A pogácsa egyike a leggyakoribb süteményeknek. De a szó őrségi viszonylatban többet jelent, mint amennyit a köztudat neki tulajdonít. Általában pogácsa néven mindenféle gyúrt meg kelesztett kisalakú tésztát értenek, amint az alábbiakból kitűnik. Úgy látszik régi gyakorlatot őriz a kukorica-pogácsa. A tejföllel, meg zsírral gyúrt kukoricalisztet nem szaggatták ki pohárral, vagy szaggatóval, mint a búza-pogácsát, hanem csak kézzel formálták meg.
Közben az előfűtött kemence fődjin nyers káposztaleveleket terítettek el, és erre rakták a pogácsákat Nem égett meg egyik sem, sőt szép piros lett a fenekük.
A kukorica-pogácsát gyengén kellett gyúrni, azért később jobban szerették tepsiben sütni, mint hőkőn.
A tepsit természetesen zsírozták és a redli-ben fűtötték.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
