Heraldikai lexikon/Szendrei János
Szendrei János (Miskolc, 1857. márc. 28. – Bp., 1927. szept. 25.) kutató a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1903). Családi neve 1882-ig Wágner volt.
Apja ügyvéd volt. Iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd egyetemi tanulmányai során Budapesten jogot és bölcsészetet hallgatott. A Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárában helyezkedett el, majd egy éven belül a Honvédelmi Minisztériumba került. A régészet iránti elkötelezettségéhez kezdettől társult a címertannal és a pecséttannal. Éreklődéssel fordult nyelvészert, az irodalom és a művészetek felé. 1882-1885 között négy kötetben dolgozta fel a magyar képzőművészet remekeit. Az országos magyar történelmi ötvösmű kiállítási emlék című könyve egyben archeológiai doktori munkája is volt. Leghosszabb vállalkozása Miskolc öt kötetes monográfiájának elkészítése és megjelentetése volt.
Hadtörténeti ismereteinek gyarapítása céljából tanulmányúton járt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. Az országos régészeti és embertani társulat főtitkáraként 1896-tól számos jelentős régészeti kutatást is vezetett. Muhi város romjait ásta, a miskolci templomokat és a diósgyőri őskori barlangokat kutatta, foglalkozott a diósgyőri vár történetével, a tapolcai apátság feltételezhető helyével, s ezekkel a tárgyi emlékekkel, ásatási anyaggal megvetette a Borsod-Miskolci Múzeum "régiségtárá"-nak alapjait. Vámbéry Ármin kíséretében két ízben járt és a magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött Konstantinápolyban. A magyar hadtörténelmi emlékek című munkájával a tudományos fegyvertan alapjait rakta el. Az 1900. évi párizsi világkiállítás munkálataival két éven át foglalkozott, amelynek eredményeként a francia akadémia tiszti kitüntetését kapta (1902). A hadi emlékek, a fegyverek és a viselet szakértője volt. 1910 – 13 közt a Hadtörténeti Közlemények szerkesztője. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításakor elkészítette a fejedelem összefoglaló életrajzát. 1912-ben érdemei elismeréséül mindszenti előnévvel magyar nemességet kapott, névírásában ekkortól jelent meg az "y". Élete végén nyugalmazott miniszteri tanácsosként a Borsod-Miskolci Múzeumnak adományozta régiségtárát.
Művei
[szerkesztés]A képzőművészet remekei. I-IV. köt. Budapest 1882-1885.
Országos magyar ötvösmű-kiállítási emlék. Budapest, 1884.
Miskolcz város története és egyetemes helyirata, I-V. köt. Miskolcz, 1886-1911.
Magyar viseletképek czímeres leveleinken. Budapest, 1892.
Magyar hadtörténeti emlékek a külföldi múzeumokban. Budapest, 1894.
A magyar viselet történeti fejlődése. Budapest, 1905. [1]
A diósgyőri vár története. Budapest, 1927.
Pecsétnyomó a XIV. századból. Turul, 1, 1883
Wesselényi Ferencz pacsétgyűrűje. Turul, 8, 1890
A Kapiak családi levéltára. Századok 24, 1890
Monelli Bernát síremléke 1496-ból. Turul, 41, 1927
Irodalom
[szerkesztés]Miskolczy-Simon János: Dr. Szendrei János. Miskolczi Napló, 1914. május 31.
Leszih Andor: dr. Szendrei János. Történelmi és Régészeti Közlemények, 1927. 147-148. pp.
Kopasz Erzsébet: Szendrei János bibliográfia. Documentáció Borsodiensis, IV. Miskolc, 1982.
Dobrossy István-Veres László: Szendrey János várostörténeti monográfiája a legújabb kutatások tükrében. Borsodi Könyvtári Krónika, 1. Miskolc, 1981. 143-216. pp.