Ugrás a tartalomhoz

Szerkesztő:Czako Ilona/Kempelen Béla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

Bevezető

[szerkesztés]

Bevezetésként Kempelen Béla elődjének, Nagy IvánnakMagyarország családai” című sorozatának bevezetőjéből idézünk:

A nemzet egyes családokból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az említést ki nem érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termette...” „De hiszem azt is, miszerint e munka nem fog választó falakat rakni családaink közé, sőt ellenkezőleg, - úgy vélem - az atyafias közérzületet előmozdítandja, bizonyítékul és tanuságul szolgálván arra, hogy a mint a haza egy, úgy ezer meg ezer vérségi és sógorsági összeköttetésekkel összefűzve, a nemzet is egy nagy család.

– Nagy Iván : „Magyarország családai

Nagy Iván munkájának folytatója: Kempelen Béla

[szerkesztés]

Ötvenhárom évvel Nagy Iván: „Magyarország családai” című munkája első kötetének megjelenése után Kempelen Béla egy újabb sorozat megírásához kezdett, melyben elődje munkájának kiegészítése végett százhúszezer család adatainak feldolgozását tervezte.

1911-1915 között, tehát négy év alatt kilenc kötet jelent meg. A kilencedik kötet megjelenése után azonban, az első világháború következményeként tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre az utolsó két kötet is megjelenhessék.

A tizedik kötet előszavában írja a szerző:

Háború - kommunizmus - megszállás - Trianon...mind egy-egy gyászkeretes lapjai a magyar történelemnek. Szegény Cliónak sok-sok oldalon át vérbe mártott tollal kellett feljegyeznie évkönyveinkben örök emlékezetül és örök tanulságul ennek a tizenöt évnek eseményeit és következményeit.” „A megváltozott területi viszonyok mellett sem akartam eltérni munkám eredeti beosztásától és rendszerétől. Az idegen állami fennhatóság alá került vármegyéket is éppen úgy tekintem, mintha ma is a háború előtti államterület lenne a miénk. A magyar nemesség tényén nem változtat semmiféle idegen állampolgársági viszony.

– Nagy Iván : „Magyarország családai” 10.kötet

Kempelen család

[szerkesztés]

Kempelen Engelbert, a pozsonyi harmincadhivatal ellenőre, - valamint felesége és gyermekei: András, Engelbert és Mária - 1722. július 15-én nyert indigenátust[1] VI. Károlytól.

Kempeleni Kempelen Engelbert 1680-ban született Pozsonyban. Habár a család adatait ükunokája, Kempelen Béla "Magyar nemes családok" című kötetéből vettük, mégsem sikerült megtudnunk születésének pontosabb dátumát. 1715.X.1-én nőül vette Spindler Anna Terézt és 1761.VIII.24-én halt meg Pozsonyban.

Legidősebb gyermekük, az 1716.VII.26-án ugyancsak Pozsonyban született András kanonok lett. 1752 VII.11-én halt meg ugyanott.

Az 1725.XI.1-én Pozsonyban született Nep.[2] János a család pázmándi ágának lett az őse. A Szent István-rend kiskeresztjével kitüntetett tábornok 1810.XI.2-án hunyt el.

A család második ágának megteremtője az 1781.I.23-án született kismagyari Kempelen Farkas kamarás, a sakkgép, beszélőgép feltalálója volt. 1757.IX.6-án feleségül vette Piani Franciskát. Gyermekei a második feleségtől, Gobelius Annától erednek, akit 1762.H.2-án vett feleségül. Az első négy gyermekről, a születési dátumon kívül egyebet nem ír Kempelen Béla, az ötödik gyermekről, Károlyról azonban megtudhatjuk, hogy 1771.VII.15-én született és udvari kamarás, valamint fogalmazó lett.

Itt meg kell jegyeznünk, hogy az első négy gyermek közül három lány volt, akiknek életét csakis úgy tudjuk nyomon követni, ha utánanézünk a férj eredetének, hisz házasság után a nők a férj nevét viselik. De mivel Kempelen Béla nem említi sem házasságkötésük, sem pedig elhalálozásuk dátumát, így az ő sorsuk követhetetlenné vált.

Ebből a második, kismagyari ágból származik Kempelen Béla,[3] kinek főműve - kutatásunk tárgyát képezi.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (honfiúsítást, mai szóval honosítást.)
  2. (Nepomuk?)
  3. megyei szolgabíró, K. Géza bernátfalvi és földvári Földváry Adelin fia, szül. 1874. jún. 21. Budapesten,