Szent Margit legendája/II.

RÉSZEK: I.rész — II.rész — III.rész — IV.rész — V.rész — VI.rész — VII.rész

Immár itt kezdetnek el Szent Margit asszonynak csodatételi, kiket az Úr mindentehető Isten tőn Szent Margit asszony érdeme miatt, e szent szűznek éltében, halála idején és halálának utána sokképpen. Sem meg nem fogyatkozának az isteni erőnek mívelkedeti e szent szűznek halálának idején, mely isteni erőnek mívelkedeti, kijelentik vala e szent szűznek Szent Margit asszonynak érdemét.

Mert ugyanazon éjjel, mely éjjel Szent Margit asszony meghalt vala, egy néminemű nemes asszonyállatnak lélekben csodálatosképpen megmutattaték Szent Margit asszonynak halála: mely nemes asszony lakik vala e klastromtól huszonhat, avagy harminc mérföldre. E nemes asszony igen reggel felkele és méne az ő urához, ki is tisztelendő nemes ember vala és mondta az ő urának: "Jól tudod azt, hogy én soha nem láttam a Margit asszonyt, Béla királynak leányát, az apácát, ki bizonnyal tudj ez éjjel megholtnak lenni. Mert én láttam ez éjjel lélekben nagy dicsőséggel mennyországba felvinni őtet és ő énnekem szóla és ezt mondá: Bűnötöknek bocsánatjával szűkösek vagytok, bocsánatra siessetek. Jöjjetek az én koporsómhoz, és ott az én koporsómnál Úristentől irgalmasságot nyertek." Tehát e nemes ember hallván ezeket mind napestig elhalogatá, hogy e dolognak végére menne. De maga akara e dolognak végére menni, felüle lova hátára és jöve e klastromhoz. És azonképpen lelé, miképpen az asszony mondja vala, hogy szombaton éjjel előtikszókoron halt vala meg és immár eltemették vala e szent szüzet. Kit látván e nemes ember igen csodálkozék e dolgon és megmondá a frátereknek, dicsérvén az Úristent és e szent szüzet. Amen. Jézus!

Itt olvastatik egy példa Szent Margit asszonynak aureolájáról avagy aranykoszorújáról, ki őneki adatott vala az Úristentől az ő tisztaságos szüzességéért.

Vala egy szoror, prépostok szerzetének harmadszerzetbeli szoror, ki lakozik vala e Boldogasszony szigetében, ki másképpen neveztetik Nyulaknak szigetének, Szent Mihály klastroma mellett. Kevés napokkal Szent Margit asszony halála előtt e penitenciatartó szoror ilyen látást láta - miképpen e szoror e dologról megesküvék Szent Domonkos atyánk oltára előtt -: hogy asszonyunk, Mária, Istennek dicsőséges szülője, szenteknek és szent szüzeknek nagy sok sokaságával mennyországból alájöve a házba, mely házban Szent Margit asszony betegen fekszik vala és ő kezében hoz vala, az Irgalmasságnak Anyja alithatatlan fényességű szép koronát és látá e szoror, hogy e koronával asszonyunk, Mária megkoronázza Szent Margit asszonyt nagy csodálatos ünnepléssel és tisztességgel. És vala csodálatos ékességgel ékesült garádics, szereztetvén földtől fogva mennyországig, mely garádicson asszonyunk, Mária felvivé Szent Margit asszonyt a szenteknek társaságába, az ő szent fiának örökké való dicsőségébe. E látásnak utána kevés napon elmúlván, Szent Margit asszony e világból kimúlék.

Ó, mily igen drágalátos kincset bocsáta, ada ez időben Boldogasszony klastroma az Úristennek és Szűz Máriának, kihez hasonlatost netalán soha nem adott. Azért mi is könyörögjünk e szent szűznek, hogy mi is juthassunk az ő boldog társaságába. Amen. Jézus, Mária!

Példa: Olvastatik egy példa Szent Margit asszonynak haláláról ezenképpen.

