„Heraldikai lexikon/Orosz Ernő” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
11. sor: 11. sor:
Egyelőre nem tudjuk, hogy hol végezte a tanulmányait. Feltételezhetően jogász vagy történész (esetleg közgazdász) lehetett, s ennek megfelelően talán a pozsonyi vagy győri jogakadémia, vagy a pesti egyetem hallgatója volt. Doktori címének hiánya az utóbbi alternatívát valószínűsíti. Az 1895-ös és 1896-os tiszti címtárban mint pénzügyminisztériumi számgyakornok,<ref>Magyarország tiszti czím- és névtára. 14. évfolyam, 1895. 191. [https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/TisztiCimtar/]</ref> illetve ideiglenes számtiszt szerepel.<ref>Uo. 15. évfolyam, 1896. 205. </ref> Az 1897-es tiszti címtárban<ref>Uo. 16. évfolyam, 1897. 154. </ref> (1912-vel bezárólag<ref>Uo. 1898. 163.; 1899. 180,; 1900. 158.; 1901. 158.; 1902. 161.; 1903. 157.; 1904. 83.; 1905. 89.; 1906. 93.; 1907. 93.; 1908. 94.; 1908. 98.; 1910. 102.; 1911. 104.; 1912. 106. </ref> ) már Heves vármegye levéltárnokaként fordul elő.
Egyelőre nem tudjuk, hogy hol végezte a tanulmányait. Feltételezhetően jogász vagy történész (esetleg közgazdász) lehetett, s ennek megfelelően talán a pozsonyi vagy győri jogakadémia, vagy a pesti egyetem hallgatója volt. Doktori címének hiánya az utóbbi alternatívát valószínűsíti. Az 1895-ös és 1896-os tiszti címtárban mint pénzügyminisztériumi számgyakornok,<ref>Magyarország tiszti czím- és névtára. 14. évfolyam, 1895. 191. [https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/TisztiCimtar/]</ref> illetve ideiglenes számtiszt szerepel.<ref>Uo. 15. évfolyam, 1896. 205. </ref> Az 1897-es tiszti címtárban<ref>Uo. 16. évfolyam, 1897. 154. </ref> (1912-vel bezárólag<ref>Uo. 1898. 163.; 1899. 180,; 1900. 158.; 1901. 158.; 1902. 161.; 1903. 157.; 1904. 83.; 1905. 89.; 1906. 93.; 1907. 93.; 1908. 94.; 1908. 98.; 1910. 102.; 1911. 104.; 1912. 106. </ref> ) már Heves vármegye levéltárnokaként fordul elő.


A hevesi alispán 1898. január 27-én IV-404/a/45 428/1898 szám alatt hatósági bizonyítványt adott ki számára acélból, hogy pályázhasson az országos levéltár üres állására. Felesége Szilaveczky Ilona volt. 1909. április 27-én Egerben született Ernő
1896. július 30-án állt Heves vármegye szolgálatába, mint a vármegye levéltárnoka és alispáni előadó. A hevesi alispán 1898. január 27-én IV-404/a/45 428/1898 szám alatt hatósági bizonyítványt adott ki számára acélból, hogy pályázhasson az Országos Levéltár megüresedő állására.<ref>XV-41, Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja, Heves Megyei Levéltár. Dr. Nemes Lajos, a levéltár igazgatójának közlése Szegedi László részére, 2009. 5. 6.</ref> A pályázata azonban sikertelen maradt. A megyei levéltárban elkészítette az 1848 előtti közgyűlési anyag leltárát, a nemeslevelek jegyzékét, a megyei tisztviselők névsorát, a térképek, céhlevelek, végrendeletek lajstromait.

