Minden diáknak volt lehetősége arra általános iskolai, zeneiskolai, esetleg közép- és felsőfokú tanulmányai idején, hogy megismerjen 7 hangból álló hangsorokat, szám szerint éppen hetet. Ezek: Dúr, dór, fríg, Líd, Mixolíd, eol, lokriszi.
E hangsorok nevüket a ókori görögöktől kapták, az első neve változott csak, eredeti neve ion volt.
A nagy kezdőbetűvel jelzettek a dúrjellegűnek nevezett azon hangsorok, melyek alaphangjaihoz viszonyítva a III. fokon nagyterc hangköz áll, a kis betűvel kezdődők pedig a molljellegűek, melyekben ezen a helyen kisterc található. A magyar népdalkincsben egyetlen kivételt, a lokriszit leszámítva mindegyikük meglelhető.
A hangsorokat szerkezetileg ábrázoló számsorok is ennek megfelelően írhatók le. Végösszegük mindig 12 (félhang), de belső szerkezetük változó. Az alábbi táblázat ábrázolja ezt a hangrendszert - Dúr hangsort és moduszait -, melynek Bárdos Lajos adta a Heptatonia prima nevet.
Kodály Zoltán műveiben feltűnő gyakran találkozunk egy olyan hétfokú hangrendszerrel, amelyikben a két félhanglépés között nem két egészhang van, mint a diatónia ti-dó és mi-fa fokpárjai között, hanem csak egy. Legegyszerűbben úgy ábrázolhatjuk és a zongorán úgy találhatjuk meg, ha c helyett ciszt veszünk, a többi fokot meghagyva módosítás nélküli törzshangnak. Végigpróbálva az így adódó skálákat, megkapjuk a rendszer hét moduszát. Ez a Heptatonia secunda. Kodály mindegyikkel bőven él. Dallamban és harmóniában is, egy-egy mű kisebb-nagyobb részletén át. Bárdos Lajos mind a hét hangsorra idéz tőle példát – cisz-d-e-f-g-a-h-cisz hangsorra transzponálva.
Én e példákat a művek eredeti hangnemében fogom megjeleníteni, hivatkozással arra, hogy később ő is ezt teszi.
↑Bárdos Lajos: Heptatonia secunda. Egy sajátságos hangrendszer Kodály műveiben (Magyar Zene, 1962. 6. sz. – 1963. 1. sz.)
↑Bárdos Lajos: Liszt Ferenc népi hangsorai. In: Zenetudományi Tanulmányok III, Budapest 1955;