Vala egy tisztelendő szűz, és vala elég tiszteletes szülőktől támadott, kinek vala neve Erzsébet, és ő vala penitenciatartó, lakozik vala Pesten, Szent Antalnak klastroma mellett. Mikoron e szűz hallotta volna, hogy Szent Margit asszony beteg volna, láta e szűz egy igen fényes csillagot kimenni e klastromból Szent Margit asszonynak halála idején, és lassan-lassan felmenni az égbe. Tehát a szűz megkérdé a környülállóktól, kik őneki tetszének vala ott lenni, hogy mi volna e szépséges csillag? Felelének a környülállók: "Szent Margit asszonynak ő lelke vitetik fel mennyországba, Béla királynak leányának lelke, Boldogasszony klastromából, Nyúl-szigetében." Ezenképpen e látás elenyészék.

Vala egy fráter, kinek vala neve Romanus és lakozék vala győri klastromban. Történék, hogy e fráter kimúlék Szent Margit asszonynak halála előtt és megjelenék az ő priorának és mondá ő magát lenni purgatóriumban. Kéri vala a frátereknek imádságokat és miséket őmagáért lenni. Kinek mondá a prior: "Mint vagyon dolga a szoror Margarétának Béla király leányának, ki húsz napoknak előtte halt meg?" Felele a megholt fráter: "A szoror Margaréta, Béla királynak leánya felméne mennyországba, és ő vala megöltöztetvén nagy szépségű, különb-különb színű aranyos ruhában." Ezenképpen e látás elenyészék.

E boldog emlékezetű szent szűz, Szent Margit asszony prédikátor szerzetbeli szoror Úr Jézus Krisztusnak választott jegyese és szerelmes szolgálója még élvén a halandó testben, nemcsak testüknek kórságiban, de bizonnyal még lelküknek betegségeiben is sokaknak meggyógyulásnak jótételit adta. Kik közül sokakat elhagyván keveset megmondok benne.

Vala egy szűz, ki vala támadván nemes nemzetből, őneki vala neve Petronilla és vala Tongai Péter úrnak leánya. E Petronilla vala ezen Boldogasszony klastrombeli szoror apáca. E szoror Petronilla vallást tőn a tisztelendő atyáknak, püspököknek előtte, pápának követi előtt, kik megtudakozák erős bizonysággal Szent Margit asszonynak szentséges életét, hogy mikoron e szoror Petronilla volna a kolláción az egyéb szororokkal kompletának előtte, miképpen szokásuk szerzeteseknek, kezde gondolkodni az ő szívében arról, hogy minemű ruhát viselne őrajta, mert viselne egy otromba kápát. Azt is kezdé gondolni, minemű ruhái voltanak az ő atyja házánál és mineműek lehettek volna. Mert gondolja vala, hogy ha ő e világban megmaradott volna, tehát őneki végtelen sok, szép, drágalátos ruhái voltanak volna. Mikoron e Petronilla, aki még novícia vala és igen ifjú vala, sok időt múlatott volna el efféle gondolatokban és kívánságokban, Szent Margit asszony isteni engedetből megismeré az ő gondolatit, jóllehet hogy Szent Margit asszony igen messze vala a szoror Petronillától a kolláción, annyira, hogy ingyen sem láthatja vala őtet. De mikoron felkeltenek volna a szororok a kollációról, Szent Margit asszony hozzá hívá e szoror Petronillát és az ő gondolatinak és hívságos kívánságinak módját megmondá, megfeddvén őtet szíve szerint való kegyességgel, mondván: "Immár hiszem, igen szép vagy, avagy igen szépnek láttatol a szép ruhákban." És megtanítá Szent Margit asszony a szorort hogy továbbá ilyen gondolatokban ő idejét el ne költené haszontalanul. E szoror Petronilla őmagát igen megszégyenlé és kéré alázatosan Szent Margit asszonyt, hogy őtet segéllené az ő ájtatos imádságival, ki e szent szűz megtőn. Mert ő vala lelkeknek üdvösségének szeretője. Alleluja!

Ismét olvastatnak csodálatos példák Szent Margit asszonyról; arról, hogy ő megismeri vala szíveknek gondolatit.

