Címerhatározó/Sarnóczay címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Sarnóczay címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Sarnóczay ([egyik] olvasata Zsarnócai), Zsarnóczay családok címerével foglalkozik.


A Sarnóczay címernek különféle variánsai ismertek. Mivel a pelikán mindkettőben szerepel, úgy tűnik, hogy azonos eredetű családokról van szó.

Kempelen Béla Magyar nemes családok és Nagy Iván Magyarország családai alatt:

Sarnovczay/Sarnowczay/Zsarnóczay .

1./Címereslevele kelt 1591. jun. 25. – Vö. Siebm. 562–3. I. Alapítá Sarnovczay Ambrus aki Rudolf királytól 1951 június 25. én Prágában kelt czímeres nemes levélben nemesítetett meg. Írja Nagy Iván aki a második és a harmadik címeres levélről nem tud ezért megkeveredik.

2./Címereslevelet 1655. máj. 9. Zs. György és fiai kaptak. (Pestm. lt.) Kihird. Hontm. – A család Nagykőrösön élt. – Vö. NI. X/70–1. (gen.); Siebm. 563.; Benkó 393.; Hontm. monogr. 447.

3./A címereslevelet 1693. jun. Zs. György, András és Mihály kapták. (Nyitram. lt.) Ferenc Győrm. bizonyítványa alapján 1767. Bácsm.-ben hirdettetett ki. A családból Mihály és Ferenc 1776. Nemesmiliticsen élt. – Vö. Dudás 150.

Zsarnóczay-családbeliek. Az 1754–55. évi orsz. nemesi összeíráskor Nyitram.-ben Imre, Mihály, Pál, András; Tolnam.-ben Ferenc; Pozsonym.-ben Péter; Veszprém.-ben pedig Miklós vétettek fel az igazolt nemesek közé.

"Kitűnik a fentiekből, hogy nemzetségünk tagjai jeles emberek voltak, mert közülük hárman is szereztek címeres levelet. (Egyes források 1637-ben II. Ferdinánd idejére is tesznek egy címeres levelet Nyitrán. Ezt ellenőrni kell a Nyitraivánkai levéltárban.) Ennek oka az, hogy az armális révén csak azok lettek nemesek, akik abban név szerint szerepeltek, továbbá ezek utódai. Nem lettek tehát nemesek pl. az armálisban feltüntetett személy szülei, oldalági rokonai (pl. testvérei és ezek lemenői stb.), így gyakran előfordult, hogy a "nemzetség" élő tagjait a nemesítés két csoportra osztotta: nemesekre és nem nemesekre. Ez teljesen normális jelenség volt ugyan, de a nemességhez tapadó "kiváltságokat", így a nemesi adománybirtok adómentességét, a parasztok robotját, a nemesi vármegye politikai közéletében történői részvételt csak a nemesek élvezhették. Akinek ez nem tetszett, megkísérlhette maga számára az armális megszerzést, mely pl. a XVII. század első felében meglehetősen könnyűnek tűnhetett."

(Sarnóczay György adatközlése, 2008. június)

Sarnóczay 1591[szerkesztés]

Sarnóczay 1591.jpgCoa Hungary Family Sarnóczay (1591).svg

Szarnowczay Ambrus 1591. június 25., Prága I. Rudolf nemesség és címer általa: nõvérei Zsuzsanna és Borbála

R 64

Siebmacher:

Wappen: In R. auf gr. Dreiberge ein Pelikan mit d. Schnabel seine Brust ritzend u. mit d. heraustropfenden Blute drei Junge atzend. – Kleinod: Die Schildfigur ohne Dreiberg. – Decken: bg. – rs.

Adels- u. Wappenbrief v. König Rudolf II., d. d. Prag, 25. Juni 1591 (kundgemacht: Pressburger Ctt, 1593) für Ambrosius Sarnowczay (so!) und für seine Schwestern Barbara u. Susanna.

Erloschenes Geschlecht.

(Orig., Nat. Mus. BPesth)

Erről a Sarnóczay családról a Nagy Iván azt írja 1857-ben, hogy: "A családfa a mult század második felében megszakad"[?]


