Szakácskönyv/Humor/A Nő Teremtése
Megjelenés
< Szakácskönyv | Humor
- Szóval az Úr legelőször,
- Férfiembert alkotott,
- Ezzel teltek hosszú évek,
- Nappalok és alkonyok.
- Ami szép volt, ami jó volt,
- Mindent ebbe fektette,
- Ő maga is megcsodálta,
- Mire készen lett vele:
- Domború mell, magas homlok,
- Sziklát görgető karok,
- És a többi. Részletezni
- Nem is nagyon akarok.
- Szeme, füle, lépe, mája,
- Lába is, hogy lépne rája,
- Hogy így visszagondolok,
- Csupa, csupa jó dolog.
- No, de közben hiba történt:
- Elfogyott a nyersanyag,
- Míg a férfi ily remek lett,
- A szegény nő megfeneklett,
- Rá már semmi sem maradt.
- Ám az Isten azért Isten,
- Véghetetlen bölcsessége,
- Mindig jó dolgokra inti,
- Tudja, hogy ha segít magán,
- Az isten is megsegíti.
- Hogy ily nagy volt a probléma,
- Csak merészebb lett Ő attól,
- És nekiállt nőt csinálni,
- – ahogy azt ma mondanátok –
- Mindenféle műanyagból.
- Volt abban a nőben minden,
- Bizony nem lesz könnyű dolgom,
- Véges-végig elsorolnom.
- Az ezüsthold kereksége,
- Pálma sudár merevsége,
- Őszi felhő mélabúja,
- Mélyhegedű néma húrja,
- Őzikéknek kecsessége,
- Majmok csacsi fecsegése,
- Május üde tavaszsága,
- Csörgőkígyó ravaszsága,
- Fák közt nyögő szél fuvalma,
- Bősz oroszlán rémuralma,
- Páva tolla, pulyka mérge,
- Gyáva nyúlnak rettegése,
- Kis verébnek puha pelyhe,
- Illatozó rózsa kelyhe,
- Mérges fullánk kis darázsba’,
- Felparázsló tűz varázsa,
- Csorgatott méz édes íze,
- Szomjúság a tiszta vízre,
- Nyári zápor, rét keserve
- Tél dühétől szétseperve,
- Bátor tigris vad haragja,
- Kis pacsirta trilla-hangja
- És a többi, és a többi,
- Az is, ami ki lett hagyva.
- Nem volt már a férfi árva,
- Mert az Úr az új teremtményt,
- Neki adta illetőleg,
- Rásózta az ő nyakára…
- Nem telt bele alig pár nap,
- Hát az Úrhoz mén a férfi,
- S panaszkodik, azt remélve,
- Hogy az Isten csak megérti.
- Uram! – így szól – kezed mért ver?
- Rettenetes egy teremtmény,
- Akit adtál, az a némber.
- Szája be nem áll, ha fecseg,
- Egyszer nyűgös, másszor beteg,
- Minden semmiségért zokog,
- És veszélyes és szeszélyes,
- Hogyha egy kis öleléshez
- Néhanapján hozzáfogok.
- Máskor – hogy is mondjam – mohó!
- Izzik, mint a tüzes kohó,
- Kábít, bódít, mint az óbor,
- Csak az a baj, hogy sose jókor.
- Elpusztulok vele élve,
- Így könyörgök: vedd őt vissza!
- Nincs szükségem feleségre!
- Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
- Látom nincs belőle hasznod,
- Nem erőszak a disznótor,
- Visszaveszem én az asszonyt!
- Nem telt bele alig pár nap,
- S hát megint csak jön a férfi,
- S panaszkodik, azt remélve,
- Hogy az Isten csak megérti:
- Uram! – így szól – én se értem,
- De hiányzik az a némber,
- Ettől vagyok én most bajba’,
- Hiányzik a dalos ajka,
- Milyen kedves, mikor fecseg,
- Megható, ha néha beteg,
- Hogyha szenved, hogyha zokog,
- S milyen hálás, milyen boldog,
- Hogyha egy kis öleléshez,
- Néhanapján hozzáfogok.
- Mámorító, mikor mohó
- Izzik, mint a tüzes kohó,
- Kábít, bódít, mint az óbor,
- Sose rosszkor, mindig jókor,
- Nincs öröm, csak vele élve!
- Így könyörgök: add őt vissza,
- Szükség van a feleségre!
- Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
- Látom, látod már a hasznod,
- Visszaadom hát az asszonyt!
- Nem telt bele alig pár nap,
- S hát csak újra jön a férfi,
- S panaszkodik, azt remélve,
- Hogy az Isten csak megérti:
- Uram! – így szól – én se értem,
- De csak némber az a némber,
- Sok bosszúság, kevés öröm,
- És a csóknál több a köröm,
- Köröm, karom, fecsej, szitok,
- Ha úgy látja jónak, kidob,
- Minden bajért engem okol,
- Vele élnem tüzes pokol,
- Így könyörgök, legyen vége,
- Vedd őt vissza, sose lássam,
- Nincs szükségem feleségre!
- Ez már sok volt az Istennek,
- Nagyot ütött az asztalra:
- Volt időd, hogy kiismerjed,
- Nekem is van egy kis eszem,
- Többé vissza sose veszem,
- Oktalanságodon okulj,
- Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
- Ezt a mérget hordanod kell,
- Akárhogyan éget is,
- Vidd az asszonyt, mert különben,
- Beszüntetlek téged is!
- Sok millió éve ennek,
- De semmi se változott,
- Ma is így vagyunk a nővel,
- Hol áldott, hol átkozott,
- Nyögünk, hogyha velünk van és,
- Hogyha elhagy akkor is,
- Ezt csináljuk amíg élünk,
- Így jön el az aggkor is,
- Amíg ez a világ világ,
- Össze sosem békülünk,
- Tragédiánk egy mondatban:
- Sem velük, sem nélkülük!
Darvas Szilárd zseniális verse
* * *