fiuk.<ref>XV-41 Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja. Dr. Nemes Lajos, a Heves Megyei Levéltár igazgatójának közlése alapján Szegedi László részére, 2009. V. 6. Az eredeti közlésben szereplő április 1-i dátumot az anyakönyv alapján április 27-re javítottam. (Sz. L.)</ref> Az ő fia volt Dr. Orosz Ernő is, akinek a fia 1940. december 19-én, négy naposan sárgaságban halt meg Gyöngyösön. Valamikor 1911 után Gyöngyös város szolgálatába került és városi tanácsnok, valamint polgármester-helyettes lett. 1926-ban Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.<ref>Dr. Nemes Lajos közlése alapján</ref>
Ezt követően Gyöngyösre költözött és politikai pályára lépett. Gyöngyös város szolgálatába valamikor 1911 után került. Az Eger című hetilap 1912. évi 17. száma arról értesít, hogy „Orosz Ernő, Hevesvármegye volt levéltárosát Gyöngyös város képviselőtestülete főkönyvelővé választotta meg.”<ref>Eger (hetilap), 1912. 2. 28., 17. szám 4. lap. [https://library.hungaricana.hu/hu/collection/helyi_lapok_hevesmegye_eger_hetilap/]</ref> A könyvelői gyakorlatot talán még a pénzügyminisztériumi állásában szerezte. Később városi tanácsnok lett, majd egészen a polgármester-helyettesi posztig vitte.

1926-ban (57 éves korában) Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.<ref>XV-41, Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja, Heves Megyei Levéltár</ref> A tiszti címtárban először 1913-ban fordul elő, mint városi könyvelő,<ref>Magyarország tiszti czím- és névtára. 32. évfolyam, 1913. 111.; 1914. 114.</ref> majd polgármesteri titkár és levéltárnok (1915-1918),<ref>Uo. 1915. 115.; 1916. 127.</ref> árvaszéki ülnök (1917-1918).<ref>Uo. 1917. 139.; 1918. 82.</ref> A következő tiszti címtár csak 1927-ből való, amikor már gyöngyösi polgármester-helyettes.<ref>Uo. 1927. 44.; 1928. 44.; 1929. 53.; 1931. 49.; 1932. 56.; 1935. 55; 1936. 55.; 1937. 59.; 1938. 62.</ref> Az Új Barázda című Kisgazda lap újságcikke szerint azonban a tisztséget már 1920-ban is betöltötte,<ref>Új Barázda (2.) 1920. december 14., 293. szám, [https://adtplus.arcanum.hu/en/collection/UjBarazda/]</ref> és 1938-ig vagy 1939-ig viselte. Az 1938. évi utáni első tiszti címtár az 1940-es, amelyben már nem található meg. Valószínűleg ekkor vonult nyugdíjba. Ebben talán a megromlott egészségi állapota is közrejátszott, melyet egy 1941-ben elküldött levelében is megemlít.<ref>Orosz Ernő levele Orosz Ferenc budapesti gyógyszerésznek, 1941. IV. 16. A forrást Orosz Ferenc enzimológusnak (Hatvan, 1958- ), Dunakeszi köszönhetjük.</ref> („Személyesen kellene elmennem Győrbe s őseim lakhelyére kutatni, de erre már mint 72 éves ember nem vállalkozhatom, még arra sem, hogy Pozsonymegyében elhalt szülőim sírját meglátogassam.”) Orosz Ernő 1949. február 1-én, délután ½ 8 órakor, gyöngyösi lakásán távozott az élők sorából. Az anyakönyvi bejegyzés szerint halálának oka „Dül mirigy tultengés, szívgyengeség” volt.<ref>Gyöngyösi halotti anyakönyv, 1948-1952. 43. szám, [https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PC3-9NDK]</ref>

A fiai is Gyöngyösön voltak közszolgálatban. Kázmér (1896-1943) 1922-től (és az 1924-es házasságkötése idején is) városi írnok volt, egészen a bevonulásáig<ref>Magyarország tiszti czím- és névtára. 38. évfolyam, 1927. 44.; 1928. 44.; 1929. 53.; 1931. 49.; 1932. 56.; 1935. 55.; 1936. 55.; 1938. 62.; 1937. 59.; 1938. 62.; 1940. 72.; 1941. 73.; 1942. 78.; 1943. 80.; 1944. 82.</ref> (az állását ezután is fenntartották, ezért szerepel a sematizmusokban még a halála után is, melyről az 1950-es évekig nem jött értesítés). Ifj. Dr. Orosz Ernő (*1909) különböző beosztásokban található meg: 1935-ös házasságakor városi számtiszt,<ref>Szolnoki házassági anyakönyv, 1934-36., 31. lap 92. szám, [https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GGYB-7RR]</ref> majd fogalmazó, polgármesteri titkár (1938-1940), fogalmazó (1941), aljegyző (1942-1944/45).<ref>Magyarország tiszti czím- és névtára. 1938. 62.; 1940. 72.; 1941. 73.; 1942. 78.; 1943. 80.; 1944. 82.</ref>


==Munkássága==
==Munkássága==

A lap 2019. február 8., 13:57-kori változata

Orosz Ernő elhalálozásának bejegyzése a gyöngyösi polgári anyakönyv másodpéldányában
Orosz Ernő fiának születési bejegyzése az egri születési anyakönyv 1909-1911. évi másodpéldányában
Orosz Tamás Ernő elhalálozásának bejegyzése a gyöngyösi halotti anyakönyv másodpéldányában, 1940

Orosz Ernő (Vásárút, 1869. 4. 8.-Gyöngyös, 1949. 2. 1.) levéltáros, genealógiai író.