Vala egy szoror e klastromban, aki vala jeles nemes nemzetből támadván. E szoror, mikoron volna ebédkoron az asztalnál az egyéb szororokkal, mind a teljes ebédedszaka némely más szoror ellen gyűlölségnek, háborúságnak, bosszúállásnak gondolatit gondolá. E szorornak azért az ő gondolatit Szent Margit asszony mind megismeré isteni engedetből. Mikoron a szororok felkeltenek volna az asztaltól és megmondták volna a hálaadást, Szent Margit asszony hozzá hívá e szorort és megkérdé, hogy mit gondolt volna az asztalnál. E szoror pedig nem akará neki megmondani, hanem mondá néki: "Eszem vala az asztalnál és az étekről gondolkodom vala." Tehát Szent Margit asszony a szorornak ő gondolatit megismeré isteni engedetből, és szerivel mind egymásután, minden gondolatit megmondá. És nagy isteni szeretettel őtet meginté, hogy továbbá ilyenféle gyűlölségekkel az ő szívét meg ne sebhetné, szaggatná, és hogy lelkét meg ne sértené, nagy ájtatossággal kéré e szent szűz. E szoror pedig nagy hálát ada Szent Margit asszonynak, hogy az isteni jelentéseknek miatta gondot viselt az ő üdvösségéről. Vevé e szoror Szent Margit asszonynak intését alázatosan és ő magát ő szent imádságiba ajánlván, hogy továbbá ilyetén bűnökben ne köteleztetnék, nagy szeretettel kéré Szent Margit asszonyt. Jézus, Mária!

Ismét ilyen példa olvastatik:

Vala egy szoror, kinek vala neve Alinka és vala Ajkai Péter úrnak leánya. E szoror Alinka egy időben ádventnek másodvasárnapján, mikoron volna a vacsorán az egyéb szororokkal a refektóriumban, kezde e szorornak ő szíve igen fájni és sem egy a szororok közül nem gondola az ő szívének fájdalmával. Tehát e szoror Alinka kezdé önnön szívében gondolni és mondani: "Ha én nem volnék apáca és ha én volnék az én szüleim és atyámfiai között, tehát igaz elegen volnának, kik énvelem gondolnának és engemet orvoslanának." Ezeknek utána a szororok felkelének a vacsoráról és bemenének processzióval a karba, miképpen szokásuk jó szerzeteseknek. De e beteg szoror megmarada a refektóriumban, az ő betegségének okáért. Mikoron megmondták volna a szororok a hálaadást, ennek utána megtérének. Tehát Szent Margit asszony méne e beteg szororhoz és mondá neki: "Mi lelt tégedet, avagy minemű fájdalmad vagyon teneked atyámfia?" Mondá e beteg szoror: "Mint vagyok? Íme, hol vagyok én?" Felele Szent Margit asszony: "Micsoda dolog ez, hogy e te fájdalmadért nem akarsz szerzetben lenned, avagy, hogy e kevés fájdalomért bánod szerzetben voltodat." És Szent Margit asszony mind megmondá, valamit gondolt vala e szoror. Ennek utána e szoror harmadnapig nem mere tekinteni Szent Margit asszonyra ő nagy szégyenletében, [a]miért őneki gondolatit megismerte vala. E dolog vala három esztendővel Szent Margit asszonynak halála előtt.