  • Irodalom:

Engel Pál: Középkori magyar genealógia


ÁLLAMI (KIRÁLYI ÉS CSÁSZÁRI) TISZTSÉGVISELÕK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON Adattár, összeállította FALLENBÜCHL ZOLTÁN

Zsarnoczay Martinus (Szarnoczay, aliter Szmrecsanyi) MK(Magyar pozsonyi Kamara) szolgálatában, a király lovait viszi Bécsbe, jutalmat kap 1623 V. 16 MK gyakornoka, besztercebányai Harmincados ellenõrré kinevezve 1625 besztercebányai harmincados 1626 VIII. 13–1656 hosszú szolgálata miatt 600 frt jutalmat kap, állására fiát, Martinust elõjegyzik 1656 VI. 2 meghalt Besztercebányán 60 éves korban 1656 XII. 14 † nejétõl Ochs von Sonnau Maria Magdalénától 7 gyermeke született.


Zsarnóczay 1637[szerkesztés]

A XVII. század elején címeres nemeslevelet kap Sarnóczay Sebestyén, Forgách Zsigmond nádor tapolcsányi uradalmának igazgatója. Kihirdeti megyénk. (A nemeslevél Prágában van csak a rossz minőségű fotóját kaptam meg.) Az 1639 évi megyei birtokos nemesi összeíráskor Sarnóczay Sebestyén 25 forintot fizet. Az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor megyénk igazolja a Suránykán lakó Sarnóczay Imre és fia, György birtokos nemességét.

Kempelen XI. 207, Nagy I. X. 70. Zsarnóczay (Sarnóczay) II/742

Zsarnóczay I/87, 88, 161, 196, 234, 235, 237, 288, 319, 350, 413, 439, 467, 507, 540, 605, 613, II/126, 192, 283, 304, 339, 438, 442, 470, 480, 522, 523, 635

(Szluha Márton, Nyitra vármegye)

sarnói Sarnóczay[szerkesztés]

Sarnóczay címer.PNG Sarnói Sarnócza.PNG

Sarnóczay György, Pozsony 1655. május 9. III. Ferdinánd király címer és nemesség, általa: felesége, K[me]th Orsolya, valamint fiai, István és András

Kihirdetve 1655. júl. 17. Zólyom megye és 1687. dec. 9. Bars-Hont megye.


  • Irodalom:

Siebmacher:

Wappen: In B. auf gr. Dreiberge ein g Löwe, in d. erhobenen Rechten einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend. – Kleinod: Pelikan im Neste, mit d. Schnabel seine Brust ritzend. Und mit d. heraustropfenden Blute drei Junge atzend. – Decken: bg.- rs.

Adel- u. Wappenbrief (erneuert) v. König Ferdinand III., d. d. Pressburg, 9. Maj 1655 (kundgemacht: Zólyom, Zólyomer Ctt, 17. July. l. J., und Szent-Antal, Honther Ctt, 9. Dezbr 1698) für Georg Sarnóczay, für seine Ehefrau Ursula Timeth /* u. für d. Söhne Stefan u. Andreas.

Honther Adelgeschlecht, als dessen erstbekannter Ahnherr, Sebastian v. Sarnóczay genannt erscheint, welcher i. J. 1650 bereits nicht mehr am Leben war.

Susanna Sarnóczay de Sarnó, schon 1690 – 1713 als zweite Gattin des Stefan III., Csergheö de Nemes-Tacskánd (1654 † 1698) urk. auftretend, vermälte sich zum zweitenmale, mit Paul von Kellé und starb nach d. Jahre 1747. Sie war Tochter des Georg Sarnóczay de Sarnó und der Eva Marczibányi de Puchó et Csóka.

(Orig. Ctt BPesth. – N. J. X. 70 – 71. – Archiv der Familie Csergheö).

Nemesi- és címerlevél (megújítva), III. Ferdinánd királytól, Pozsony, 1655. május 9-én (hitelesítve: Zólyom, Zólyomi Ctt, július 17-én, és Szent-Antal, Honthi Ctt, 1698. december 9.), Sarnóczay György, az ő felesége, Ursula Kmeth, és fiaik, Stefan és Andreas számára. Honthi nemesi nemzetség, az első ismert őst valószínűleg Sebastian von Sarnóczaynak nevezték, aki 1650-ben már nem élt. Sarnóczay de Sarnó Zsuzsanna, már 1690-1713-ban mint III. Csergheö de Nemes Tacskánd István felesége okiratban szerepel, másodszorra Paul von Kelléhez ment férjhez, és 1747 után halt meg. Ő Sarnóczay de Sarnó György és Marczibányi de Puchó et Csóka Éva lánya volt. (Eredeti: Ctt. Bpest, XXXXX, a Csergheö család archívuma).