Élete

A Pozsony vármegyei Vásárúton született. 1869. április 8-án keresztelték meg, az Ernő Károly Simon névre.}[1] A szülei Orosz Simon (ker. Pozsonyeperjes, 1839. aug. 13.[2]), községi jegyző (Notarius Communitatis) és Kund Kamilla voltak. A Károly keresztnevet bizonyára anyai nagyapja, Kund Károly, a pozsonyi káptalan vásárúti provizora után kapta. Nyolc testvére között ő volt a legidősebb. Felesége Szilaveczky Ilona (*Bernecze, 1873. aug. 3.[3]) volt. Egerben született a fiuk, Kázmér Lajos (1896. 11. 16.[4]-Donkanyar? 1943. 2. 15.[5]), majd ugyanott jött világra Ernő Lajos (1909. 4. 27.[6]).

Egyelőre nem tudjuk, hogy hol végezte a tanulmányait. Feltételezhetően jogász vagy történész (esetleg közgazdász) lehetett, s ennek megfelelően talán a pozsonyi vagy győri jogakadémia, vagy a pesti egyetem hallgatója volt. Doktori címének hiánya az utóbbi alternatívát valószínűsíti. Az 1895-ös és 1896-os tiszti címtárban mint pénzügyminisztériumi számgyakornok,[7] illetve ideiglenes számtiszt szerepel.[8] Az 1897-es tiszti címtárban[9] (1912-vel bezárólag[10] ) már Heves vármegye levéltárnokaként fordul elő.

1896. július 30-án állt Heves vármegye szolgálatába, mint a vármegye levéltárnoka és alispáni előadó. A hevesi alispán 1898. január 27-én IV-404/a/45 428/1898 szám alatt hatósági bizonyítványt adott ki számára acélból, hogy pályázhasson az Országos Levéltár megüresedő állására.[11] A pályázata azonban sikertelen maradt. A megyei levéltárban elkészítette az 1848 előtti közgyűlési anyag leltárát, a nemeslevelek jegyzékét, a megyei tisztviselők névsorát, a térképek, céhlevelek, végrendeletek lajstromait.

Ezt követően Gyöngyösre költözött és politikai pályára lépett. Gyöngyös város szolgálatába valamikor 1911 után került. Az Eger című hetilap 1912. évi 17. száma arról értesít, hogy „Orosz Ernő, Hevesvármegye volt levéltárosát Gyöngyös város képviselőtestülete főkönyvelővé választotta meg.”[12] A könyvelői gyakorlatot talán még a pénzügyminisztériumi állásában szerezte. Később városi tanácsnok lett, majd egészen a polgármester-helyettesi posztig vitte.

1926-ban (57 éves korában) Gyöngyös városa IV-404/a/220 10951/1926 szám alatt határozatot hozott, mely szerint szolgálati idejébe a nyugdíj számításához az előző állami és vármegyei szolgálatot is beszámítják.[13] A tiszti címtárban először 1913-ban fordul elő, mint városi könyvelő,[14] majd polgármesteri titkár és levéltárnok (1915-1918),[15] árvaszéki ülnök (1917-1918).[16] A következő tiszti címtár csak 1927-ből való, amikor már gyöngyösi polgármester-helyettes.[17] Az Új Barázda című Kisgazda lap újságcikke szerint azonban a tisztséget már 1920-ban is betöltötte,[18] és 1938-ig vagy 1939-ig viselte. Az 1938. évi utáni első tiszti címtár az 1940-es, amelyben már nem található meg. Valószínűleg ekkor vonult nyugdíjba. Ebben talán a megromlott egészségi állapota is közrejátszott, melyet egy 1941-ben elküldött levelében is megemlít.[19] („Személyesen kellene elmennem Győrbe s őseim lakhelyére kutatni, de erre már mint 72 éves ember nem vállalkozhatom, még arra sem, hogy Pozsonymegyében elhalt szülőim sírját meglátogassam.”) Orosz Ernő 1949. február 1-én, délután ½ 8 órakor, gyöngyösi lakásán távozott az élők sorából. Az anyakönyvi bejegyzés szerint halálának oka „Dül mirigy tultengés, szívgyengeség” volt.[20]