Azért mikoron Szent Margit asszony meghalt volna és fénylenék csodatételekkel István király idejében, ez István király, ki vala e Szent Margit asszonynak bátyja, külde követeket Gergely pápához alázatosan könyörögvén, hogy mikoron a mindenható Úristen, ki embereknek üdvösségének okát irgalmasan csodálatost mívelkedvén az ő szentiben, és kiket az Úristen megkoronáz mennyországban, gyakorta tisztelik azokat földön e világban is, és az ő emlékezetükre az Úristen nagy csodákat teszen, mely csodatételeknek miatta eretnekségnek gonoszsága meggyaláztatik, és a keresztény hit megerősíttetik - ezen irgalmas Úristen e tisztelendő szent szűznek miatta Szent Margit asszonynak érdemének miatta, annyi nagy sok csodákat mívelkedett, hogy őneki segedelmét nem hívni egyéb szenteknek közötte igen méltatlan. Azért méltóztatnék ő szentséges atyasága szenteknek köziben számlálnia. Hallván pápa István királynak alázatos könyörgését, kegyesen meghallgatá és parancsolá pápa esztergomi Fülöp érseknek és váci püspöknek és rakonyi apát úrnak, hogy eljönnének Boldogasszonynak klastromához Nyulaknak szigetébe, másképpen Boldogasszony szigetébe és megtudakoznának, nagy erős bizonyságnak és nagy hitnek alatta Szent Margit asszonynak jóságos mívelkedetiről, erkölcsiről és csodatételiről. Mikoron eljöttenek volna e tisztelendő atyák és urak pápának parancsolatja szerint, nagy szerelemmel tudakoznak vala az ő szentséges életéről és lelék őtet nagy csodálatos szentséges életű szentnek, miképpen őneki életében meg vagyon írván. De maga minekelőtte e jámbor esztergomi Fülöp érsek elvégezte volna Szent Margit asszonynak szentséges életének bizonyság vételét, annak előtte halállal elől véteték, meghala.

Ezenképpen Szent Margit asszonynak szentséges életének bizonyság vétele végtelen elmarada az időben, hallván pápa esztergomi Fülöp érseknek halálát és e dolognak végtelen voltát, és mikoron immáron e felül megmondott Gergely pápa is meghalt volna, és ennek utána lett volna Innocentius pápa, az Innocentius pápa parancsolá az ő szerető káplánjának és fiának, Umbertusnak és Blancusnak, kik valának törvénykönyvben szentelt doktorok és veronai szent egyháznak kanonoki, hogy elmennének Magyarországra Nyulak szigetébe, másképpen Boldogasszony szigetébe, hol nyugoszik Szent Margit asszonynak teste, hogy ott megtudakoznának nagy erős bizonyság alatt Szent Margit asszonynak szentséges életéről, csodatételéről. Kit e jámbor doktorok és kanonokok, híven mind megtőnek és mindvégig elvégezék, és híven megírák, pápának bevivék, nekünk is írva hagyák: miképpen jól látjátok az ő legendáját.

És lelék őtet e jámbor doktorok és bizonyíták nagy méltóságos szentnek. Annak okáért, mikoron e Fülöp érsek még élne és tudakoznék Szent Margit asszonynak csodatételiről, szentségéről, íme e szoror Alinka, kinek Szent Margit asszony megismerte vala gondolatját, nem akara menni Fülöp érsek elébe, hogy bizonyságot tenne Szent Margit asszonynak ily nagy csodatételéről, hogy őneki megismerte szívének gondolatját; mert igen szégyenli vala megmondani. Ezenképpen akkoron elhagyá és meg nem mondá. Ennek utána mikoron hallotta volna e szoror Alinka, hogy a pápa követi eljönnének, hogy Szent Margit asszonynak szentségéről megtudakoznának, még azonképpen gondola ő szívében mondván: "Mit tudsz, mit láttál Szent Margit asszonytól! Semmit sem tudsz mondani a pápa követi előtt?!" Mikoron ezt gondolá, íme nagy hirtelen hideglelés esék őreája hat napig, úgyhogy hiszi vala magát lenni hamar meghalandónak. Tehát e szoror őmagába térvén fogadá, hogy ha az Úristen meggyógyítaná, hogy bizonyságot tenne a pápa követi előtt Szent Margit asszonynak szentségéről, és miképpen őneki gondolatját megismerte. Kit meg is tőn híven.

E dicsőséges szűz Szent Margit asszonyról bizonyságot tettek nemcsak a szororok, fráterek és különb-különb szerbeli urak és közönséges népek, de még ennek felette bizonyságot tettek őróla Istennek szenti is, kiről ilyen csodálatos dolog olvastatik.