Z/Sarnóczay de Sarnó György apja György és anyja Goszthonyi Éva) /Szluha/

/* az eredeti oklevélen Kmeth Orsolya Ursula szerepel ez itt elírás. (Sarnóczay (György adatközlése, 2008. június)


Borovszky: (Hont vármegye nemes családai.)


447. old: Sarnóczay (Sarnói). A család 1655. május 9-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1655. július 17-én Zólyomban, 1698-ban deczember 9-én Hont vármegyének Szent-Antalon tartott közgyûlésében hirdettek ki. Nemességét 1730-ban igazolta. A XIX. század elsö felében Nagy-Kereskényben bírt földesúri joggal. Bars vármegye birtokosai között már említik Zsarnóczay Györgyöt 1636-ban mint a nemesi felkelés idején 1 lovaskatona állitására kötelezett birtokost

36. old: Dalmad. ...A múlt században a Halácsy, Zsarnóczay, Szapáry és Held családokat uralta...

57. old: Magyarad. ...A XVIII. században a Goszthonyi családot uralta a falu, majd a Brunswick, Zsarnóczay, Kasza és a Terstyánszky családok voltak a földesurai. ...

59. old: Nagykereskeny. ...A múlt század elején a Mailáth családon kívül a Zsarnóczay és Mándy családokat találjuk birtokban...


A család címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:

Budatétényi Lapok, 2004-05-04

Rövidítések


A címereslevél latin szövege:

