Vízzel vagy tejföllel gyúrják a tésztáját, persze ha finomabbnak kívánják, akkor egyéb belevalót is kerítenek, mint például az almásbéles esetében is. Elnyújtják.
A betakarásnál adódnak itt is változatok: van úgy, hogy a felét töltik és a másik felét ráhajtják és a széleit lenyomkodják. Egyesek csak kendőszerűen, a négy szögleteiről hajtogatják be. Tésztalappal fedik, és széleit szintén egymásra nyomogatják.
Töltelékje
apróra vágott sózott kerekrépa, vagy zsírban dinsztölt savanyú répa, amit előzőleg kifacsarnak. A dinsztölt répát cukrozhatják is. Csutrirépa hasonlóképpen jó töltelék, nemkülönben a káposzta, alma, mák, túró, stb. A legízletesebb bélesek egyike a tökös-mákos béles de meg tökkel is külön. Az almás béles almáját leszíjják és fahéjjas cukorral keverve terítik el.
Ezt négy oldalról hajtják össze. Tepsiben sütik, és tálalás előtt piteszerűen négyszögletes darabokra vágják Össze, s amúgy szárazon fogyasztják. Nem így a többieket.
Sokat közülük kemencefödőn sütnek, másokat tepsiben, zsíros lábasban. Tetejüket esetleg zsírozzák is. A megsült bélest meg négyszögletes darabokra metélik, és szépen tálba, tányérba rakva tejföllel öntik le, Helyenként meg cukros tejjel eresztik fel, annyira, hogy ellepje, és így eszik.
A százrétű gaboncához hasonlóan százrétű béles-t is emlegetnek: a töltelékes bélestésztát rétesszerűen hajtogatják.
Forrás: Kardos László - Az őrség népi táplálkozása című könyvéből
