (bár alul re-vel is megtoldva) ebben a skálában mozog. Annál otthonosabb ez a két bőmásodos sor a hindosztáni zenében. Neve ott Kalindra. Miért ne hívjuk mi is ezt a szép skálát ezen a szép néven?

Kivételesen itt a Beteg asszony kezdetű népdal Bartók által készített Népdalfeldolgozását idézem.

Bőmásodos dúr

5. Liszt zenéjében alkalmi mozzanatnak látszik, de az eddigiekkel való rokonsága miatt ne hagyjuk említés nélkül a dúr-sorba belevitt „magyar” ri hangot sem. Ez tehát a Bőmásodos dúr (d-ri-m-f-s-l-t-d) 3-1-1-2-2-2-1.

Cigánysor - Fríges ungár

6. Emeljük föl a Mi-sor 4. és 7. hangját, megkapjuk a Cigányos fríg (m-f-s-li-t-d ri-m) vagy Fríges ungár (l-ta-d-ri-m-f-szi-l) hangsort. 1-2-3-1-1-3-1. E skálának két piknikus, „szorongásos” trichordja is van, egyik centruma a la, másiké a mi. Más példákon kívül idézzük a Csárdás macabre csontos dübörgését.

Bőkvartos eol

7. Vezetőhang nélkül is használ Liszt olyan moll jellegű sort, amelyben a magas 4. lépcső adja meg a magyaros jelleget. Ez a sor a Bőkvartos eol

(l-t-d-ri-m-f-s-l) 2-1-3-1-1-2-2. Magyar költőről magyar hangsorral énekel.

Bőkvartos dór

8. Népdalaink közül világszerte ismert lett Kodály Kállai kettősének szívet melengető fődallama, a Felülről fúj az őszi szél. Skálája a tiszta Bőkvartos dór (l-t-d-ri-m-fi-s-l) 2-1-3-1-2-1-2. Liszt a magyar csárdást stilizálja ezzel a hangsorral.

Melodikus ungár - Cigánymoll

9. Ha a bőkvartos moll 6. fokát felemeljük, jön létre a Melodikus ungár vagy Cigánymoll – (l-t-d-ri-m-fi-szi-l) 2-1-3-1-2-2-1. A bőkvarton kívül nagyszekszt és nagyszeptim jellemzi a XIX. Rapszódia több helyét.

Harmonikus fríg - Nápolyi moll

10.Az összhangzatos moll analógiájára talán Harmonikus fríg-nek (m-f-s-l-t-d-ri-m) nevezhetnők azt a Mi-alapú sort, amelyben a re szubtonika helyett a ri nagyszeptim szól. Olykor nápolyi moll (l-ta-d-r-m-f-szi-l) jellege is lehet ennek a hangsornak. 1-2-2-2-1-3-1.

Nagyterces fríg

11.A Nagyterces fríg (m-f-szi-l-t-d-r-m) 1-3-1-2-1-2-2 - az összhangzatos moll ötödik moduszának is tekinthető – szi-vel ékesítve. Nevezetes ez a hangnem népdalpéldáink szépségében és számosságában is. Hogy csak a Kodály-feldolgozta dallamokat említsük: Ki s ki népei; Meghalok; A citrusfa; Vasárnap bort inni. De jelentős ez a sor Liszt zenéjében is. Futó mozzanatok mellett akárhányszor a tételvég súlya, konklúzió-jellege emeli magas rangra ezt a hangsort. A szonáta végén a kopogó orgonapont fölött csupa e skálabeli hangzat szól, és a végszó is a magyar szívé.

Harmonizálás

Kodály műveivel kezdtem írásomat, függelékként visszatérek hozzá. Itt nem hangsorokról lesz szó, hanem egyetlen dallam harmonizálásáról. A Sírfelirat c. zongoradarabban ugyanazon dallam harmonizálásai során, az érzelmek fokozódásának érzékeltetésére mindig tömörebb mixturákat (kevert hangzat) helyez a dallam alá. A mű vége felé, a kényszerű belenyugvás kifejezésére visszatér az elsőhöz.

A hangsorok száma

Most pedig vessünk számot arról, hány hangsorról volt szó rövid írásomban.


A./1./	Heptatonia prima	7
2./	Heptatonia secunda	7
3./	Heptatonia tertia	7
	Összesen	21
B./1./	Heptatonia 1 bővített szekunddal	140	Egy oktáv 12 félhang. Egy bővített másod 3 félhang. A maradék 9 félhangot a maradék 6 fokra - 3 egész és 3 félhangra - lehet felosztani. 6 fokból 20 változat adódik: (e=egész, f=fél) e-e-e, f-f-f; - e-e-f, f-f-e; e-f-f, f-e-e; - stb. A bővített másodot mind a 20 változatban 7 helyre lehet beiktatni. Ez összesen 20 x 7 = 140 lehetőséget ad.
2./	Heptatonia 2 bővített szekunddal	105	Két bővített szekundot a következő fokokra lehet elhelyezni: 1-2; 1-3; 1-4; 1-5; 1-6, 1-7. 2-3; 2-4; 2-5; 2-6; 2-7. 3-4; 3-5; 3-6; 3-7. 4-5; 4-6; 4-7. 5-6; 5-7. 5-7. E 21 lehetőség mindegyike 5-féle sorrendbe helyezhető, ez 105.
	Mindösszesen	266
	Levonva	5	Ez azonban csak matematikailag vehető figyelembe, mert olyan hangsorral még nem találkoztunk, amelyben egymás mellett 2 bővített szekund lenne. Ezért, a következő öt lehetőséget levonhatjuk: 1-2; 2-3; 3-4; 4-5; 5-6.
	Végeredmény	261