Sarnóczay armális, 1655

NOS FERDINANDUS TERTIUS DEI GRATIA electus Romanorum Imperator semper augustus ac Germaniae, Ungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Cumaniae Bulgariaeque etc. rex, archidux Austriae, dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Carnioliae, marchio Moraviae, dux Lucemburgae ac superioris et inferioris Silesiae, Vithembergae et Thekae, princeps Sveviae, comes Habspurgi, Tyrolis, Ferreti, Kiburgi et Goritiae, landgravius Alsatiae, marchio Sacri Romani Impery, supra attasum Burgoviae ac utriusque Lusatiae, dominus Marchiae Sclavonicae, portus naonis et salinarum.Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, quod nos cum ad nonnullorum fidelium nostrorum humillimam supplicationem nostrae propterea factam maiestati, tum vero attentis et consideratis fidelitate ac fidelibus servitys fidelis nostri Georgy Sarnoczaÿ, quae ipse sacrae primum regni nostri Hungariae coronae et deinde maiestati nostrae pro locorum et temporum varietate atque occasionem exigentia fideliter et constanter exhibuit et impedit, ac imposterum quoque pari fidelitatis constantia sese exhibere et impendere velle pollicetur. Cum igitur ob id, tum vero ex gratia et munificentia nostra regia, qua quosque de nobis et Christiana republica benemeritos virtutisque colendae studiosos antecessorum nostrorum divorum quondam Hungariae regum exemplo prosequi eisque certum virtutum suarum monumenta, quae ad majora quaeque praestanda eos incitare possent, decernere consuevimus. Eundem igitur Georgium Sarnoczaÿ ac per eum consortem eius Ursulam K[me]th, necnon Stephanum et Andream filios ipsius e statu et conditione ignobili, in qua hactenus perstitisse dicuntur, de regiae nostrae potestatis plenitudine et gratia speciali eximentes in coetum et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungariae et Partium ei subiectarum nobilium duximus cooptandos, annumerandos et adscribendos annuentes ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris ac perpetuis semper temporibus omnibus illis gratys, honoribus, indultis, privilegys, [---]bus, praerogativis, libertatibus et immunitatibus, quibus caeteri veri antiqui et indubitati regni nostri Hungariae et Partium ei annexarum nobiles hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possint ac valeant haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi valeant atque possint. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae ac clementiae ac libertatis [---] veraeque et indubitatae nobilitatis signum haec arma seu nobilitatis insignia: Scutum mirum caelesti coloris fundum illius viridi monticulo occupante, super quo integer fulvus leo naturali colore effigiatus ore hianti et [lingua ---] cauda [---] lateratim [---]ata, divaricatis posterioribus pedibus tota insuper recta stare [sup]eriorum pedum dextro [---]acinacem vibrare, sinistro vero ad rapiendum protenso in dextramque partem scuti inversus esse, [super scuto] incumbentem galeam militarem cru[---]atam sive apertam, regio diademate [---] integer pelicanus naturaliter effigiatus alis expansis super [ex]structo sibi inde pectus suam vellicare atque cruore ternos pullos suos pascere visitur [inhaerente ornamento]. A summitate vero [---] galeae lacinys seu lemniscis hinc flavis et caelestis, illinc aurem candidis et rubicundis in scuti extremitates facile sese extendentibus scutumque ipsum decenter exornantibus, quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium litterarum nostrarum pictoris manu et artificio proprys et genuinis suis coloribus depicta esse conspicuntur, eidem Georgio Sarnoczay ac per eum superius iam specificatis personis ipsorumque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose danda duximus, decernentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris ac perpetuis semper temporibus eodem arma seu nobilitatis insignia more aliorum verorum et antiquorum dicti regni nostri Hungariae et Partium ei subiectarum nobilium sub ysdem iuribus, praerogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel natura, vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent ubique in praelys, certaminibus, pugnis, hastiludys, torneamentis, duellis, monomachys alysque omnibus et singulis ac quibusvis exercitys, militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, velis, cortinis, aulaeis, annulis, vexillis, tentorys, clypeis, domibus atque sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rer[um et] expeditionum generibus sub verae vetustae ac syncere nobilitatis titulo, quo eos et haeredes ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus cuyuscumque status, conditionis, dignitatis aut praeeminentiae homines existant, insignitos et ornato[s --- d]ominari haberique ac reputarj volumus et mandamus, ferre, gestare, illisque in aevum uti, frui et gaudere possint ac valeant, haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi valeant atque possint, immo nobilitamus, damus et concedimus praesentium per nostrae per regnum nostrum Hungariae cancellary in arce nostra regia Posoniensi, die nona mensis Maii anno Domini millesimo sescentesimo quinquagesimo quinto, regnorum nostrorum Romani decimo nono, Hungariae et reliquorum trigesimo, Bohemiae vero anno vigesimo, reverendissimis ac venerabilibus in Christo patribus dominis Georgio Lippay de Zombor metropolitanae Strigoniensi ac Joanne Püski Colocensi et Bachiensi ecclesiarum canonice unitarum, archiepiscopis praefato Georgio Szelepchény Nittriensi, Benedicto Kisdy Agriensi, Petro Petrich Zagrabiensi, Sigismundo Zongor Waradiensi, Joanne Palfalvay electo Trassylvaniensi, Georgio Szechény Vesprimiensi, Paulo Hoffman electo Quinqueecclesiensi, dicto comite Ioanne Püsky administratore Iauriensi, Matthia Tarnoczy electo Vacziensi, fratre Petro Giuryevich electo Sirmiensi, altero fratre Mariano Maravich electo [---]suensi, tertio fratre Georgio Bielavich electo Tinniniensi, Thoma Palffy electo Chanadiensi, fratre Ioanne Karamuel electo Rosonensi et Petro Mariany electo Segniensi et Modrasiensi ecclesiarum episcopis ecclesias Dei feliciter gubernantibus, item spectabilibus ac magnificentibus comite Francisco Vesseleny de Hadad perpetuo de Muran, dicti regni nostri Hungariae palatino, officio iudicis curiae nostrae regiae vacante, comite Nicolao de Zrynio dictorum regnorum nostrorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavonjae bano, comite Stephano de Chiak tavernicorum, comite Georgio Erdeődy de Monyorokerek cubiculariorum, dicto comite Nicolao a Zrinyo agazonum, comite Nicolao Palffy ab Erdeőd ianitorum, comite Adamo de Batthyan dapiferorum, comite altero Adamo de Forgach de Ghymes pincernarum, comite Francisco de Nadasd curiae nostrorum regalium in Hungariae magnatis ac praefato comite Nicolao Palffy a praelibata Erdeőd comite Posoniensi, caeterisque quam pluribus regni nostri Hungariae comitatus tenentibus et honores.