Példa: Vala egy szoror, kinek vala neve Kandida. E szoror Kandida Szent Margit asszony halála után megbetegüle oly igen, hogy az orvos is kétségbe esett vala az ő meggyógyulásáról, önnönmaga is a szoror. Hanem hiszi vala, hogy igen hamar meghalna. Azért mikoron e szoror feküdnék ő ágyában és mikoron immár a nap felkelt volna, tekinte e szoror napkelet felé és láta három kapukat, mely három kapukon jőnek vala szenteknek három társasági, avagy három seregbeli szentek. És jövének e három sereg szentek e Boldogasszony klastromához, és megállának e beteg szoror ágyánál a szentek. Monda a beteg szoror a szenteknek: "Mire jöttetek ti ide?" Felelének a szentek: "Mi azért jöttünk, hogy megmondjuk esztergomi Fülöp érsek úrnak, ki mostan kérdezkedik, tudakozik szűz Szent Margit asszonynak szentségéről, hogy mi bizonyságot, tanulságot akarunk mondani e Szent Margit asszonynak szentségéről." És tehát e szoror láta e szentek között három szentet, kiket jól megismere és ezek valának e három szentek, azaz: Szent Bertalan apostol, Szent Demeter mártír, és Szent Lőrinc mártír. Mikoron e szentek bizonyságot tettek volna Szent Margit asszonynak szentségéről, e látás elenyészék. Tehát ennek utána jövének némelyek a szororok közül a beteg szororhoz és e beteg szoror mind megmondá a szororoknak e felül megmondott látást. Mondanák a szororok a beteg szorornak: "A te látásod nem hívságos látás, de sőt bizonyságos dolog, mert mostan itt vagyon esztergomi Fülöp érsek és tudakozik Szent Margit asszonynak szentségéről." E látásnak előtte pedig e beteg szoror semmit sem tud vala e dologról az ő nehéz betegségének, kórságának okáért. Jézus, Mária, Margareta!

Ismét olvastatnak némely csodatételek, kiket tőn Szent Margit asszony még e gyarló világban élvén.

Egy időben Szent Margit asszonynak halála előtt három esztendővel, karácsony után lőn nagy árvíz, úgyhogy bejöve e klastromba a szolgáló leányoknak udvarára, a nagy udvarra. Ezen időben vízkereszt után jöve ide e klastromhoz az időbeli provinciális, fráter Marcellus. Mikoron bejött volna a provinciális e klastromba, mikoron jutottak volna a lokutórium elébe és szólnának nagy tisztességgel a szororok a provinciálisnak, monda Szent Margit asszony a provinciálisnak: "Tisztelendő atyám, mi nagy veszedelemben vagyunk az árvízért, mert a Duna annyira áradott vala meg, hogy elvette vala e klastromot." És megmutatja vala neki helyét is az árvíznek, és úgymond vala: "Hova lett volna nekünk tetemünk is." Felele a provinciális Szent Margit asszonynak: "Menj el, menj el innen, ezt én nem hiszem." Tehát imádá az Úristent Szent Margit asszony mondván: "Uram, Jézus, kérlek téged, hogy mutassad meg e provinciálisnak, hogy én igazat mondok." Tehát íme, csodálatos dolog: a Duna nagy hirtelenséggel megárada és kezde nagy zúgással a víz bejönni az udvarra és kezde nagyon felnövekedni a víz. A provinciális ez időben vala egy kertben a szororokkal. Hallván és látván e provinciális a víznek ő nagy zúgását és hirtelen jövését, igen megijede és elfutamék a kertből a kerülőbe; oda is utána mene a víz. Azután befuta a provinciális a kapitulumházba, de ott sem maradhata meg a víztől. Ennek utána futa egy kis mezőcskére, kit mostan hívunk klastrom közepének, az időben ott mívelnek vala a szororok nyárban. E kertben avagy mezőcskében valának néminemű fák és deszkák, kivel a kerülőt megtámogatták vala. Ezekre hága fel a provinciális a víz elől. Ezenképpen bizonyságot vőn erről, hogy Szent Margit asszony igazat mondott volt. Ennek utána a víz ismét megtére az ő helyére, úgyhogy veternyéig csak nyomát, jelét sem láthaták. E víznek áradása pedig lett vala vecsernyének előtte. Ezenképpen dicsérék az Úristent mindnyájan, aki az ő szerető jegyeséért ily nagy csodát teszen.