Befejezés

Befejezésül olvassuk el Bárdos Lajos Heptatonia secunda ^[1] című elemző dolgozatának zárszavát! Előbb azonban engedtessék meg, hogy néhány mondat erejéig magam is írjak ilyesmit.

Jelen írásom alapjául szolgáló Bárdos-elemzések az 1960-as években születtek. Akkor írta mesterünk: a tárgyalt hangrendszer és moduszai, harmóniái eddig igen mostoha sorsban részesültek. Azóta eltelt több mint 40 év. Mi a helyzet e tekintetben most? Nem emlékszem rá, hogy hallottam vagy olvastam volna e tárgyat érintő ismertetést, írást. Ez nem jelentheti azt, hogy senki nem foglalkozott vele, mégis azt gondolom, hogy e téren nem sok minden történt. Mielőtt ehhez az emlékeztető rövid és az eredetinél jóval csekélyebb íráshoz hozzákezdtem, igyekeztem – lehetőségeim is csekélyek – keresni a tárgyhoz tartozó írásokat, de nem találtam. Az Interneten sem. Ezért szántam rá magam a Bárdos-elemzés alaposan lerövidített formájának leírására. Reményem, ha valamilyen módon sikerül közzétenni, felkeltem az iránta való érdeklődést. Senki nem látja kárát, ha ezekről is tud.

(És most Bárdos)

Megbeszéléseink során két kérdés merülhetett föl az olvasóban:

1. Nem túlozta-e el ez az írás a közölt, többnyire valóban kisebb részletek jelentőségét, amikor hangrendszertani vizsgálódások körébe vonta azokat? Nos! Bach tengernyi zenéjében alig pár tucatszor fordulnak elő a bővített szeksztes szubdominánsok. Jogunk van-e ezért stílusának ismertetésében ezeket elhallgatni? Kodály zenéjében, nyugodtan állíthatjuk, százszor jelentősebbek a tárgyalt hangnemek, dallamok és hangzatok. (Elég fájdalmas volt a példák további sokaságáról lemondani.) – Továbbá: több ízben hangsúlyoztuk, hogy „annyi más: pentatónia, diatónia, kromatika, egészhangú skála stb. mellett ennek a második hétfokúságnak a színei is hozzátartoznak Kodály zenei nyelvezetéhez.” A példák eléggé igazolhatták, hogy valóban „kodályos” dallamokról és harmóniákról esett szó. Különben is: pentatóniáról, stb. általában minden muzsikus tud és eleget olvashat. De valljuk be: a tárgyalt hangrendszer és moduszai harmóniái eddig igen mostoha sorsban részesültek. Mind az iskolai oktatásban, mind a zenei szakirodalomban, mind a zenész-köztudatban.

2. Tudatosan alkalmazta-e a szerző ezt a hangrendszert, hét moduszával, mindegyiknek sokféle hangnemiségével?

Nem hisszük. A nagy alkotónak megadatik, hogy „úgy jönnek” a gondolatai, számítgatás nélkül is. Bár bizonyos, hogy az ihletet a legtöbb alkotó munkájában kiegészíti a tudatosság is. De amiért oly keveset, vagy – főként régi szerzőknél – éppen semmit sem tudhatunk meg az alkotás titkaiból, mondjunk le a művek tanulmányozásáról? Kényelmes volna, de meddő. Szívesebben követjük a pherekrateszi sor intelmét:
„Egyre tanulni ne fáradj!”

Lábjegyzetek, hivatkozások

↑ ^1,0 ^1,1 ^1,2 Bárdos Lajos: Heptatonia secunda. Egy sajátságos hangrendszer Kodály műveiben (Magyar Zene, 1962. 6. sz. – 1963. 1. sz.)
↑ Bárdos Lajos: Liszt Ferenc népi hangsorai. In: Zenetudományi Tanulmányok III, Budapest 1955;

Kategória:Oktatás Kategória:Zene Kategória:Címlapok

[Bárdos1962-1] 1,0 ^1,1 ^1,2 Bárdos Lajos: Heptatonia secunda. Egy sajátságos hangrendszer Kodály műveiben (Magyar Zene, 1962. 6. sz. – 1963. 1. sz.)

[2] Bárdos Lajos: Liszt Ferenc népi hangsorai. In: Zenetudományi Tanulmányok III, Budapest 1955;

[1]

[2]