Az előbbiből fejlődött a bundás kenyér. A gazdasszony leüt egy pár tojást, felveri, és a már eléggé száraz kenyeret belemártja a tojásba, mind a két oldalát megforgatja lisztben, hogy jó bőven vegye fel, azután Újra tojásba mártogatja, és forró zsírban szép pirosra süti. Nagyon pompás eledel. Sokan jobban szeretik, mint bármely rántott szeletet. Sok ebéd kitelik belőle.
Forrás: Dr. Ecsedi István: A Debreceni és Tiszántúli Magyar ember táplálkozása