Ferdinandus mp.

A szöveg magyar fordítása (Sarnóczay György adatközlése alapján, 2008. június):

Mi, III. Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak mindenkor felséges választott császára, továbbá Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stiria, Karintia, Karniolia hercege, Morvaország őrgrófja,Luxemburg valamint Alsó- és Felső-Szilézia, Wittemberg és Theka hercege, Svábföld fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Goricia grófja, Alsatia tartománygrófja, a szent Római Császárság őrgrófja, azonkívül Burgovia és mindkét Lusatia főattaséja, a Szlavón Őrgrófság hajókikötőjének és sóbányájának ura jelen levelünk szövegével jelentve emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy egyrészt jónéhány hívünknek felségünkhöz evégett intézett alázatos kérésére, másfelől pedig hívünknek, Sarnóczaÿ Györgynek hűségére és hű szolgálataira való figyelemmel és tekintettel -- amelyeket elsősorban Magyarországunk szent koronájának, valamint felségünknek különböző helyeken és időkben, s az alkalmak kívánalmai szerint híven és állhatatosan nyújtott és teljesített, s ígéri, hogy a jövőben is hasonló hű állhatatosságot akar nyújtani és tanúsítani --, tehát egyrészt ezért, másrészt pedig királyi kegyből és jótéteményből -- amellyel kísérni szoktuk mindazokat, akik tőlünk és a keresztény államtól érdemeket szereztek és az erények ápolására törekednek, elődeinknek, Magyarország egykori szent királyainak példája szerint, és odaítélni szoktuk erényeik biztos ismertetőjelét, ami nagyobb tettek véghezvitelére is sarkallja őket --, tehát Sarnóczaÿ Györgyöt és rajta keresztül a feleségét, K[me]th Orsolyát, valamint a fiait: Istvánt és Andrást a nem nemes állapotból és viszonyból, amelyben eddig éltek, teljes királyi hatalmunk és különleges kegyünk folytán kiemelve Magyarország és a neki alávetett Részek régi és igaz nemeseinek gyülekezetébe és sorába felvenni, besorolni és bejegyezni parancsoljuk biztos tudomásunkból jóváhagyva és megfontolt lélekkel engedve, hogy mostantól a jövőben örök időkig mindig mindazokkal a kedvezményekkel, méltóságokkal, öltözékekkel, kiváltságokkal, [---] előjogokkal, szabadságokkal és mentességekkel éljenek és azoknak örvendjenek, amelyekkel Magyarország és a hozzácsatolt Részek többi igaz régi és valódi nemese eddig bármilyen módon, törvény vagy szokásjog alapján élt és örvendett, élhessenek velük, használhassák és örvendhessenek nekik, s mindkét nembeli összes örököseik és utódaik ezt tehessék. Irántuk tanúsított eme hálánk és kegyességünk, valamint a szabadság [---], továbbá az igaz és kétségbevonhatatlan nemesség jeléül ezt a címert vagy nemesi jelvényt (adjuk): Csodálatos kék színű pajzs, amelynek alapját zöld domb foglalja el, azon egészalakos sárga oroszlán természetes színében lefestve, tátott szájjal és [kiöltött vörös] nyelvvel, oldalt (tkp. hátul) [feltartott ---] farokkal szétterpesztett hátsó lábain egyenesen áll, jobb mellső mancsával [--- kardot] villogtat, bal mancsát pedig támadásra emelve a pajzs jobb oldala felé fordul; [a pajzson] fekvő [---] vagy nyitott katonai sisak királyi koronával, [amelyen] természetesen ábrázolt egészalakos pelikán látható a rajz fölött kiterjesztett szárnyakkal díszítmények közt, amint a mellét szaggatja és vérével táplálja három fiókáját. A [---] sisak tetejéről pedig innen arany és kék, amonnan pedig aranyfehér (tkp. ezüst) foszlányok vagy szalagok borulnak könnyedén a pajzs szélére, s magát a pajzsot illőn díszítik, miként mindez jelen levelünk kezdetén vagy elején festő keze és mestersége által a saját természetes színeiben lefestve látható -- Sarnóczaÿ Györgynek és rajta keresztül a fentebb felsorolt személyeknek, valamint