Ismét vala egy szoror e klastromban, aki igen nagy nehéz kórsággal megbetegüle. Mikoron e beteg szoror semminemű egészségnek meggyógyulását ő magában nem érzené tehát boldogságos Szent Margit asszony e szororról igen szorgalmatos lőn; miképpen őneki szokása vala a beteg szororokról, kezde Szent Margit asszony szorgalmazni irgalmasságból a beteg szororról. Néminemű orvosságot hallott vala Szent Margit asszony és megcsinálá a beteg szorornak és neki adá. Mihelyt Szent Margit asszony a beteg szorornak adá az orvosságot, legottan a beteg elveszté nyelvét és okosságát, eszét. Ezt látván Szent Margit asszony igen megijede, hogy ne lenne a szoror halálának oka, aki kíván vala lenni egészségének oka. De maga nagy hamarsággal elkülde egy szorort és hagyá elhozni az ő aranyból csinált tábláját, mely táblában vannak nagy sok szenteknek ereklyéjök és az eleven Szent Keresztfa. E táblát Szent Margit asszony mindenkoron mind éjjel, mind nappal, mikoron imádkozik vala, szemeinek előtte tartja vala. E táblának előtte leesé Szent Margit asszony és kezeit kiterjesztvén és ismét kezeit összekulcsolván és bőséges könnyeket hullatván és ájtatos fohászkodásokat mennyországra bocsátván, ő kérésének megnyerésének bizodalmával némiképpen kiáltván, mondta: "Uram, Jézus, Krisztus, ha a te felségednek előtte te méltatlan szolgáló leányodnak szolgálatja valamiképpen kellemetes volt, tegyed énvelem ez irgalmasságot a te bőséges kegyességedből, hogy e beteg, e te szolgálód meg ne haljon, de vegye az előbbi egészségét." Mikoron Szent Margit asszony elvégezte volna e beszédeket, legottan meggyógyula a beteg szoror. E dolog nagy erős bizonyság alatt véteték be. E csodatétellel akará Úristen felmagasztalni Szent Margit asszonyt még e világban élvén. Amen. Jézus, Mária!

Ismét ilyen csodálatos dolog olvastatik e szent szűzről:

Egy időben, húsvét napján, komplétának utána, mikoron volna nagy eső és volna igen homályos idő, hívá hozzá Szent Margit asszony az ő szolgáló leányát, szoror Ágnest és hagyá neki, hogy egy társat venne melléje és az ő szoknyáját avagy köntösét elhozná. Mikoron e szoror Ágnes elment volna az ő társával, íme e szoror Ágnes az ő társát elveszté a sötétségben és ő maga beesék a kútba, mert az időben a kutat nem kerítették környül kővel, miképpen mostan. És vala a kút a nagy udvaron a konyha előtt, mert akkoron a kis sötét konyhában főznek vala. És ezenképpen a szoror Ágnes az ő társát elvesztvén a kútba beesék. Mikoron ezt megtudták volna a szororok, megmondák Olimpiádisz asszonynak. Olimpiádisz asszony pedig elmené Szent Margit asszonyhoz és mondá neki: "Ó, asszonyom, gonoszul tetted ezt, mert elvesztetted e szorornak testét és lelkét." Mondá Szent Margit asszony: "Ne félj, anyám, mert nem hal meg e szoror." Tehát Szent Margit asszony imádá az Úristent mondván: "Ó, Úristen, ha te valami kevéssé kellemetes teneked az én szolgálatom, tegyed, hogy e szolgáló leány meg ne haljon!" Annyi ideig lő e szolgáló szoror a kútban, míg a klastromnak kulcsait meglelék és az ajtót megnyiták. És immár harmadszor vetette vala fel a víz a szorort a kútnak fenekéről, miképpen önnönmaga e szoror bizonyságot tett erről. Ennek utána elméne Szent Margit asszony és Olimpiádisz asszony az egyéb szororokkal és kivonák a kútból minden sérelem nélkül. És kit alitnak vala megholtnak, meglelék elevenen. Szent Margit asszonynak imádsága és érdeme miatt. Nagy hálát adának az Úristennek.

