Csak búzalisztből készül. Aránylag elég gyakran fordul elő. A lisztet meggyúrják édestejjel, élesztővel, sóval, egy kis zsírt is kevernek hozzá. A gyurma megkel. Elnyújtják, kiszaggatják szaggatóval, kis pohár szélével, vagy késsel. Zsíros tepsibe teszik, ahol megint kel egy kicsinyt, és utána megsütik.
A kőtt pogácsát a zsíroshoz hasonlóan töltik mákkal, dióval, stb., még almával is, és kifli meg tekercsalakra formálják. Ez esetben ugyancsak használják a mákos, diós, stb. kifli elnevezést is. Cipu-pogácsá-nak mondják azt az üres kőtt pogácsát, amelynek a tetejét tojással mag zsírral kenik meg.
A kőtt pogácsák általában nagy alakúak, tetejük rendszerint villaheggyel szurkált.
Főtt pogácsa néven emlegetik a zsírban sütött keletlen pogácsát. Kőttnek készítik a krumplival gyúrt krumpis-pogácsá-t.
Egy természetű tésztából készülnek az Őrségnek legelterjedtebb süteményei: a cipu, a bugda, a perec, a kalács; azaz kőtt tésztából. Mindezek a tészták jelenlegi gyakorlatukban félszázadnál alig öregebb vívmányok, az idevonatkozó közlések mindezt bizonyítják.
Tehát azt, hogy régen nem ismerték a kelesztés módját; így sem a fonott perecét, sem a kalácsét; sőt kalácsot nem is sütöttek. Az ezt megelőző korokban pedig elsődleges kelesztőkkel, sütnivalóval, cájggal készült a cipu, meg a vele egy bugda.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