azok mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak adjuk kegyesen és engedélyezzük, biztos tudomásunk szerint eldöntve és megfontolt lélekkel engedve, hogy mostantól a jövőben örök időkig mindig ezt a címert vagy nemesi jelvényt említett Magyarországunk és a neki alávetett Részek többi igaz és régi nemeseinek szokása szerint ugyanazon jogok alapján, ugyanazokkal az előjogokkal, öltözetekkel, szabadságokkal és mentességekkel, amelyeket azok vagy természettől, vagy régi szokás alapján használtak és örvendtek nekik, ők is használják és örvendjenek ezeknek mindenütt: a csatákban, viadalokon, ütközetekben, lovagi játékokon, tornákon, bajvívásokon, párbajokon, valamint az összes többi és minden egyes hadi, katonai, nemesi jelvényeken, lepleken, kárpitokon, szőnyegekekn, gyűrűkön, zászlókon, sátrakon, pajzsokon, házakon és sírokon, általában pedig bármiféle holmin és berendezésen, a valódi, régi és hamisítatlan nemesség jogcímén, és azt akarjuk, hogy mindenki, akármilyen állásban, helyzetben, méltóságban vagy előjogban lévő ember őket és mindkét nembeli összes örökösüket (azzal a joggal) megkülönböztetett és felékesített uraknak tekintse és ítélje, s megparancsoljuk, hogy hordják és viseljék, és ezeket a jövőben használhassák, élvezhessék és örvendhessenek nekik, továbbá mindkét nembeli összes örököseik és utódaik ezt tehessék; sőt nemesítjük őket, adjuk és engedélyezzük (a nemességet) jelen levelünk hatályával. E dolog emlékezetéül és örökös megerősítésére Zsarnóczaÿ Györgynek és rajta keresztül a már sokszor említett személyeknek, valamint azok mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak adjuk és engedjük kegyesen jelen kiváltságlevelünket függőpecsétünkkel megerősítve, amellyel mint Magyarország királya élünk. Kelt választottunk és hívünk, tisztelendő Szelepchény György nyitrai püspök és ugyanezen hely örökös főispánja, valamint udvari és magyarországi kancelláriai tanácsosunk keze által pozsonyi királyi várunkban május hó 9. napján az Úr 1655. esztendejében, római uralkodásunk 19. esztendejében, magyarországi és többi uralkodásuk 30, csehországi uralkodásunknak pedig 20. esztendejében, amikor a Krisztusban tisztelendő atyák: Zombori Lippay György esztergomi érsek és Püsky János, a törvényesen egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke, az említett Szelepchény György nyitrai, Kisdy Benedek egri, Petretich Péter zágrábi, Zongor Zsigmond váradi, Pálfalvay János választott erdélyi, Szécheny György veszprémi, Hoffman Pál választott pécsi püspökök, az említett Püsky János győri egyházkormányzó, Tarnóczy Mátyás választott váci, Gyurgyevics Péter barát választott sirmiensi, Maravich Marián testvér [---], Bielavich György testvér választott tinnini, Pálffy Tamás választott csanádi, Karamuel János testvér választott rosonensi és Mariany Péter választott segniensi és modrusi püspökök kormányozták Isten egyházát, valamint tekintetes és nagyságos Murányi és Hadadi Wesselényi Ferenc gróf, említett Magyarországunk nádora, országunk udvarbírói tisztének üresedése, Zrínyi Miklós gróf, az említett Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, gróf Csák István tárnokmester, gróf Monyorókereki Erdeődi György komornyikmester, gróf Zrínyi Miklós főlovászmester, gróf Erdeődi Pálffy Miklós ajtónálló mester, gróf Batthyány Ádám asztalnokmester, gróf Gyimesi Forgách Ádám főpohárnok, gróf Nádasdi Ferenc udvarbíró, magyarországi mágnások, valamint az említett gróf Erdeődi Pálffy Miklós pozsonyi ispán és sokan mások idejében, akik Magyarországunk vármegyéiben tisztségeket és méltóságokat töltöttek be.

Ferdinánd sk.


Lásd még:


A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs