Burgonyaszedők
Első szakácskönyveinkben krumplis étel nincs, ilyet csak 1816-ban olvashatunk először. Kisebbfajta szenzáció, hogy Simai Kristóf kéziratában négy recept is található! Ez ugyanis azt jelenti, hogy az 1700-as évek végén már a középosztály asztalán is megjelent a lenézett és közönséges ínségeledelnek tartott krumpli.
Krumpért tejfellel
A krumpért fözd-meg, hántsd-le /: hámozd-meg: / metéld lapos kerek szeletekre, sózd-meg, ütsd forró írós vajra apróra vágott veres hagymával, ha meg-temfelődött: tölts reá savanyú tejfelt, majoránnát egy keveset, forrald fel, borsozd-meg, s melegen add fel. Jó étek.”
Elkészítés
(Ez a krumplifőzelék egy korai változata. A „temfelés, temfeld meg” kifejezés gyakran szerepel a kéziratban, s anélkül, hogy a botcsinálta nyelvészkedés bűnébe esnék, feltételezem, hogy ez a szó a német Dampf: gőz, illetve dämpfen: ételt párol szóból magyarosodott. Annak ellenére, hogy Simai Kristóf alapvetően német közegben élt Körmöcbányán, tetszetős magyar nyelven ír, s bevallottan kerüli az idegen kifejezéseket. Megmagyarázza például a „dinsten” kifejezést: azt jelenti, fújatni, azaz „födő alatt lábosban, kaszrolban temfelni”. Úgy látszik, a „temfelni” kifejezést elfogadhatónak tartotta. Blanchiren: köveszteni, vagyis rövid időre forró vízbe mártani, illetve gyengén megfőzni a húst vagy zöldséget.)
