Ma már igazán ritka jelenség a káposztalevélen sült pogácsa. Arra van emlékezet, hogy hajdina-pogácsát is készítettek káposztalevélen Viszákról igen régi – hajdinaéletből készült süteményt közöltek név nélkül A hajdinalisztet hüvelykujj-formájú, nagy alakú gombócokká gyúrták, hőkkőn sütötték és forralt tejjel felöntve fogyasztották.
Nyilván egészen elsődleges süteményfajta a jellegzetes fogyasztási móddal együtt A hajdina-pogácsát is, mint a búza-pogácsát is egyébként szintén tejföllel, meg zsírral gyúrják, de töpörtyűt is szokás belekeverni a tésztájába rendszerint disznóöléskor csergés zsírral csinálják. Ez a csörgés-pogácsa. Hőkkőn sütik, már ezt is jobban szeretik cseréptepsiben.
Mind a két fajta pogácsa a gyúrt pogácsák közé tartozik; ezekbe tehát hajdina, kukorica- és búzalisztet használnak. Alakjuk nem szükségszerűen apró kerek forma, amit manapság pogácsa-szaggatóval, régebben meg késsel metélve alakítottak ki, hanem hengeresen csavart, meg kifliszerűen hajtogatott is lehet. De többnyire csak a búza-pogácsát készítik meg így.
Tésztájába a tejfölön, meg a zsíron és són kívül tojást is tesznek (a kukorica- és a hajdinapogácsába nem), és azonkívül ízesen megtöltik tört, cukrozott és zsírban főzött mákkal, lekvárral, dióval, tökmaggal, aszalt szilvával, cseresznyével, eperrel, kakaóval, stb.
Ezeket a finomabb pogácsákat tepsibe rakják, tetejüket villával kissé megszurkálják, és így sütik. A tepsik nem zsírozottak.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