Ismét olvastatik egy példa némely fráternek meggyógyulásáról ekképpen:

Vala egy fráter prédikátor szerzetbeli és ez vala paraszt fráter, neki vala neve János. Ő vala hűséges ember és ájtatos fráter. Mikoron e fráter gyötretnék negyednapi hideggel Szent Domokos atyánk napjától fogva Purifikáció Boldogasszony nap utániglan, és mikoron orvosoknak sem egy orvosságuk csak valami kevéssé sem használt volna, de inkább e kórságnak miatta halálra közelítene, mikoron azért az időbeli provinciális igen szükséges volna e fráterrel, mert őneki társa vala és kell vala vele elmenni e provinciálisnak, fráter Marcellusnak messze való helyekre, küldé őtet e provinciális Szent Margit asszonyhoz, hogy őtet meggyógyítaná imádsága miatt. Azért mikoron e fráter jutott volna e klastromhoz, hívatá hozzá Szent Margit asszonyt a klastromnak kerekded ablakára, hogy a követséget megmondja. Mikoron Szent Margit asszony nagy együgyűséggel és alázatossággal eljött volna, monda neki a fráter: "A te lelkiatyád, fráter Marcellus provinciális küldött engemet tehozzád, hogy énértem imádj és hogy engemet az én közel való halálomtól megszabadíts imádságoddal." Kinek Szent Margit asszony kevéssé hallgatván, önnönmagában gondolkodván, ezenképpen felel: "Mi Urunk Jézus Krisztus az, ki a betegségeket eltávoztatja és egészséget ad. Én pedig [a]mennyire tehetem, megteszem azt, ami énnekem parancsolván vagyon az én lelkiatyámtól, de te is imádj ájtatosan te magadért." Ismét monda Szent Margit asszony a fráternek: "Ma vagyon hideglelő napod?" Felelé a fráter: "Ma vagyon hideglelő napom." Tehát elméne Szent Margit asszony az ő kamrácskájába, az ő imádságinak helyére, aki vagyon a kar között és a kőfal között, azaz kit mostan hívunk Szent Margit asszony helyének, mely helyet Szent Margit asszony igen szépen megékesítvén Urunk Jézusnak feszületével és szenteknek képével tartja vala. E helyre bemenvén e szent szűz az ő ájtatos imádságival meggyógyítá e frátert a hideglelésből tökéletességgel és annak utána sokaknak őelőtte e dologról bizonyságot tőn.

Ismét ilyen csodatétel olvastatik e szent szűzről:

Egy időben a provinciális, fráter Marcellus némely fráterekkel bejöve e klastromba Szent Margit asszonynak és az egyéb szororoknak vigasztalására. E provinciális akarván meglátogatni a beteg szororokat, elvivé Szent Margit asszonyt ővele és az ő mesterét és a szororok közül némelyeket. Mikoron e provinciális látott volna az infirmáriában négy, nemes gyenge szűz novíciákat igen nehezen hidegleléssel gyötretni, tehát e novíciák kérék a provinciálist, hogy parancsolná Szent Margit asszonynak, hogy őket meggyógyítaná az ő imádságával. Mondá e provinciális Szent Margit asszonynak egy néminemű riogató beszéddel, de maga tisztességgel, miképpen illik vala: "Micsoda ez, szoror Margareta asszony, hogy a te szororid ilyen nagy betegségben tartatnak? Hol vagyon a te könyörületed és a te irgalmasságod? Ment el azért, siess és őértök imádj, hogy az Úristen könyörüljön őrajtok és gyógyítsa meg őket." Szent Margit asszony szemérmesen mosolyodék, miképpen szokta vala, semmit nem szóla. De mikoron a provinciális és az egyéb fráterek kimentenek volna e klastromból, Szent Margit asszony méne az ő imádságainak helyére, hogy az őneki hagyott engedelmességet beteljesítené. Másodnapon ezután e szent szűznek imádságainak érdeme miatt e felül megmondott szororok tökéletes egészséget vevének és dícsérék az Úristent és szűz Szent Margit asszonyt. Ave Mária, Jézus!

RÉSZEK: I.rész — II.rész — III.rész — IV.rész — V.rész — VI.rész — VII.rész