A fiai is Gyöngyösön voltak közszolgálatban. Kázmér (1896-1943) 1922-től (és az 1924-es házasságkötése idején is) városi írnok volt, egészen a bevonulásáig[21] (az állását ezután is fenntartották, ezért szerepel a sematizmusokban még a halála után is, melyről az 1950-es évekig nem jött értesítés). Ifj. Dr. Orosz Ernő (*1909) különböző beosztásokban található meg: 1935-ös házasságakor városi számtiszt,[22] majd fogalmazó, polgármesteri titkár (1938-1940), fogalmazó (1941), aljegyző (1942-1944/45).[23]

Munkássága

Főműve a Heves és volt Külső-Szolnok vármegye nemes családjairól írt monográfia.[24] 273 lapon mintegy 1500 családot tárgyal. Műve bevezetőjében meghatározta genealógiai és heraldikai szemléletmódját. A címerleírások tömörítésével példát mutatott egy modern, szerkezeti alapokon álló címerleírási rendszer létrehozása felé is. Erről a következőket mondja:

„A czímerek leirásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülirást. Igy nem tartottam szükségesnek külön megemliteni: ha a pajzs egyenesen álló; ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes szinében (oroszlán, griff = arany, egyszarvú = ezüst, galamb = fehér, holló, sas = fekete stb.) vagy sablonos helyzetében ábrázoltatik; ha a sisak rostélya nyilt.

Sorrend szerint először a pajzs szinét, a benne levő alakot, azután a sisakdiszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint.

A czímereket azonban rendszerint csak az esetben ismertetem, ha azok királyi, fejedelmi adományozásból vagy felsőbb hatóság igazolta jogszerző gyakorlatból kétségtelenül megállapíthatók. Egyébként a czímerleirást mellőzöm egyrészt azért, mert nincs jogomban a család czímerét akár festményekből, akár pecsétekből meghatározni, másrészt pedig azért, mert tapasztaltam, hogy azok felette megbízhatatlanok.”[25]

A fenti sorokból egy rendkívül modern (1906-ban leírt) heraldikai szemlélet bontakozik ki. (A tömör, „szószaporítás” nélküli címerleírásra való törekvés [a magyar címerleírások gyakori hiányosságának és szakszerűtlenségének kiküszöbölése]; a pajzs és a címeralak helyzetének mellőzése; a címerábrák „sablonos” [megszokott heraldikai] helyzetének elhagyása a címerleírásban, pontos sorrend lefektetése a címerelemek leírásánál: a pajzs színe – a benne elhelyezkedő címeralak – sisakdísz – sisaktakaró; ez a leírási rendszer pontosan megegyezik a címer megszerkesztésének menetével, módjával.) Mind olyan elvek tehát ezek, melyek egy szerkezeti (empirikus) alapokon nyugvó címerszemlélet elengedhetetlen kellékei.

Műve összeállítása során elkészítette a vármegyei levéltárban található pecsétlenyomatok jegyzékét és betűsoros mutatóját. A függelékben közölte az 1754-55-ös nemesi összeírást és a vármegyei tisztviselők névsorát, amivel a későbbi archontológiai kutatásoknak is nagy szolgálatot tett. Családtörténeti vizsgálatainak egyik hozadéka volt a vármegyékhez megküldött helytartótanácsi körlevelek feldolgozása, amelyekben az armálisok fellehetőségének helyét tudatták a vármegyékkel. Az általa elkészített betűsoros jegyzék mintegy 500 eredeti címeres levél holléte felől ad tájékoztatást. Eredményeit a Turulban közölte.[26] A Borovszky Samu által szerkesztett helytörténeti könyvsorozat számára ő írta meg Heves vármegye 1815 utáni történetét, valamint a vármegye nemesi családjairól szóló fejezetet.[27]

