A töltelék szerint nevük: mákos-, tökmagos-, lekváros- stb. kalács. Leggyakoribb persze a mákos, meg a szilvás. Magát a tölteléket is meg kell készíteni.
Az olajos magvakat, amilyen a mák, tökmag, dió, mogyoró, stb. meg kell törni, darálni, vágni, a szerint, hogy a gazdasszony milyen szerszámmal rendelkezik. Majd dinsztelni, párolni egy kissé.
A szilvatöltelék a lekváron kívül aszalt szilvából kerül ki: magjától kifejtik, megfőzik, megvágják, zsírban párolják és cukrozva töltik. Száraz szilvát szokás mák közé keverni a kalácsba. Módosabb helyen a mazsola is előfordul.
Szalafőn egy helyütt a következőképp pótolják a mazsolát. A noha-szöllü szárát leszakasztják, a szemeket napon vagy meleg sütőben, lassú tűzön megszárítják. Napon jobb. Használat előtt leforrázzák, és a magját szemenként kézzel maszítják ki. Így használják a kalácsba.
Csak húsos szőlő alkalmas ilyen természetű földolgozásra. Egyes jelenség, újabb szokás.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
