A valóságos perec-ről szólva fent említettük, hogy a legrégibb időkben nem kelesztették. Ma tejjel, élesztővel, meg egy kis sóval gyúrják gazdagabbra akarják csinálni, akkor tejfölt, tojást, vajat vagy zsírt tesznek a tésztájába. Aludttejjel gyúrt perec állítólag sikeresebb, az édes-tejjel megdolgozott.
A jó perec tésztáját alaposan meg kell dagasztani, hogy egészen hólyagos legyen. Utána, megkelesztik, immár másodszor, megkelve, karnyi vastag ágakba szaggatják és megfonják. Két szárból karperecszerűen kukori-ba, négy szálból meg tégla alakúra. Nagysága egy jókora tányér vagy tál nagyságának felel meg. :Van aztán egy ágból csavart, vagy sima perec is.
Régebben hőkkőn sütötték –, persze ez kevésbé volt megdolgozva az említett belevalókkal.
Lakodalmakkor, meg nagyobb munkaalkalmakkor, amikor nagy mennyiségre van szükség, ma is kemence földjén sütik. Meg egyébként is jobban szeretik a hőkkőn sült kelt tésztákat mint a redli-ben – sütü-ben sülteket, mert jobb ízűeknek, finomabbaknak tartják.
A finomabb perecet zsíros tepsiben sütik, kemencében vagy sütőben. Sütés előtt tojással kenik meg a tetejét. Így készül a híres őrségi fonyott-perec. A száraz perecet összetörik, és morzsa, ill. prézli helyén fölhasználják.
A gyúrt vagy zsíros perec-et, amint a neve is mutatja, zsírral, tejföllel, sóval gyúrják meg, tehát ugyanaz a tésztája mint a gyúrt-pogácsának. Van kisebb és nagyobb alakú. Zsíros tepsiben sül.
Emlegetnek még főtt perec-et is, ami állítólag elsőbb kifőtt tészta lenne, amit utóbb kemencekövön sütnének meg. Részletesebb ismeret nincs róla.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