Jegyzetek

  1. ↑ Vásárút római katolikus születési anyakönyve 1852-1869. Trhová Hradská 2402. 261. lap 34. szám [1]
  2. ↑ (Pozsony)Eperjes római katolikus születési anyakönyve 1827-1881, Jahodná 1060., 29. lap [2]
  3. ↑ Kemencei római katolikus házassági anyakönyv, IV. 1805-1859. RK 46/4 194. lap 89. szám, [3]
  4. ↑ Egri születési anyakönyv, 1896-97. 861. szám[4]
  5. ↑ Egri halotti anyakönyv, 1955-57. 33. lap 161. szám [5]
  6. ↑ Egri születési anyakönyv 1909-1911. évi másodpéldánya. 345. szám [6]
  7. ↑ Magyarország tiszti czím- és névtára. 14. évfolyam, 1895. 191. [7]
  8. ↑ Uo. 15. évfolyam, 1896. 205.
  9. ↑ Uo. 16. évfolyam, 1897. 154.
  10. ↑ Uo. 1898. 163.; 1899. 180,; 1900. 158.; 1901. 158.; 1902. 161.; 1903. 157.; 1904. 83.; 1905. 89.; 1906. 93.; 1907. 93.; 1908. 94.; 1908. 98.; 1910. 102.; 1911. 104.; 1912. 106.
  11. ↑ XV-41, Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja, Heves Megyei Levéltár. Dr. Nemes Lajos, a levéltár igazgatójának közlése Szegedi László részére, 2009. 5. 6.
  12. ↑ Eger (hetilap), 1912. 2. 28., 17. szám 4. lap. [8]
  13. ↑ XV-41, Dr. Orosz Ernő személyi dossziéja, Heves Megyei Levéltár
  14. ↑ Magyarország tiszti czím- és névtára. 32. évfolyam, 1913. 111.; 1914. 114.
  15. ↑ Uo. 1915. 115.; 1916. 127.
  16. ↑ Uo. 1917. 139.; 1918. 82.
  17. ↑ Uo. 1927. 44.; 1928. 44.; 1929. 53.; 1931. 49.; 1932. 56.; 1935. 55; 1936. 55.; 1937. 59.; 1938. 62.
  18. ↑ Új Barázda (2.) 1920. december 14., 293. szám, [9]
  19. ↑ Orosz Ernő levele Orosz Ferenc budapesti gyógyszerésznek, 1941. IV. 16. A forrást Orosz Ferenc enzimológusnak (Hatvan, 1958- ), Dunakeszi köszönhetjük.
  20. ↑ Gyöngyösi halotti anyakönyv, 1948-1952. 43. szám, [10]
  21. ↑ Magyarország tiszti czím- és névtára. 38. évfolyam, 1927. 44.; 1928. 44.; 1929. 53.; 1931. 49.; 1932. 56.; 1935. 55.; 1936. 55.; 1938. 62.; 1937. 59.; 1938. 62.; 1940. 72.; 1941. 73.; 1942. 78.; 1943. 80.; 1944. 82.
  22. ↑ Szolnoki házassági anyakönyv, 1934-36., 31. lap 92. szám, [11]
  23. ↑ Magyarország tiszti czím- és névtára. 1938. 62.; 1940. 72.; 1941. 73.; 1942. 78.; 1943. 80.; 1944. 82.
  24. ↑ Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.
  25. ↑ Uo. 3.
  26. ↑ Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul (25.) 1907/4. 200-205.
  27. ↑ Heves vármegye története. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő; Heves vármegye családai. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. In: Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai. Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644. és 645-681.


Művei

Heves vármegye nemes családai. 1900 In: Borovszky [12]

Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906 [13] [14]

HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. A honfoglalástól 1815-ig írta Nagy Béni dr., 1815-től Orosz Ernő. In: Borovszky, Heves vármegye. Bp. é. n. [1910.] 592-644.[15]

HEVES VÁRMEGYE CSALÁDAI. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. Bp. é. n. [1910.] 645-681.[16]

Orosz Ernő: Jegyzék némely közlevéltárakban elhelyezett czimeres nemeslevelekről. Turul, 25. évf. 1907/4. 200-205.

Külső hivatkozások

[17]

magyarországi polgári anyakönyvek, 1801-1980

felvidéki anykönyvek, 1592-1910

tisztújítás, 1907

A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/w/index.php?title=Heraldikai_lexikon/Orosz_Ernő&oldid=344411”